Amióta itt élünk, talán ez volt az a kirándulás ami alkalmával a legtöbb csodás dolgot láttuk egyszerre.
Hajnali 2-kor keltünk, 3-kor indultunk. Flagstaff környékén a hömérséklet annyira leesett a phoenixihez képest, hogy Pisti azt hitte a légkondit kapcsoltam be és fázott. Pedig még az ablak sem volt lehuzva....de nagyon hideg levegö jött be mégis. Egy benzinkutnál megálltunk, kényelmesen rövid szerelésben kiszálltunk a kocsiból és majdnem befagyott a fenekünk...:):)
A Grand Canyon északi oldalára érve, a Navajo indiánok földjén jártunk, annyira szép volt a táj, hogy meg kellett álljunk fotozni, szétnézni. Kialakitott megálló van itt, és navajo indiánok árulják saját maguk készitette termékeiket. Öket nem fotoztam le, egyrészt akkor kezdtek el kipakolni, másrészt nem akartam belefotozni az arcukba. Gyönyörü táj! A Grand Canyon észak-keleti peremét lehet belátni.
Page város az Antelope Canyon, Glen Canyon, Powell Lake és a hires Horseshoe Bend otthona, amire most valószinüleg a legtöbben azt mondjátok "Hires? Mi az?" Na majd mindjárt megmutatom, csak sorjában. Akkor sokatoknak beugrik majd, hogy láttátok már foton.
Page maga nem valami nagy szám, Leginkább a fent leirtak teszik hiressé a várost.
Ahogy megláttuk a táblát hogy "Antelope Canyon Entrance", meglepödtünk és nem tudtuk jó helyen járunk-e. A 89-es ut mentén egy kis bódé, mögötte egy parkoló, onnan semmi út, semmi egyéb....odamentünk a bódéhoz, és megkérdeztük mi ujság. A navajo indián hölgy elmondta, hogy 12 $ a belépö, plusz fejenként 25 $ eljutni magához az Antelope Canyonhoz.
A szemünk felakadt, hiszen ez kettönkre több mint kétszerannyi pénz, mint a Grand Canyonba bemenni 5 fönek. Na jó...ha már itt vagyunk...Pisti nyujtja a bankkártyát a hölgynek, mire az közölte, hogy nem fogadnak el kártyát sem ö sem a másik bódénál lévö hölgy, aki a 25$-t szedi majd....
Nagyszerü. Nem értettük hogy lehet ez, amikor már az utolsó putriban is kártyával fizet itt az ember...na mindegy. Visszafordultunk a kb 3 mérföldre lévö Page városba. Bementünk egy ajándékbolt/benzinkutra, ahol általában van mosdó és lehet kivenni pénzt a kártyáról. Már majdnem bepisiltem, de mosdó sehol, az ATM nem müködött, a szintén navajo pénztáros bácsi pedig nem adott ki készpénzt kártyáról.....
Ok, innen kissé ingerülten mentünk tovább, 2-3 mérföldre találtunk egy Wal-Mart Supercentert nagy meglepetésünkre...meg vagyunk mentve. Itt pisiltünk és pénzt is vettünk ki, furcsa volt, hogy a legtöbb eladó és nagyon sok vevö is indián volt.
Visszamentünk az Antelope Canyon bejáratához és megvettük a jegyet, aztán vártuk a 20 perc mulva induló dzsip indulását, amivel a canyonba vittek minket, merthogy csak igy juthattunk el oda. Ez elég jó volt. Egy dzsippen 10-15 ember ült, a dzsip méretétöl függöen. Az idegenvezetönkröl máig nem tudtuk eldönteni, hogy 16 éves fiu volt-e vagy kisnövésü fius nö. :):) Mindenesetre ö is navajo indián volt. Az ut 3 mérföld volt a sivatagon át, ami elég buckás volt, igencsak kapaszkodni kellett hogy ne essünk le a dzsipröl.
A canyon közelében 2 dzsippet láttunk elhagyottan, a homokban elsülyedt kerékkel. Biztató....:):)
A bejáratnál pedig még több dzsip, a turistákra várva. A csoportunkkal kellett maradni, az idegenvezetönk vitt végig minket a canyonon, ami lényegében egy barlang-szerü alagut. 1 óra volt az egész ut bent oda-vissza fél óra. Ennyit kaptunk.
Elég nagyot csalódtam. A canyon gyönyörü és különleges vörös szikláját tényleg mindenkinek érdemes megnézni, de ez az egész dolog ahogyan meg van oldva nem tetszik. Egyszerre több csoport van bent az amugy sok helyen egy embernyi széles járatban. Rengetegen voltak, toltak hátulról, vártak rám elölröl, a fotozást és rendesen szétnézést felejtsem el....fotoztam ugyan, dehát.....minden második képbe belemászott valaki, hacsak nem a plafont fotoztam és kapkodni kellett hogy ne tartsak fel senkit.
Maga a fotozás pedig sokszor nem is sikerült, mert minden mozdulattal változtak a fényviszonyok, állitgatni kellett a fényképezögépet hogy látszódjon valami a képen. Vagy fekete lett a foto, vagy tök fehér. És mindezt kapkodva hogy senki ne morogjon mögöttem hogy miért nem megyek már tovább....A vezetönk a bejáratnál elmondta hogyan állitsuk be a gépet...dehát minek ha ugyis minden mozdulatnál állitani kellett???? Még tippeket is adott hogy honnan fotozzunk, akkor meg odasorakozott mindenki..ááá...felejtsd el azt is hogy odajutsz....
Elég dühös lettem....
Egy kezdö fotosnak (vagy inkább kezdö nemfotosnak) mint én, ez volt a pokol. Akartam volna megállni, nyugodtan kitapasztalni mit hogyan állitsak a gépen, honnan fotozzak, stb....dehát ezt igy nem lehet...
Az "alagut" másik végére érve sivatag, és vörös sziklák, akárcsak az elején. Nagyon szép, de a dühöm elvette a kedvemet még a szétnézéstöl is. Készitettem azért ott is pár képet.
Amikor visszatértünk a canyon bejáratához, már teljesen mások voltak a fényviszonyok, a Nap sugarai sok helyen gyönyörü és érdekes vonalakat rajzoltak a sziklákra, olyan volt, mintha erös fényszórókkal világitottak volna be. Ott sem sikerült fotozkodni, mert sorbaálltak az emberek rá...és egy ember fél óráig kinlódott hogy sikerüljön a foto....wááá!!! Evett az ideg.
Ennyi volt az Antelope Canyon. A TÖBBI FOTOT ITT TALÁLJÁTOK.
Innen az itt kapott térkép alapján elmentünk a Horseshoe Bendhez, ami a Colorado folyó egy érdekes és csodaszép, patkó alakú része. Csak 3-4 mérföldre van Page várostól délre. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ez még talán jobban tetszett mint maga az Antelope Canyon. A 89A út mellett van egy parkoló, ott megálltunk. Egy tábla fogadott minket olyasmi feliratokkal, hogy vigyázzunk mert nincs árnyék a Horseshoe Bendhez vezetö uton, vigyünk vizet, kalapot/napernyöt, az idöjárás nagyon hirtelen változhat, ha sötét felhöt látunk azonnal siessünk vissza az autóhoz, stb...
Elöször egy meredek dombon kellett felmászni, majd ugyanennek másik oldalán le...a lábunk süppedt bele a homokba, és forrón izzott a Nap. Kb 15 perc alatt értünk le.
Az uton a kilátás mesés. A Glen Canyon gátat, hidat, a Powell tavat lehet belátni.
A szakadék szélére érve ez a kilátás fogadott minket.
Innen tovább a fenti fotón látható hidon mentünk át, a következö település már Utah államban volt.
Big Water nevü település az elsö, de nem lakott, csak hajoparkoló, hajos felszerelés üzlet, ilyesmik voltak. Aztán kb 80 mérföld puszta sivatag, majd egy Kanab nevü kisvároska, ahol szerettünk volna enni valamit, de egy Wendys-en kivül csak McDonalds-t találtunk ami gyorskajás. A Wendy-s parkoloja totál tele volt, a McDonaldsba pedig nem megyek be mert utálom. Szoval továbbmentünk, gondolván, hogy ááá....Fredonia itt van 6 mérföldre, majd eszünk ott.
Persze....Fredonia egy kis falucska, még McDonald's-ot sem találtunk....tovább.....sivatag.....jóóóóó hosszan. Még jó, hogy Kanabban tankoltunk, mert csucs milyen hosszu uton semmit de semmit nem láttunk. Csak a sivatag.
UTAH KÉPEK ITT VANNAK
A sivatag aztán fenyvesbe fordult, elérkeztünk a Kaibab National Forest területére. Olyan, akár Flagstaff környéke. Nagyon szép zöld fenyves, csiripelö madarak, csönd, gyönyörü.
KAIBAB NATIONAL FOREST FOTOK ITT
Ahogy elhagytuk az erdöt, a Marble Canyon következett. Megint egy csodás hely, amiröl nem is hallottam még....
Ezek pedig sziklába épitett házak, amikben az 1930-as években laktak is. komolyan iszonyat elképesztö látvány az egész környék!
MARBLE CANYON FOTOK ITT
A következö állomásunk megint jó hosszu sivatagi ut után már Flagstaff volt, ahol már totál kiéhezve beültünk kajálni végre. Utálok Flagstaffban vezetni....olyan mintha Pesten vezetnék....óóó....szük utak, tömeg, idiota soförök.
Onnan hazafelé már csak a naplementét fotoztam, ami nagyon szép volt. Mindig itt látom a legszebb naplementéket, de mindig csak kocsibol fotozom, mert a kedves férjem sosem akar megállni.....
Gyönyörü volt és ismét megismertünk egy pár helyet amiröl eddig nem tudtunk, vagy nem láttuk még.
Hajnali 2-kor keltünk, 3-kor indultunk. Flagstaff környékén a hömérséklet annyira leesett a phoenixihez képest, hogy Pisti azt hitte a légkondit kapcsoltam be és fázott. Pedig még az ablak sem volt lehuzva....de nagyon hideg levegö jött be mégis. Egy benzinkutnál megálltunk, kényelmesen rövid szerelésben kiszálltunk a kocsiból és majdnem befagyott a fenekünk...:):)
A Grand Canyon északi oldalára érve, a Navajo indiánok földjén jártunk, annyira szép volt a táj, hogy meg kellett álljunk fotozni, szétnézni. Kialakitott megálló van itt, és navajo indiánok árulják saját maguk készitette termékeiket. Öket nem fotoztam le, egyrészt akkor kezdtek el kipakolni, másrészt nem akartam belefotozni az arcukba. Gyönyörü táj! A Grand Canyon észak-keleti peremét lehet belátni.
Page város az Antelope Canyon, Glen Canyon, Powell Lake és a hires Horseshoe Bend otthona, amire most valószinüleg a legtöbben azt mondjátok "Hires? Mi az?" Na majd mindjárt megmutatom, csak sorjában. Akkor sokatoknak beugrik majd, hogy láttátok már foton.
Page maga nem valami nagy szám, Leginkább a fent leirtak teszik hiressé a várost.
Ahogy megláttuk a táblát hogy "Antelope Canyon Entrance", meglepödtünk és nem tudtuk jó helyen járunk-e. A 89-es ut mentén egy kis bódé, mögötte egy parkoló, onnan semmi út, semmi egyéb....odamentünk a bódéhoz, és megkérdeztük mi ujság. A navajo indián hölgy elmondta, hogy 12 $ a belépö, plusz fejenként 25 $ eljutni magához az Antelope Canyonhoz.
A szemünk felakadt, hiszen ez kettönkre több mint kétszerannyi pénz, mint a Grand Canyonba bemenni 5 fönek. Na jó...ha már itt vagyunk...Pisti nyujtja a bankkártyát a hölgynek, mire az közölte, hogy nem fogadnak el kártyát sem ö sem a másik bódénál lévö hölgy, aki a 25$-t szedi majd....
Nagyszerü. Nem értettük hogy lehet ez, amikor már az utolsó putriban is kártyával fizet itt az ember...na mindegy. Visszafordultunk a kb 3 mérföldre lévö Page városba. Bementünk egy ajándékbolt/benzinkutra, ahol általában van mosdó és lehet kivenni pénzt a kártyáról. Már majdnem bepisiltem, de mosdó sehol, az ATM nem müködött, a szintén navajo pénztáros bácsi pedig nem adott ki készpénzt kártyáról.....
Ok, innen kissé ingerülten mentünk tovább, 2-3 mérföldre találtunk egy Wal-Mart Supercentert nagy meglepetésünkre...meg vagyunk mentve. Itt pisiltünk és pénzt is vettünk ki, furcsa volt, hogy a legtöbb eladó és nagyon sok vevö is indián volt.
Visszamentünk az Antelope Canyon bejáratához és megvettük a jegyet, aztán vártuk a 20 perc mulva induló dzsip indulását, amivel a canyonba vittek minket, merthogy csak igy juthattunk el oda. Ez elég jó volt. Egy dzsippen 10-15 ember ült, a dzsip méretétöl függöen. Az idegenvezetönkröl máig nem tudtuk eldönteni, hogy 16 éves fiu volt-e vagy kisnövésü fius nö. :):) Mindenesetre ö is navajo indián volt. Az ut 3 mérföld volt a sivatagon át, ami elég buckás volt, igencsak kapaszkodni kellett hogy ne essünk le a dzsipröl.
A canyon közelében 2 dzsippet láttunk elhagyottan, a homokban elsülyedt kerékkel. Biztató....:):)
A bejáratnál pedig még több dzsip, a turistákra várva. A csoportunkkal kellett maradni, az idegenvezetönk vitt végig minket a canyonon, ami lényegében egy barlang-szerü alagut. 1 óra volt az egész ut bent oda-vissza fél óra. Ennyit kaptunk.
Elég nagyot csalódtam. A canyon gyönyörü és különleges vörös szikláját tényleg mindenkinek érdemes megnézni, de ez az egész dolog ahogyan meg van oldva nem tetszik. Egyszerre több csoport van bent az amugy sok helyen egy embernyi széles járatban. Rengetegen voltak, toltak hátulról, vártak rám elölröl, a fotozást és rendesen szétnézést felejtsem el....fotoztam ugyan, dehát.....minden második képbe belemászott valaki, hacsak nem a plafont fotoztam és kapkodni kellett hogy ne tartsak fel senkit.
Maga a fotozás pedig sokszor nem is sikerült, mert minden mozdulattal változtak a fényviszonyok, állitgatni kellett a fényképezögépet hogy látszódjon valami a képen. Vagy fekete lett a foto, vagy tök fehér. És mindezt kapkodva hogy senki ne morogjon mögöttem hogy miért nem megyek már tovább....A vezetönk a bejáratnál elmondta hogyan állitsuk be a gépet...dehát minek ha ugyis minden mozdulatnál állitani kellett???? Még tippeket is adott hogy honnan fotozzunk, akkor meg odasorakozott mindenki..ááá...felejtsd el azt is hogy odajutsz....
Elég dühös lettem....
Egy kezdö fotosnak (vagy inkább kezdö nemfotosnak) mint én, ez volt a pokol. Akartam volna megállni, nyugodtan kitapasztalni mit hogyan állitsak a gépen, honnan fotozzak, stb....dehát ezt igy nem lehet...
Az "alagut" másik végére érve sivatag, és vörös sziklák, akárcsak az elején. Nagyon szép, de a dühöm elvette a kedvemet még a szétnézéstöl is. Készitettem azért ott is pár képet.
Amikor visszatértünk a canyon bejáratához, már teljesen mások voltak a fényviszonyok, a Nap sugarai sok helyen gyönyörü és érdekes vonalakat rajzoltak a sziklákra, olyan volt, mintha erös fényszórókkal világitottak volna be. Ott sem sikerült fotozkodni, mert sorbaálltak az emberek rá...és egy ember fél óráig kinlódott hogy sikerüljön a foto....wááá!!! Evett az ideg.
Ennyi volt az Antelope Canyon. A TÖBBI FOTOT ITT TALÁLJÁTOK.
Innen az itt kapott térkép alapján elmentünk a Horseshoe Bendhez, ami a Colorado folyó egy érdekes és csodaszép, patkó alakú része. Csak 3-4 mérföldre van Page várostól délre. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ez még talán jobban tetszett mint maga az Antelope Canyon. A 89A út mellett van egy parkoló, ott megálltunk. Egy tábla fogadott minket olyasmi feliratokkal, hogy vigyázzunk mert nincs árnyék a Horseshoe Bendhez vezetö uton, vigyünk vizet, kalapot/napernyöt, az idöjárás nagyon hirtelen változhat, ha sötét felhöt látunk azonnal siessünk vissza az autóhoz, stb...
Elöször egy meredek dombon kellett felmászni, majd ugyanennek másik oldalán le...a lábunk süppedt bele a homokba, és forrón izzott a Nap. Kb 15 perc alatt értünk le.
Az uton a kilátás mesés. A Glen Canyon gátat, hidat, a Powell tavat lehet belátni.
Gyönyörü! És félelmetesen magas. Semmi korlát vagy figyelmeztetö szalag....csak a szakadék és a sok idióta aki ott egyensulyozik a szélén egy fotó miatt.....miután szétnéztünk, fotoztam, visszaindultunk. Óóóó.....hát....ha errefele jön valaki, ajánlom hogy ne nyáron tegye....nem elég hogy 40 fok volt, meredek dombon kellett felfelé menni az olvasztó napsütésben, de ráadásul a homokba süppedt a lábunk majd bokáig minden lépéskor, ami kb hármszor olyan nehézzé tette a lépést. Kb mint amikor a rémálmomba menekülök de nem tudok szaladni.....:):) Mire a dombtetöre értünk, a fejem lüktetett, majd elájultam, és még csak az ut felénél tartottunk, bár onnantol legalább lefelé kellett menni.....pedig nem volt olyan hosszu maga a táv a szakadékig, de a höség és a homok azzá tette.
Egyböl eszembejutottak az idióta mexikoi illegálisok akik ezen a sivatagon át próbálnak meg beszökni az országba.....pff......nem csoda hogy annyian meghalnak....
Persze....Fredonia egy kis falucska, még McDonald's-ot sem találtunk....tovább.....sivatag.....jóóóóó hosszan. Még jó, hogy Kanabban tankoltunk, mert csucs milyen hosszu uton semmit de semmit nem láttunk. Csak a sivatag.
A sivatag aztán fenyvesbe fordult, elérkeztünk a Kaibab National Forest területére. Olyan, akár Flagstaff környéke. Nagyon szép zöld fenyves, csiripelö madarak, csönd, gyönyörü.
Ahogy elhagytuk az erdöt, a Marble Canyon következett. Megint egy csodás hely, amiröl nem is hallottam még....
MARBLE CANYON FOTOK ITT
A következö állomásunk megint jó hosszu sivatagi ut után már Flagstaff volt, ahol már totál kiéhezve beültünk kajálni végre. Utálok Flagstaffban vezetni....olyan mintha Pesten vezetnék....óóó....szük utak, tömeg, idiota soförök.
Onnan hazafelé már csak a naplementét fotoztam, ami nagyon szép volt. Mindig itt látom a legszebb naplementéket, de mindig csak kocsibol fotozom, mert a kedves férjem sosem akar megállni.....
Mindegy, igy is szép volt....Pisti Flagstafftöl folyamatosan mondta hogy majd mindjárt megáll és átadja a volánt, de nem tette....aztán jol ráfázott, mert Phoenix elött, New Rivernél egy kamion beborult az árokba rakományostól mindenestöl, és ez egész délutánra és estére leblokkolta a forgalmat. Három mph sebességgel haladtunk 2,5 orán keresztül....nagyon jol esett....olyan fáradtak voltunk mire hazaértünk, hogy fürdés nélkül egyböl le is feküdtünk. Éppcsak a cicáknak enni adtam és ennyi. kb 800 mérföldet vezettünk és hajnali 2-töl voltunk ébren. Majdnem fél 12 volt mire hazaértünk este. De megérte.
Nagyon jó a bejegyzés, élmény olvasni.
VálaszTörlésA fotókkal kapcsolatban :
A témák és a helyek jól el vannak találva, tudod hogy imádom ezt a tájat.
Ha jól tudom ezeket a képeket már egy félprofi (vagy profi?) DSLR géppel fotózod. Viszont a legnagyobb jóindulattal ajánlom neked, amíg nem vagy 101%-ig tisztában a manuális beállításokkal, addig az ilyen ritka élményeket, vagy AUTO üzemmódba fotózd, vagy vegyél egy olcsóbb kompakt gépet (és azzal fotózd AUTO-ban) mert az én véleményem szerint a képek maximális élményéből bőven elvesz, a sok homályos és kissé színtelen kép. Ha nincsennek perceid egy-egy helyen hogy a megfelelő manual beállításokat elvégezd, akkor kapcsolj AUTO-ra és úgy fotózz. Saját bőrömön tapasztaltam meg először, hogy egy profi géppel fotózni nagyon nehéz, ha kevés rá az idő és/vagy nem vagyunk teljesen tisztában a beállításokkal. Csak tegyél 1-2 próbát ezeken a gyönyörű tájakon AUTO módban és hasonlítsd össze az eddigiekkel.
Remélem nem értesz félre és ne kioktatásnak veszed, főleg hogy én sem vagyok profi fotós. Ezeket csak mint barátnak tanácsolom.
Természetesen nagyon várom a további bejegyzéseidet is !
Á.
Szia! Nem vettem kioktatásnak, de nem nagyon értek egyet. Az Antelope Canyonban ha auto üzemmódban fotozok bekapcsolja a vakut, az pedig teljesen letompitja a szineket. A canyonon kivül pedig ha az autóból fotoztam egyértelmüen aszerint kellett beállitsam a gépet, hogy 90km/h-s sebesség mellett is tiszta képet készitsen. Egéb helyeken pedig volt idöm állitgatni a gépet. Miért? Valamelyik kép szintelen vagy homályos? Ha homályos az vagy az autóból készült szélvédön át és azért az, vagy talán 2 vagy 3 sikerült homályosan az Antelope Canyonban a nagyon változo fényviszonyok miatt. Auto modban állandoan vakut használ a gép, ezért nagyon ritkán használom már.
VálaszTörlésCanon EOS 50 D a gépem.
A gép nagyon profi. Nyilván ami üvegen keresztül készült, vagy mozgó autóból az olyan amilyen.
VálaszTörlésA sima tájképekre gondoltam (pl amin egymást is fotóztátok). Tökéletes fényviszonyok, ha nem zoomolsz kizárt hogy vakut használjon a gép. Ha mégis, akkor (bár én Nikont használok) menüből le lehet tiltani a vakut AUTO módban is.
Nehéz ezt leírni pontosan de remélem nem érted félre, meg lehet csak én látom így. Szakszavakat sem nagyon ismerem, de én pl a színeket is elég fakónak találom és sok az életlenség. 2 LCD monitoron is szoktam nézegetni a képeket, valahogy egyiken sem az igazi. NEM vérpofi fotókhoz akarom hasonlítani a képeket hangsúlyozom, na hátha vmelyik fotós olvasótárs segít kifejezni magam. :)
Így is öröm nézni minden fotód, de a témában és főleg a profi gépedben sokkal több van.
...még valami ami lehetséges. Mivel gondolom lekicsinyíted (és vízjellel ellátod) a képeket, lehet ott vész el valami a képből. Az eredeti fotókon ez lehet máshogyan látszik, én konkrétan a honlapra feltett módosított képekre gondolok, mivel az eredetit nem látom.
VálaszTörlésIgen, eléggé le vannak kicsinyitve a képek, tudom hogy ez sokat ront rajta. A galériába is mindig lekicsinyitem érthetö okból. Meg aztán ez a gép nem is egy olyan "fotosnak" való amilyen én vagyok. :):) Nem sokat értek még hozzá. Mondhatni semmit...nem nagyon van idöm arra hogy böngészgessem, pedig imádom, csak ha idöm van inkább a weblappal foglalkozom.
VálaszTörlésEgyébként ha nem minden képnél látod igy, akkor lehet hogy nem is a canon által készitett képekre gondolsz. :):) Ugyanis két géppel fotoztam, a másik az távolrol sem profi, csak egy kis "turistagép" :):) Akkor képzeld el azokat a képeket ha kicsinyitem mennyit veszit az élességböl...ha eredetileg se valami csudajó. :):)Söt, ez a nagy gép nem is régen van meg, az elött az összes kép a kicsivel készült. A weblap galériájának kb 90%-a.
amiket itt a blogon látsz ebben a bejegyzésben, annak is nagy része a kisgéppel készült. Most jut eszembe....:):)
VálaszTörlésTermészetesen nekem bármilyen fotó megfelel, amit "ajándékba" kapok itt, de azt kell agadnak eldönteni, hogy ezek a sok esetben pótolhatatlan emlékek neked megfelelnek-e így (mármint eredeti képminőségben). Ha igen akkor nem szóltam semmit :)
VálaszTörlésmost mondom hogy a kisgéppel készültek..,...
VálaszTörlésnagyon szep helyeken jartatok. en is tervezek az Antelope Canyon-hoz elmenni valamikor. valoszinu hetkoznap kevesebben vannak ....
VálaszTörlés