Iskola hirek, rokonok, napsütés

Ugy döntöttem hogy részletesen le fogom irni az egyetemre, föiskolára történö jelentkezést, hogy mit kell kitölteni, hogy megy ez itt egy külföldivel. Ide és a weblapra is, hátha segitek vele valakinek. 

Mivel 2 honapja nem felel az e-mailjeimre a régész hölgy akit a professzor ajánlott, ugy döntöttem nem huzom az idöt tovább, felvettem a kapcsolatot a föiskolával ahol a hölgy tanit, a Mesa Community College-al. Szerencsére van online tanácsadás, igy be sem kellett mennem az iskolába. E-mailben beszéltem egy hölggyel és egy urral is, legalábbis gondolom férfi lehet, olyan neve van hogy abbol nekem nem jön le hogy férfi vagy nö, söt lehet hogy ez nem is a neve igy még megszolitani sem merem, kész ciki.  Állitolag az a keresztneve hogy Supaluck. Név ez egyáltalán?? :):):) Olyan mint a supralux....:):)
Na mindegy, a lényeg hogy a professzor rossz e-mail cimet adott, ezért nem felelt a hölgy, de irtam neki a helyes cimre és arrol sem felelt....levesbe vele. Elmondták mit kell tennem és annak megfelelöen online letöltöttem a jelentkezési lapot, kinyomtattam, kitöltöttem és a permanent resident kártyám mindkét oldalának félnymásolatával együtt elfaxoltam a megadott számra. E-mailben közöltem is velük, hogy elküldtem, hogy nehogy eltünjön vagy nem is tudom...figyeljenek oda rá. Most várom a reakciót.

A férfi (vagy nö....még kétséges) kérdésemre elmondta, hogy itt senkit nem érdekel az érettségi vagy bármilyen más bizonyitványom, semmit nem kell felmutatnom csupán az amerikai állampolgárságomat vagy permanent resident státuszomat igazoló iratomat, ami az esetemben a permanent resident card.
Ezt üzenem azoknak, akik szerint feketén le tudnak itt diplomázni. Itt biztos nem. Ez volt a legelsö dolog amit kértek tölem. Azt mondták ha igazoltam hogy állampolgár vagy PR vagyok, akkor folytatjuk a beszélgetést. Nem igy mondták, de ez volt a lényeg. Vagyis gyakorlatilag bármit hazudhatok arról, hogy milyen iskolát végeztem az USA-n kivül, mert ugyis iratnak velem egy különbözeti vizsgát, de ha nincs papirom ami a státuszomat igazolja, akkor forget it....

Söt, a jelentkezési lapot ki sem tudom tölteni ha turista vagy illegális vagyok, hisz azon kérik a social security kártyám számát, ami turistának, illegálisnak nincs. Abban nem vagyok biztos, hogy aki hosszu távon dolgozik az országban, az kap-e soc.sec.kártyát, szerintem nem, de utánajárok és pótlom. Persze aki tudja megirhatja, örülök neki, annak ellenére utánajárok, mert itteniektöl is hallottam már olyat, amiröl saját tapasztalatból tudom hogy hülyeség, de persze minden államban mások a törvények.

A föiskolára, egyetemre való jelentkezéshez  ITT található a jelentkezési lap. Ez konkrétan az én jövöbeli iskolám lapja, de gondolom nem sok különbség lehet összevetve a többi iskolával. Igy ti is láthatjátok, hogy egy illegálisnak lehetetlen bejutni egy ilyen iskolába. (persze nem tudom mennyire lehet pénzzel megoldani a dolgot....ez a része nem is érdekel, ne is irjon rola senki)
Nem tudom miért "information form" a neve, de ez lenne a jelentkezési lap. Rákérdeztem.

Egyenlöre ennyi a suliról. Még mindig Q meleg van, de nincs már 50 fok. 38-43 között van napközben. Este 8-kor még 39....nem fagyunk meg éjjel sem. Olykor már muszály vagyok feleleveniteni magamban a magyar arcfagyasztó teleket, hogy ismét értékelni tudjam a forró napsütést. Nem a meleggel van a baj, hanem azzal, hogy május óta izzad a fülem megszakitás nélkül. De távolról sem annyira, hogy azt merjem mondani, hogy jobb a hüvösebb éghajlat...áááá....ezt itt semmiért nem adnám fel. Pláne ha arra gondolok, hogy télen, mikor mindenki más hajáról jégcsap lóg, mi a medencénél lazulunk a kellemes 20 fokban, napsütésben. Szóval nem mehéz meggyözni magam arról, hogy még mindig mi vagyunk jobb helyen.

Vasárnap jön a sogornöm Egerböl, 6 hétig marad, ugyhogy megint kezdödik a kirándulás sorozat. Ha valaki Vegasból szivesen látná a pofámat irjon, benne vagyok. Ezúttal nem fogom végigjárni a LV Boulevardot, unom már, szoval amig a család sétafikál, addig szivesen megiszom valakivel egy bambit Gyuri, Romesz, bárki. okt.17.-én megyünk, másnap jövünk vissza.

Februárban pedig végre jön az anyucim és drága banya barátnöm Csilla. Igen az a vénasszony, akit elözö bejegyzésemben felköszöntöttem. (egyébként fél évvel idösebb tölem)
Sajnos csak 3 hétre jönnek, mert dolgozniuk kell, bele kell törödjek. De legalább látom öket és legalább itt lesznek.

Ünnep van:):)

Nagyon boldog születésnapot kivánunk Neked Csilla-gom!! :):) Jól megöregedtél...ugyhogy ne nagyon terjeszd hogy egyidösek vagyunk......nem baj, én szeretlek a ráncaiddal együtt...:):):):)  

Csokik itt és ott

Hát ez egy tanulságos dolog volt......most megtanultam végleg, hogy az europai csokiknál nincs jobb.  Mióta itt vagyunk, még nem találtunk olyan csokit, amire azt mondanánk, hogy van olyan jo, mint az átlag europai csokik. Még az itt annyira ajnározott Hershey's is elbujhat a magyar Boci csoki mellett.(szerintünk). Na a másik, Reese's nevüröl nem is beszélve, hát az egy hányat. Na mindegy, nem az amerikai csokikat akarom fikázni.

A lényeg, hogy néha bünbe esek, és a boltokban a kasszánál elcsipek egy szeletkét, addig állok a sorban hogy megkivánom.....most mit csináljak....hát veszek egy 50centes szeletkét. Kb 1 honapja vettem két fajtát, az egyiket kidobtam annyira xar volt, a másik viszont meglepöen finom. Azóta Pistivel rácuppantunk, bár csak szolidan azért.....az a baj, hogy alig találni. Csak kicsi szeletke van belöle.

Akkor meglepödve nyugodtunk meg, hogy azért ezek az amerikaiak is tudnak ám finom csokit csinálni. Az elöbb elkezdtem irni ezt a bejegyzést, és ezt irtam erröl a bizonyos finom csokiról:
"Végre találtam egy csokit, ami összevethetö minöségü az europai csokikkal, bár lehet, hogy ha jobban megnézem a csomagolását, még erröl is kiderül majd hogy svájci...hehe. "

Aztán rákerestem a neten, hogy betegyek nektek egy fotot róla. Beirtam a csoki nevét, és mit dob ki a net????Egy ismerös logót:

Pff....na ennyit arról, hogy találtunk egy jó amerikai csokit....ezt is europai, ráadásul pont Svájc, amire tippeltem. Hát jót röhögök itt most magamban. Persze a másik szeletke bizonyára amerikai volt....hát, az amit kidobtam annyira rossz volt. Na ennyi.
Ö az a bizonyos új felfedezettünk, a kis teknös(turtle). Nagyon finom!

Boldog szülinapot !

ÉVA!

Nagyon boldog születésnapot kivánunk Neked!!

 

Happy ....tralla..... to youuuuuuu!!!! :):)

Sziámi mánia

Mikor elöször láttam ilyen cicát, a szemem kiguvadt mennyire ronda szegény. Aztán egyre jobban tetszett és most minden vágyam egy ilyen kis pofi. Bastet cicám is sziámi, csak ö hosszuszörü. Másik nevén balinéz cica. De nekem kell egy ilyen rövidszörü igazi sziámi. Az a jó, hogy menhelyeken is találok ilyet, igy meg is mentek egy ujabb cicát és a vágyam is teljesül. Már csak arra várok, hogy jövöre házat vegyünk, mert 1 lakásban 3 cica tul sok lenne.

A sziámi cica a mai tudomány szerint a legintelligensebb cica, és nem mellesleg a leghangosabb is. Beszélö cicának is hivják, mert annyiféle hangot képes kiadni, néha olyan mintha beszélne. Bár ez nem meglepö, Ramses cicánk is szokott "beszélni". Elájulok ezektöl a hatalmas kék szemektöl és kormos pofitól. A fülét meg iszonyatosan rondának és egyben irtó édesnek találom.

Olvadás...komoly!!!!

Kb 10 nappal ezelött történt, hogy a hömérönk ugy döntött megadja magát a Nap kinzásának. Egyébként 120 F fokig mért, ami Celsiusfokban 50 fok körül van. Nemrég vettük, nyár elején és olyan helyre próbáltuk tenni, ahová a legkevesebbet süt a Nap. Hát mégis a szerencsétlen szó szerint szétolvadt. Remélem a képeken jól kivehetö...még a mutató is begörbült. Nem hittünk a szemünknek mikor megláttuk.

Szóval, meleg van. Vagy volt mert mostmár csak 40 fok körül van szerencsére. Itt minusz 40-et mutat, de higyjétek el, nem annyi van/volt....:):)

Idöutazás

Már régen gondolkodom azon, hogy annyit hallani arról, hogy az ókori civilizáciok, mint az olmékok, egyiptomiak stb....földön kivüli segitséggel hozták létre amit létrehoztak. Tiszta sci-fi amiket hall erröl az ember, mindenféle vad dolgok.
Az miért nem lehet megoldás, hogy esetleg nem földön kivülröl, hanem jövöböl érkezett a segitség---ha volt ilyen jellegü segitség egyáltalán. Most nézek egy müsort a historyn, és felsorolják a lehetöségeket az idöutazásra, elmondják, hogy nem lehetetlen, de vannak még olyan dolgok, amit eddig nem sikerült megoldani. Pl azt mondják, ha 7 éven át fénysebességhez közeli sebességgel utazol, aztán megállsz, akkor 500 évvel elörébb kerülsz az idöben. Te 7 évet utaztál, de a Föld 500 évet öregedett. Itt a problémát a jármü üzemanyaga okozza elsösorban. 7 évre valót hogy oldjanak meg, megállás nélkül?

Szóval a lényeg, hogy nem lehetetlen. Ha elhiszik az emberek az UFO-s sztorikat, miért ne lenne lehetséges ez a változat? Vagy beszélnek rola csak én nem hallom?
Ha lehetségesnek tartják földön kivüliek létezését, miért nem tartják annak, hogy esetleg mi magunk is rendelkezünk majd valamikor akkora tudással, hogy visszamenjünk a saját gyökereinkhez?

Hát nem hangozna ésszerüen az UFO-k mellett, hogy esetleg mi, az emberek próbáltuk/probáljuk majd  segiteni a saját fejlödésünket a multban?

A régészek rengeteg rajzot, falfestményt, stb....találtak, amik "UFO"-t ábrázolnak. Az Ókori Egyiptomtól a majákig söt europai országokban is, rengeteg birodalom készitett ilyeneket, viszont ami feltünt, hogy nem kis zöld figurákat rajzolnak az ürhajókba, hanem nagyon is emberi alakokat.

Itt egy példa. Ezen az oldalon nézegethetsz többet is.

Embereket rajzoltak, ürhajókban. Persze rajzoltak a mai "tipikus" UFO kinézetü repülö tárgyakat is, de szerintem nem kéne átsiklani az fölött, hogy embereket is rajzoltak.

Miért nem hallok erröl soha? Miért mindenhol csak ezt az UFO történetet hangoztatják? Csak én látom ésszerünek azt a teoriát, hogy esetleg mi voltunk/leszünk ott, a saját multunkban? Nem hiszem.

Növény-halál..mérges vagyok

Kb másfél hónapja telenyomtuk szobanövényekkel a nappalit. Irtóra örültem neki, gyönyörüek voltak. Bár soha nem voltam az a nö aki dracénát meg fikuszt babusgat, locsolgat, nem vagyok az a tipus, de sokkal szebb a lakás növényekkel. Hát, eddig tartott. Vettünk vagy 15 különbözöt, ebböl most 5 maradt meg, abból is egy kaktusz....és még van 2 amiben reménykedem hogy megmarad....
Nem értem mi történt velük, pedig locsoltam rendesen. Anyucimnak mániája a növények, igy töle kértem tanácsot, mindre elmondta hogy kell gondozni és ugy is tettem. Mégis elpusztultak. Elszáradt mind, pedig a földjük mindig nedves volt. Nem tul vizes de nem is száraz. Pont ahogy kell. Mégis ugy néznek ki, mintha kitettem volna öket a sivatagba....pedig tüzö nap se érte öket. Sötét se volt. Nem értem. Elkeseredtem. Olyan szépek voltak és itt pusztultak el a szemem láttára.
Csilla jóvoltából az egyikröl kiderült, hogy beteg volt, talán a többi is? Tény, hogy a legtöbb eléggé le volt árazva. Gondoltam minek fizessek érte 30$-t, ha megkapom 10-ért is.....hát ezért kellett volna.....
Próbáltam spórolni, rosszul tettem.
Legszivesebben visszavinném öket a boltba és a fejére huznám az üzletvezetönek, mindet egyenként, cserepestöl !!!!!!!!!

 

Legközelebb kaktuszt veszek.....

Hajóval a piroson....

Tegnap mentem dolgozni, elöttem egy truck ment, egy kisebb hajót vontatva maga után, igy jol meghagytam a köv.távot, félek az ilyenektöl, nehogy a hajó benézzen a szélvédömön hirtelen. Piros lámpánál a truck megállt, én mögötte. Akkor a soför gondolt egyet, és !!a piroson át!! továbbhajtott nagy lazán, mintha misem történt volna. A közben balról kanyarodo másik truck soförje kissé meglepödhetett, én és a mellettem lévö sávban állók jól összenéztünk.
Megáll, aztán ugy gondolja "áh, nem ácsorgok én itt a pirosnál" és áthajt rajta....milyen emberek vannak...de komolyan. Vajon hogyan gondolkodik az ilyen? Szerintem sehogy. A többi meg telefonál, festi magát, szlalonozik a sávok között mintha sipályán lenne, irányjelzö meg luxus, a 45-ös táblánál 50-nel megyek, de ugy megy el mellettem szinte mindegyik mint egy rakéta.
De a truck-jukat meg tudják emelni ugy, hogy álló helyzetben egy méterrel a fejem fölött van az ajtajának az alja. Erre van eszük.....jajj de ronda az...pláne mikor a kereke meg akkora mint egy babakocsié.

Tegnap nagy megdöbbenésemre láttam egy gyalogost egy keresztezödésben átsétálni a zebrán. Milyen fura hogy ez szerintem emlitésre méltó....dehát sosem látok amugy egyet sem errefelé. Persze a belvárosban van azért 1-2, de ott sem közlekednek tömegesen mint Pesten. Tisztára furcsa volt látni azt a nöt átsétálni a zebrán. :):)

Megint találkoztam egy zsaruval, ma reggel jöttem haza, napfelkelte, semmit se láttam a fénytöl. Napellenzöt lehajtottam, napszemüveg rajtam, de ugy se.....szóval sávot váltottam, erre a mögöttem jövö kocsi bugni kezd, akkor látom, hogy az meg rendör. Láttam a kocsit persze, csak a felfestését nem, a Naptól. Jól megijedtem, a bugás miatt azt hittem le akar állitani. Akkor hirtelen megelözött, elémjött. Néztem hogy villog-e, vagy mutogat-e, hunyorogtam mint egy vakond, de semmit se láttam a Naptól. Hát, ha meg akar állitani csak villog nem? Azt azért biztos láttam volna. Mentem utána vagy 100 yardon keresztül, de aztán le kellett kanyarodnom balra. A mellete lévö sávba soroltam be, hogy ha akar tudjon kapálozni hogy álljak meg, de nem tette. Tisztára be vagyok kakálva ezektöl, pedig nem csinálok semmi olyat....hát mit ijesztget engem amikor beállok elé? Vagy azt sem lehet? Búgott mint mikor a filmeken megállitják az embert. Szabályos voltam, le kellett kanyarodnom, hát mit csináljak.....ott hagytam.
Nyugtasson már meg valaki hogy ha meg akart volna állitani megtette volna. Vagy majd kopogtatnak az ajtónkon hogy megléptem a rendör elöl. :):) Jó tudom hogy ez már tulzás, de elég ijesztö volt az a búgás....én meg alig tudok valamit ezekröl az itteni rendör szokásokról. Minden megijeszt. Még az is ha rámmosolyog a rendör...:):):) Biztos le akar csukni. :):):):):)
Ma ez lesz a 6. éjszakám egyhuzamban, hát elég mosott vagyok.....

Miss románia ujra "ringben"

A román kolléganöm csendben volt mióta spicliskedtem és elmondtam a fönökömnek mi bajom vele (mert neki nem lehet, nem az a fajta...) Hát eddig birta hogy ne piszkáljon.

Senkit nem szokásom megitélni külsö alapján vagy általában ismeretlenül, de pár hete mégis, az egyik kollégámat elég szépen beskatulyáztam és hát...ki nem nevettem, de megmosolyogtam azok miatt a vicces dolgok miatt, amiröl korábban irtam már. Ahogy kinéz, öltözik, mozog, a vicces poharai és furcsa szokásai miatt, és mivel alig szólal meg, akkor is elég nyersen, nem tudtam eldönteni hogy egyszerüen csak ilyen, vagy lenéz mindenkit.  Persze nem beszéltem rola senkinek a munkahelyen. Tegnap viszont érdekes dolog történt és eléggé bánom már hogy olyan véleménnyel voltam róla.

A román kolleganöm ismét súrolta az idiotizmus határát, flegmán beszélt velem, hisztizett és lekezelt engem a beteg elött egy semmitmondó, hülye apróság miatt, mire én persze próbáltam betartani a szabályt, hogy a beteg elött semmit, annyit reagáltam rá, hogy mondtam a nönek, hogy szerintem semmi nem történt, nem kéne igy hisztizni. Müszak végén ö elment, én is elköszöntem a fönököm lányától és a fura figura Joe-tól, amikor is ö életében elöször a nevemen szólitott és megkérdezte mi volt az a dolog Roxanaval. Én elmeséltem neki, eléggé könnybe is lábadt a szemem, mert kicsit besokalltam már töle. Erre Joe kedvesen közölte, hogy beszélni fog vele. Mivel az egész müszak azzal telt, hogy nyeltem a stresszt és próbáltam nem visszaszólni és nem elküldeni a K anyjába, ekkorra eléggé összegyült bennem, ezért volt a könnybelábadás, amit Joe valószinüleg észre is vett.
Most épp a harmadik napomat töltöm ezzel az idiótával, szerencsére holnap már nem vele leszek. Ha valaki ismer, gondolom felakad a szeme azon, hogy nem szóltam vissza neki, mert egyébként mindig kiállok az igazamért. Jó okom van rá hogy "csendeskét játsszak". Ha ugyanis az én hangomat nem hallják, csak az ö baXtatásait és hisztijét, hamarabb feltünik mindenkinek, és valószinüleg nem engem, hanem öt veszik elö. Neki pedig már csak egy esélye van, a fönök ugyanis már kétszer befenyitette ezért a viselkedéséért, közölte vele, hogy mindenki pótolható.
Hát most ahelyett hogy árulkodnék, csupán annyit teszek, hogy mindenki elött nyilvánvalóvá engedem válni Roxana javithatatlan idiotizmusát és azt a tényt, hogy ez feszültséget, vitákat okoz, ami egy idö után a betegen csattanhat.

Ma ráadásul itt volt a beteg lánya is, akinél nagyobb tapló paraszt kevés van a Föld nevü bolygón. Jövök be az ajtón, ö pont ott terpeszkedik a nagy seggével, tudja hogy jövök, de nem emelné meg a hamburger hátsóját fél cm-re sem hogy beférjek. Ugy kell bepassziroznom magam és senki nem szól rá. Azt, hogy a kutyától elköszön ami mellettem fekszik, de tölem nem, hiába köszönök neki, azt már inkább ne is boncolgassuk.....

Sejtettem, hogy soha nem fogok ugy élni, hogy ne legyen legalább 1 nö a környezetemben, aki utál engem. Otthon is igy volt minden munkahelyemen. Mindenhol csak nök utáltak, a pasikkal mindig jól kijöttem, vagy nagyon jol titkolták hogy nem birnak...

Na mindegy, erröl már irtam régebben...és nem is érdekel már. Ez tény, el kell fogadjam akármiért van igy...
Mindenesetre az az egy biztos, hogy ha valaki menni fog kettönk közül, az nem én leszek. Néha ugyan elgyengülök egy-egy megaláztatás után, hisz elég nehéz még azért angolul követni egy román hülyeségeit, de ha valaki ki tudja vágni magát egy ilyen helyzetböl, akkor az én vagyok.

Ugyhogy......vigyázz román, mert a "magyarok nyilai" nem csak mitosz!  ...vagy lehet hogy nálatok ezt a részt is kihagyták az iskolai oktatásból?

Köszönöm!

-

....a családomnak, barátaimnak, ismeröseimnek a köszöntést!

Las Vegas, Grand Canyon: az utolsó kirándulás

Hétfön hajnali 3-kor Csilla és Zoli már nálunk voltak útra készen és indultunk Las Vegasba. Reggelre a Hoover Dam-nél voltunk, készitettünk néhány fotot, Csilláék szétnéztek, majd megálltunk a Lake Mead kilátónál is, aztán nem sokra rá már Vegasban voltunk. Én már jópár napja alig aludtam valamicskét, igy elég mosott fejem lehetett, de a korai kelés azért a többieket sem tette tul frissé.
Ezúttal a Treasure Island nevü hotelben szálltunk meg, ami épp a Las Vegas Boulevard közepén van, mindenhez közel. A hotel gyönyörü, ráadásul a 32. emeleten kaptuk a szobákat egymás mellett. Bár ugy gondolom az a 32 csak 16 lehetett, de 32-nek volt kiirva. Mindegy, magas volt az a lényeg. A szoba, fürdöszoba is csodaszép volt, és eddig ez volt az a hotel, ahol a legegyszerübb volt a közlekedés, nem kavarodtunk el benne.

Sétáltunk, fotoztunk, aztán ebédtöl vacsoraidöig zabáltunk a hotel étkezöjében. Nagyon jó kaják voltak, sokféle desszert, gyümölcs, eddig a kajáldák közül is itt volt a legjobb étel és a legszélesebb választék. Teljes KO volt ugyhogy pihiztünk kicsit, én teljesen bealudtam a fáradtságtól. Kora este elindultunk és hajnali 1 utánig sétáltunk,  showkat néztünk. Én energiaitallal próbáltam ébren tartani magamat, mig a többiek söröztek. Végigjártuk a szokásos kört a hotelekben, üzletekben, vulcan show, water show, sirene show.

Jól lefáradt a banda, de nem sokat aludtunk, mert reggel a Grand Canyon volt az uticél. Út közben Seligman városkánál érintettük a Road 66-et, ahol bevágtunk egy finom sajtburgert és fotoztunk is.

A kanyonhoz érve meglepödve láttuk mennyi turista van, még nem láttunk ott ennyit. Tömeg volt az utakon és sok helyen épitkezési munkálatok is zajlottak, ujitgatják a különbözö pontokat hogy kedvezöbb legyen a parkolás és biztonságosabb a perem a látogatók számára. Láttunk hatalmas özeket, szarvasokat, esett az esö aztán pára boritotta el a szakadék nagy részét, akkor azon izgultam, hogy bár láthatnék szivárványt. Bejött! Bár távoli és nem ives, de szivárvány volt és le is fotoztam.

Aminek pedig a legjobban örültem, hogy ott maradtunk egészen naplementéig, ami persze nálam azt jelenti, hogy az ujjam rágörcsölt a fényképezögépre. Egyszerüen fantasztikus látvány, amikor látod az óriási, ragyogó csillagot, narancs-rózsaszin háttérbe olvadó szürkés-kékes felhökbe burkolózva eltünni a vörös szakadék mögött.

Leirhatatlan. Számomra ezer Las Vegas sem ad ekkora élményt, mint egyetlen perc a Grand Canyon szikláit látva. Harmadszorra láttam, már nem hökölök meg a mélység láttán, viszont még mindig megragad a szépsége.

Miután a Nap lebukott a sziklák mögé, elindultunk haza Phoenixbe. Mozgalmas 2 nap volt ez. Nekem Vegasból már az elsö látogatás után elég volt. Szép, érdekes, egyszer látni kell, de ennyi. Talán még a fotozási mániám miatt nem unatkozom ott, hisz este elképesztö szép fotokat lehet késziteni a millió szines fény között. Pisti és Csilláék azt mondják akárhányszor elmennének amikor csak lehet.

Hát, mindenki másképp látja a dolgokat, mindenkinek más az értékrendje. Én többre értékelem a természet nyújtotta szépséget, mint az ember alkotta mü dolgokat.

Kedves sógornöm, Olgi jön 3 hét múlva, vele Pisti megy majd Vegasba, én a kanyonhoz viszem el (bár remélem Pistim is el tud jönni velünk), aztán év elején anyucimmal és drága barátnömmel persze én megyek Vegasba is. Már nagyon várom hogy itt legyenek!

Csilla és Zoli holnap mennek haza, de nekik nem kell fájó szivvel búcsúzniuk Arizonától, hisz ha ök is ugy akarják, akkor ez lesz az otthonuk, jövöre végleg visszajönnek majd. Nagyon örülök nekik, mert végre lesznek barátaink akik korban és természetben is illenek hozzánk. Nem nyugdijasok és nem is discopatkányok vagy éjjeli lepkék akiknek az a buli ha jól bebasznak már elnézést a kifejezésért....csak szerettem volna minél pontosabban érzékeltetni mire gondolok.

FOTOKAT felteszem a weblapra holnap!

Csilla, Zoli, örülünk hogy itt voltatok és remélem sok ilyen szép, közös kirándulás vár még ránk!

Kirándulás NON STOP

Fú...fáradt vagyok. De ez jó. Minden nap megyünk valahova, próbáljuk Csillának és Zolinak megmutatni ami ebbe a 10 napba belefér, hogy minél többet lássanak Arizonából.

Fossil Creek utáni napon Phoenix belvárosában, Scottsdaleben, és Old Scottsdaleben voltunk. Meleg volt, nagyon. A belváriosi sétát próbáltuk rövidre fogni ugy, hogy azért lássanak amennyit csak lehet, Orpheum, biróság és egyén szép épületek még belefértek a sétába. Kocsival ugy mentünk, hogy a két belváros egésze látszódjon az autóból.

Ehhez a szépszál mexikoi legényhez itt az épület tövében azért hozzáfüzöm, hogy ö volt az egyetlen ilyen kaliberü megfáradt "turista", azért ez nem jellemzö Phoenixre. Elöször kissé féltem, hogy észreveszi hogy fotozom, de életjelet is alig mutatott szóval  abban a colás pohárban valoszinü nem málnaszörp volt. Vagyis hát remélem hogy nem a meleg tette helyre hanem a pia.

Old Scottsdaleben nézelödtünk, igazi navaho indiánok által készitett babákat és egyebeket láttunk néhol rémisztö árakon.
Nem bánná az ember ha a pénz az indiánoké lenne teljes egészében, de gondolom nem tul sok csöppen le nekik az itt eladott cuccokból.

Próbálgattunk mexikoi kalapokat

Voltunk kaktuszkertben

És flörtöltem egy sexy de igen szótlan mexikoi kaszanovával is..talán nem tetszett neki a mosolyom....:):)

Aztán szépen hazamentünk, és már indultam is ismét munkába. Másnap reggel pedig irány Prescott, Jerome és Sedona hegyei.
Prescottban sétáltunk egyet,

aztán a hegyeken át Jerome szellemvárosba mentünk.

Itt megint fotozás sorozatok, majd Sedonában ájuldozás a piros hegyek látványától. A városban fotozkodtunk sinagua indiánokkal akik ott zenéltek és árulták a lemezeiket,

Aztán Csilla elkapott egy ranger-t is, akinek alig láttam fel a kalapjáig olyan magas volt, vele is kattintottunk egyet

Aztán Slide Rock nevü helyen pancsoltunk kicsit, a Labor Day hétvégéje lévén jó sokan voltak. Ilyenkor nyáron autónként (max.4 fö) 20 dollár a belépö ide, mert ahogy a foton látszik, strandolós hely. Kissé meglepödtem az áron, mert télen mindössze 7 dollárért, vagy ingyen mentünk be.

  Megnéztük a Bell Rockot is, majd hazaindultunk, ekkorra már sötétedni kezdett.

Tul sokat mesélni nem tudok, most tartok ott, hogy ezek a helyek már olyanná váltak számomra, mint a Mátra egy egri vagy a Balaton egy siófoki számára. Csodálatosan szép helyek, de bármikor láthatom, igy egyre kevésbé erölködök hogy odamenjek, inkább valami újat vennék célba. Persze jó volt látni, hogy Csilla és Zoli örülnek és tetszik nekik, és persze hogy nekem is tetszett. Ezen a csodás tájon nem lehet áthaladni ámuldozás nélkül akkor sem, ha itt élsz.

Ma rövidre fogtuk, szerencsére most pár napig nem dolgozom, igy kicsit most pihi van. Elmentünk Sun City westet megnézni, ahol dolgozom, majd Fountain Hills városkában megnéztük a szökökutat müködés közben, ami a világ 4.legnagyobbja. Beültönk egy Taco Bell-be enni, aztán jöttünk haza, mert holnap hajnalban indulunk Las Vegasba aztán következö nap a Grand Canyonban leszünk.

Nagyon keményen be van táblázva Csilla és Zoli minden egyes napja, persze nem én tábláztam be, hanem együtt tettük. Végülis nem napozni jöttek, hanem megnézni hogy akarnak-e itt élni, ahogy ök mondták, "megismerni Arizona esszenciáját". Azt hiszem sikerült ugy alakitani ezt a 10 napot, hogy lássák a lényeget, azt, hogy Arizona is beautiful! :):)

2.kirándulós nap - kaktuszevés

Ma a Fossil Creek, Strawberry, Payson utvonal került sorra. Csilla, Zoli, Pistim és én. Szép nap volt, azzal a kis stresszel, hogy nekem sajnos jönnöm kellett dolgozni. Most onnan irok.
Csilláék nem szeretik a hütött innivalót, de egy idö utáán muszály voltak betenni a vizüket a miénk mellé a hütötáskába. Na igen, itt nem 12 fok van mint otthon Egerben. Még mindig. És nem is lesz soha annyi. Ha jól vettem ki a szavaikból, akkor nagyon tetszett Csillának és Zolinak a hely, vissza is akarnak még menni. Hát, ebben a pár napban szükös lesz, de megoldható persze. Úszkáltunk egyet a Verde River nevü folyoban Fossil Creekben, szendvicseztünk, beszélgettünk, fotozkodtunk, láttunk gyikot, mokust egyebeket, majd elindultunk a jó kis szakadékos úton Strawberry, Payson útvonalon át haza, mert nekem sajnos 6-kor indulnom kellett melózni.

Végre van valaki, akinek nem csupán a fotokon tudjuk megmutatni Arizona szépségeit, és egyetértettünk abban, hogy a fotok egyáltalán nem adják vissza azt, amit élöben láthatsz. Sem a hegyek magasságát, sem a szakadék mélységét, sem a szineket, sem pedig a folyó nagyságát, mélységét, csodálatos tisztaságát. Legyen akármilyen jó fényképezögépünk. Ezt hiába meséljük, hiába fotozzuk, látni kell hogy tudd milyen.

Már régóta eszemben volt, hogy meg kellene kostolni milyen a kaktuszok gyümölcse. Az indiánok és az állatok is elöszeretettel fogyasztják, hát olyan rossz nem lehet. Megkostoltuk a medvetalp gyümölcsét, ami igy néz ki:

Az ize pedig olyasmi, mint a büszke (vagy egyesek szerint piszke) savanykás, kicsi magvakkal amiket én személy szerint benyeltem, tényleg kicsik voltak. Egyetlen aprocska gond volt vele. A gyümölcs külseje apro, alig látható sunyi kis tüskékkel van tele, amik ugy beleálltak a kezünkbe, hogy még most is szúr néhol. És ki sem lehet szedni annyira pici. Csak azt érzem hogy szúr, éget. Nem baj, tulélem, ahogy a többiek is. A saguaro kaktusz gyümölcsét is megkostoltam volna mig volt, de sajnos azok annyira magasan vannak a kaktusz tetején hogy nem értem el, amit pedig elértem volna azt a madarak, régcsálók, szépen szétrágták mire rátaláltam, igy ezzel várnom kell 1 évet, mire ujra virágzik majd gyümölcsöt hoz.

Kissé elszámoltam az idöt, igy éppenhogy hazaértünk 6 órára, amikor már indulnom kellene dolgozni. 1 perc töredéke alatt összekaptam magam és irány a munkahelyem. Szerencsére beértem, de azért út közben kaptam még egy kis stresszt.....
Kissé gyorsabban hajtottam mint kellett volna, mert attol féltem nem érek be dolgozni, nem nagy dolog ugyan, de sajnos egy rendörbácsi épp aljas módon "rám" várt a sivatag közepén lehuzodva az ut szélén. Hát jol le is lassitottam, de elég késön, és a rendörkocsi amint elhaladtam mellette ráporzott az útra és elindult utánam. Azt hittem betojok. Ügyes kislány modjára pont annyival mentem ezután amennyivel lehetett, de ezek csak jöttek utánam, lés láttam hogy nyomkodják a laptopot. Gondolom lecsekkoltak ki vagyok mi vagyok, nem vagyok-e illegális mexikoi vagy valami. Figyelgettem nem villog-e hogy álljak meg, de szerencsére nem tette, igy hát babszemmel a fenekemben, rohadt szabályosan közlekedve haladtam elötte kb 5 mérföldet, ami ugy 106-nak tünt, majd lekanyarodtam és nem követett. Huu....megusztam. Komolyan durván utánamjött ahogy elhuztam mellette, egyértelmü volt számomra hogy utánam jön. Lehet látták a kis okos computerükben, hogy én vagyok a Niki, ugyhogy velem nem érdemes kötekedni. Hehehe.... :D:D:D:D:D
Hát ilyen izgalmas nap volt ez a mai, holnap pedig Scottsdale-t, Phoenix belvárosát és remélhetöleg még 1-2 helsyet veszünk célba, majd ismét a munkahelyemen végzem be a napot......
Fotokat késöbb teszek fel!