A növényzet szinte teljesen megváltozott, a kaktuszok ugyan maradtak, viszont az útról lepillantva gyönyörü erdöt láttunk, a fák között dús növényzetet, rengeteg madarat, nyuszikat, mókusokat. Nagyon kellett vigyázni, hogy nehogy elüssünk valamit, és hogy nehogy összetörjük magunkat, egy idö után ugyanis eléggé magasra értünk. Ekkor már megláttuk a tó egy részét is, ami nagyrészt a fák között volt. Nagyjából 10-15méter magasan jártunk, az út poros, keskeny, a széle szakadékos, néhol eléggé hirtelen szakadásokkal, amikre nagyon figyelni kellett, pláne ha szembejött valaki, mert egyszerre két autó bajosan fért volna el egymás mellett. Én úgy fotoztam, hogy oda sem mertem nézni, csak kattintgattam nem tudom hova.......a szakadékról sajnos nem készitettem képet a megdöbbenéstöl elfelejtettem.....
Azért néha oda-odalestem, mert mégis érdekelt a táj. Alattunk zöld fák, amiknek a törzse a vizben állt, foltokban pedig kiszáradt, teljesen csupasz fák ágai kigyóztak, egymásba gabalyodva. Ha nem a közvetlenül alattunk levö mélységes szakadékot néztem, hanem kicsit távolabbra pillantottam, mélyzöld, dús növényzettel teli dombokat láttam saguaro kaktuszokkal, és kisebb bokrokkal, mögöttük a távolban pedig hegyek. Némelyik sziklás, kopár, némelyik tele kaktusszal. A tó vonalát követve a szememmel, megláttam egy igen nagy gátat is, ami mögött a tó kéken viritott ki a zöld tájból. Ekkor jöttünk rá, hogy amire mi azt hittük a Horse Shoe tavat látjuk, az valójában csak "néhány cseppecske volt, ami kifolyt a gát mögül".
Az autó eléggé rázkódott az út minösége miatt, és az üzemanyagunk is fogyóban volt, ezért megbeszéltük, hogy visszafordulunk, a gát ugyanis még elég távolinak tünt, és az üzemanyag a rossz úton a vártnál sokkal gyorsabban fogyott. Amint olyan helyet találtunk ami elég szélesnek bizonyult egy forduláshoz, visszakanyarodtunk Cave Creek város irányába. Megálltunk 1 percre, szétnéztünk. Akkor készitettem a következö fotot a kocsimról. Sosem volt még ennyire koszos.....
A várostól még távol voltunk. Iszonyu forróság volt, távol mindentöl, autó már nem is jött, odafele is csupán kettövel találkoztunk, az üzemanyag pedig egyre kevesebb.....iszonyu gyorsan fogyott...gondoltuk ha ott megállunk, sétálhatunk néhány órácskát az állatkák között a forróságban mire benzinkúthoz érünk.
Végre kiértünk az aszfaltozott útra, de az autó ekkorra teljesen üresnek mutatta a tankot, a város pedig messze volt még kocsival is, nem még ha gyalogolni kellene. Para, légkondi ki, spórolás a benzinnel.....az agyunk szétizzadt a melegtöl, de azért még mindig nagyon tudtam örülni a foton látható madárkának, amint elszállt elöttünk, kitárva a csodaszép piros szárnyait. Gyönyörü volt!
Azt hiszem ennyire mégsosem volt üres a kocsi tankja, de szerencsénkre odaértünk a kúthoz mielött megadta volna magát a Honduci.
A tankolás után az elsö autómosónál is megálltunk,, mert nem red-neck-ek lévén mi szégyelltük hogy koszos a kocsi és nem is volt kellemes igy beleülni.....
Azért majd valamikor elmegyünk és megnézzük milyen is közelröl a tó......:):):):) Talán érdemesebb biciklivel menni és nem 50 fokban hanem mondjuk télen 20fokban.
Ezt is megúsztuk.....azért irom hogy "ezt is", mert jártunk már igy, a san diegoi utunk során. Akkor is sikerült kicentizni a benzint a sivatag közepén Californiában, mert Pisti úgy döntött biztosan lesz pár benzinkút a semmi közepén. Szerencsére akkor csak az utolsó pár percet izgultam át, mert elötte nem vettem észre hogy nincs benzinünk és Pisti nem szólt hogy ne idegeskedjek. Jól tette....
Fotokat felteszem a galériába, amint hajlandó lesz a Joomla elöszedni a weblapomat, ugyanis gondolom észrevettétek hogy még mindig nincs sehol......
Itt van pár kép a tóról, amit neten találtam, vicces hogy ott voltam és mégsem.....nem baj, bepótoljuk, még mindig jobb mint 50 fokban órákat sétálni a nagy Sonoran kaktuszai között.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése