MEGJEGYZÉS ÍRÁSA

Most nézem a beállitásokat, teljesen el volt állítgatva minden, fogalmam sincs hogy történhetett, elnézést azoktól akik jelezték hogy nem tudnak irni. Csak most jutottam el idáig hogy megnézzem.
Valóban el volt állitgatva, valaki megpróbálná most hogy tud-e megjegyzést hagyni?

Gyilkosságok Phoenixben, újév

Mostanában elég sok gyilkosságról hallok a tv-ben, itt-ott ami itt a városban történik.
Most például a tv-ben mutatnak egy férfit, akit egy fedett jégpályánál öltek meg, előtte egy másikat, akit az Arizona canal-ba (csatorna) dobtak bele bezsákolva egy fekete zsákba...
Pistim a napokban olvasott egy nőről, akit szokásos reggeli futása közben fejbelőttek. Nyáron is elég sok volt a lövöldözés, és egy nőt egy szemetesben találtak meg innen kb 30 mérföldre.

Tudom, otthon is történnek szörnyű dolgok, de ott valahogy mégis biztonságosabbnak éreztem kimenni az utcára. Itt nem mernék gyalog közlekedni éjszaka. Persze Pesten sem, de azért otthon Egerben és környékén még nem félnék. Bizonyára azért van igy, mert ott nőttem fel, mindent ismerek, itt viszont azt sem tudnám merre szaladjak ha menekülni kellene. Még belegondolni is rossz.....

Váltsunk témát.
Ma van az év utolsó napja. Őszintén szólva nem igazán hat meg a dolog.
Este megyek dolgozni, Pistim pedig este jön haza, ő itthon szilveszterezik Bastettel és Ramses-szel.

Most épp azon agyalok, mi legyen a következő téma az Arizona Magyarul oldalon.Készitettem szavazást, segíthetnétek azzal, hogy szavaztok.

BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK NEKTEK!

Az állatokért

Talán sokan elitélnek ezért, de én jobban szeretnék állatokon segiteni, mint embereken. Meg is tudom magyarázni miért.
Egy ember ha bajban van, ha beteg, vannak jogai, vannak akik törödnek vele.--legtöbb esetben.
Egy elhagyott állattal ki törődik? A legtöbben annyit mondanak, szegényke---és továbbmennek, vagy mások még bele is rúgnak és senki nem emeli fel értük a hangját, mert fölösleges, csak kiröhögik érte. Hiába mostanság már elméletben vannak jogai az állatoknak is, de ki az, aki törődik ezzel?
Akik törödnek, azok kevesen vannak sajnos és általában nekik is kb annyi joguk van, amennyi szegény állatoknak.
Miért teheti meg bárki is, hogy semmibe nézzen egy kutyát vagy egy macskát, miért teheti meg az ember, hogy csak úgy, kidobja őket az utcára, büntetlenül??

És egyáltalán milyen ember az olyan, aki képes kidobni vagy bántani egy ilyen kispofát???
Az állatok kedvesek, viccesek, olyannak szeretnek amilyen vagy, nem itélkeznek fölötted, megérzik ha bánatos vagy, odadugják a kis nedves orrukat az arcodhoz és megvigasztalnak, önzetlenül szeretnek akkor is, ha beléjük rúgsz, ha megvered őket.

Nos, ezek után gondoljunk csak bele, milyen ember az, aki egy ilyen jó és kedves teremtményt eltapos, megaláz, kidob, megver. Az ilyet én gyávának, jellemtelennek tartom, és legszivesebben ugyanazt tenném vele, amit ő tesz az állatokkal. Mert azt érdemli.

Az lenne az igazságos, ha minden ember azt kapná az élettől, ami ő tesz az állatokkal és a környezetével.

Karácsony Sedonaban

Tegnap igazán érdekes karácsonyunk volt. Reggel fél 8-kor, ahogy munkából hazaértem azonnal indultunk is Sedonaba, ami bő 1 órás útra van tőlünk. Másodszor jártunk ott, másodjára is elámított amit ott láttunk. A weblapon megtalálod a beszámolót az ÉLMÁNYBESZÁMOLÓINK pont alatt SEDONA (2009 karácsony)címmel, és rengeteg fotot is a fotógalériában.

Fent, a jobboldalon lévő linken is át tudsz menni az Arizona Magyarul oldalra, de itt a link:

http://arizonamagyarul.co.cc/

Azért itt egy kis ízelítő, hogy kedvet kapj hozzá:

Karácsonyi séta Phoenixben

Tegnap szabadnapos voltam, drágám is csak pár órát dolgozott, hát bementünk a belvárosba. Igazából Goodyearbe indultunk, igen, ez az a Goodyear........a gumis Goodyear. Itt van Phoenixben, illetve külön város, ahogyan például Scottsdale is az, de Phoenixben van, Phoenixhez tartozik. Annyira nem voltam elájulva a környéktől. Volt néhány érdekes épület, és a reptér, na és láttunk egy igazi baseballpályát is, vagyis csak az épületet, és a pálya egy részét, mert zárva volt a karácsony miatt. Íme egy foto a bejárat előtt készitettem:

A repteret az autóból fotóztam:


Ez pedig a reptér mellett egy lakópark. Hát nem laknék ott, nem lehet valami csöndes hely.....

És egy üzlet a városban:
Innen Tollesonon át Phoenix belvárosába mentünk. Tollesonról is van pár foto a fotogalériában, de inkább Phoenixről mutatnék itt.
Nyáron is voltunk a belvárosban, de akkor annyira nagy hőség volt (50 fok) hogy nem nagyon sokat nézelődtünk.
Most viszont elég sok szép helyet láttunk, de még mindig közel sem mindent.
Itt van néhány fotó, a kedvenceim közül:

Hát, tudom, nem vagyok egy Hamupipöke egyébként sem, de a kicsinyített képeken annyira malac fejem van.....





A végére hagytam azt, ami nekem legjobban tetszik. Csak az a baj, hogy nem valami jó a fényképezőgépünk. Este a kaktuszokat és a pálmafákat kivilágítják. Ezek pálmafák, bár nem nagyon látszik a képen sajnos....

Ahogy látszik is, ránksötétedett. Gyönyörű a város, este is. Hazafelé jövet pedig rengeteg karácsonyi kivilágított házat láttunk, gyönyörüek voltak. Remélem hamarosan lesz egy jó fényképezőgépünk, és tudok esti képeket is készíteni.

Ma este magyek dolgozni, holnap reggel pedig ahogy hazaérek, indulunk is Sedonába!!!!
Jajj imádom azt a helyet. Egyszerüen csodaszép! Nyáron ott is úgy jártunk, ahogyan a belvárosban, nem nagyon nézelődtünk a nagy hőség miatt. Olyankor egyszerüen sehova nem lehet elmenni, annyira meleg van. De most eléggé hideg van, szerintem még hó is lesz, úgyhogy inkább a hideggel mint a meleggel kell majd harcolnunk.......

Gyakorlat, meló és karácsony

Valamelyik nap megirtam már ezt a bejegyzést, de elveszett az egész, ezért is cseréltem blogot.
Szóval mi is történt az elmúlt napokban.

Szombaton és vasárnap bepotoltam az elmaradt 2 gyakorlati napomat, egy számomra idegen osztállyal. Szombaton 4 órát az Alzheimer kórosokkal voltam, ez persze jó volt, mert szeretem oket. Csakhogy utána átmentünk egy másik otthonba, ahol sok fogyatékos van, szellemi és testi fogyatékosok is. Némelyikre ránézni is szörnyu volt, fiatal no, és teljesen le van amortizálódva.
Aznap nem csináltunk ott semmit, csak szétnéztünk, viszont másnap, vasárnap egész nap ott voltunk. Jellemezzem egy szóval? Félelmetes. Sikerült elvenni azt a picinyke kedvemet is az egészségügytol. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak.

Viszont, ma megkaptam az első fizetésemet, ami meglepően sok, legalább is több mint amire számítottunk. Hmm. Remélem igy is marad, mert az jó lesz!

Tegnap elott--hétfon bementünk Pistimmel az iskolába, néhány papirdolgot elintézni és a vizsgát kifizetni, és megkaptam a bizonyitványomat, amit az elozo bejegyzésben meg is mutattam már.
Tegnap és ma dolgoztam, illetve most is a munkahelyemen irok, de mivel itt nincs internet (van de kódos) igy word-be irok, aztán átmásolom a netre. Igy legalább tuti nem veszik el az irásom.

Tegnap foztem gulyást Bobnak --a betegünk-- mert áradozott, hogy egyszer evett magyar gulyást és imádja. Hát, ez volt életem második gulyása, de elég jól sikerült, ízlett is neki, és Pistinek is.

Drága kis barátnőim egyike, Csilla, jön hozzám jövöre ide Phoenixbe! Már most izgulok. Nagyon várom őt.

Furcsa, hogy karácsony van, de semmi ünnepi hangulatunk nincs. Bár otthon sem igazán szerettem a karácsonyt az utóbbi 10 évben, de most, mintha nem is lenne. Persze, hisz egyedül vagyunk, senki nincs akivel ünnepelhetnénk. Nincs karácsonyfánk, még egy tűlevél sem a házban. Na és 25 fokban furcsa dolog karácsonyozni......
Igazából nem is hiányzik. Inkább csak az hiányzik, hogy meglepjem a szeretteimet és velük legyünk.

A szilveszter éjszakát is munkában töltöm majd, de annyira nem hat meg a dolog, csak a drágámat ne kellene egyedül hagynom...

NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK A CSALÁDUNKNAK, BARÁTAINKNAK ÉS MINDEN OLVASÓMNAK MINDEN FÖLDRÉSZEN, MINDEN VÁROSBAN ÉS FALUBAN!

Jajj már megint valami új...

Hát, tudom, elég bosszantó lehet, hogy folyton újítok valamit, de sajnos mindig találok valami hibát, ami miatt cserélgetnem kell a dolgokat. Most pl ez az új bloghely, bár annak aki az Arizona Magyarul oldalról jön át, annak fel sem tűnik, csak hogy másképp néz ki a blog. Szóval most éppen azért váltottam, mert a másik blogra nehéz volt képeket feltölteni. Itt egyszerü.

Papiron is CNA

Megkaptam a CNA bizonyitványomat, tegnap óta papiron is nursing assistant vagyok.

Fotós kedvem van

Én és Ramses koma. A drágámat szerettem volna előre tenni, de nem sikerül...mindegy.És a szerelmem a szerelmével Bastet-tel:

CNA - Certified Nursing Assistant

Nos, valahogy igy néz ki egy utcaseprő is, csak kevesebb mosollyal és még kevesebb foggal....hehe.....ez az egyenruhám amit munkában hordok, valamint a lusta sziámink a bal oldalamon hátul...

Naplemente, napfelkelte

Ma hajnalban munkából hazafele jövet végre sikerült készitenem néhány fotót a napfelkeltéről, bár mivel az út szélén álltam meg nem túl szerencsés pozicióban, és kamionok viharzottak el mellettem meg-meglökdösve az autót, igy eléggá sietősre fogtam a dolgot, hogy teljesen felkeljen a Nap, azt sajnos nem vártam meg. Azt hiszem igy is eléggé szépre sikerültek a fotók:




Ezt a 3 fotót pedig valamelyik este készitettem az erkélyünkön:

Pályaváltoztatás, oldalam története

Igen hamar eljutottam eddig az elhatározásig....pedig a végső vizsgámon még tul sem vagyok.....

Na igen. Már tudom, miért nem az ápolónői szakot választottam annak idején általános iskola után. Mert nem nekem való. Nem mintha a fodrászat az lett volna...az sem. Természeteből adódóan azt hiszem nekem való lenne ez az ápolósdi, de nem a fenékben turkálósdi kakakenegetősdi...áááá.....ez nem én vagyok. Szeretem az embereket, szeretek segiteni, de nem igy.

Bár ez a munkahely eléggé jó, alig csinálunk valamit éjszaka, egy-két tisztábatevés kivételével tiszta a munka, etetés, szájápolás, ilyesmi. Mégis úgy érzem, hogy mivel az már biztos, hogy továbbtanulni nem akarok az egészségügyben, igy eléggé semmi értelmét nem látom annak amit csinálok. Olyan munkára vágyom, ahol segithetek, de nem fenékben turkálással, ahol csinosan öltözködhetek és intelligens emberek között vagyok-- félreértés ne essék, nem hülyék a kollegáim, én csak többre vágyom.

Fejlődni szeretnék nyelvileg, agyilag, mindenhogy, és ezt ebben a szakmában nem fogom tudni megvalósítani. Ezért aztán arra gondoltam, hogy nekivágok egy kommunikációs iskolának, majd jelentkezem recepciósnak valami jó nagy hotelbe, amilyen például a drágaságom munkahelye is. Az után pedig ki tudja, talán megint csinálhatom idővel azt, amit otthon 2 évig csináltam, tolmácskodhatok. 10 éves korom óta érzem, hogy az idegennyelv sokat jelent számomra, és egész eddigi életemen végigkisért.

 Ez mellett ugye a régészet a mindenem, de azzal várok amig sikerül valamennyire megtalálnom a helyemet ebben a világban, hisz azzal a szakmával az ÚJ VILÁGBAN elhelyezkedni...hát.....elég húzós lehet. (amiota ezt irtam kiderült, hogy nem az.....:) Persze más lenne ha Egyiptomban élnénk vagy Irakban... Itt is van ugyan régészet, de nem az a fajta amire én vágyom.
Áprilisi vagyok..tudom, most a családom ezt gondolja. Dehát honnan tudtam volna hogy nem fog tetszeni ez a munka? Na es elejétől kezdve csak a pénz miatt akartam ezt csinálni, nem azért mert ez tetszett. Csak közben rájöttem, hogy nincs az a pénz....és a recepciosok is jol keresnek. Akkor miért ne csináljak olyat, amit tudom hogy szeretni fogok? Otthon ugyan csak néhány honapig voltam recepciós, de szerettem.

Úgyhogy most suli után nézünk, ez mellett a munka mellett pedig tudok is járni, legfeljebb munkából reggel egyből iskolába indulok. Mindegy csak tanulhassak. Nem tudom mi ez bennem, de folyamatos belső kényszert érzek arra, hogy tanuljak. Van ilyen más is vagy csak én vagyok ilyen dilis? Ha nem járok iskolába, nem tanulok, akkor butának, fölöslegesnek érzem magam. Annak ellenére, hogy a vizsgák iszonyatosan megviselnek testileg - lelkileg.

Ez vagyok én. Szándékosan szenvedtetem magam...de egy uj szakmáért megéri nem?

De gondoljatok csak bele: otthon megtehetném hogy ennyit válogassak, hogy néhány honap vagy 1-2 év alatt olcsón kitanuljak szinte bármit? Otthon 4 évig kinlodsz a fősulin, aztán meg sehova nem vesznek fel. Ha fel is vesznek, 70ezerért gürizhetsz éjjle-nappal. Lenéznek, nem becsülnek meg sehol. Itt egy kis akarással az lehetek aki lenni akarok.

Viszont annyira örülök annak, hogy a drágámnak bejött a munkahelye. Sokat tud tanulni, és szeretik őt, szeretik a munkáját. Ezen kivül jó a biztositas is, szóval legalább már ő nyugodt lehet effelől.

Reggelente amikor jövök haza, épp napfelkelte van, tegnap annyira gyönyörű volt, hogy egész uton azt lestem, ahogy a hegyek mögül narancssárga és rózsaszin felhők között felkel a vörösen izzó, hatalmas Nap, megvilágitva a sivatag óriási kaktuszait és dombjait. Egyszerüen mesebeli, akár a képeslapokon. Ma reggel meg is akartam állni fotozni, de sajnos akkorra kelt fel a Nap, amikor hazaértem......nem baj, talán holnap reggel.

Hubai Zolival beszélgettem az oldalunkról, hogy mennyire más az övé, az enyém, mindenki másképp ír, más szemszögből megvilágitva Amerikát, Amerika államait.

Ahogy ő sem, igy biztosan köztetek is sokan nem tudják, hogy miért van az, hogy én ennyit irok magamról, hogy külön blogot vezetek az életünkről. Nem azért mert ugy gondolom hogy hűű de érdekesek vagyunk. Az igazi oka a családunk. Igazából nekik kezdtem el irni, hogy mindig tudják mi van velünk azok is, akikkel esetleg nem tartjuk napi szinten a kapcsolatot de érdekli őket az életünk. Sőt, sokan azt sem tudjátok, hogy igazából az egész Arizona Magyarul (akkor még Életünk Phoenixben) egy ilyen életünk naplóval kezdődött idén májusban, amikor az országba érkeztünk. Aztán elkezdtem infokat irogatni Arizonaról, és itt tartunk most. Szóval, az csupán véletlen, hogy most meglehetősen sokan olvastok az életünkről olyanok, akiket nem ismerünk, vagy akikkel itt az interneten ismerkedtem meg. De örülök nektek, néhányotokkal egész jól össze is barátkoztunk már, sokatoknak nagyon érdekes oldalaitok vannak, szeretem olvasgatni ha időm engedi. Olaszországból, New Yorkból, Kanadából, stb...... még otthonról Magyarországról és innen Phoenixből és Tucsonból is.

Hát, naplóval kezdődött az oldal, és most csupán egy kis része lett az egész irományomnak az életünk. :)

Mostmár próbálok több frissitést végezni az Arizona Magyarul oldalon, mert egy ideje nem sok dolog került fel rá. Remélem lesz rá időm.

Még annyit, tegnap napközben 30 fok volt....melegünk volt az erkélyen atlétában.........