Igen hamar eljutottam eddig az elhatározásig....pedig a végső vizsgámon még tul sem vagyok.....
Na igen. Már tudom, miért nem az ápolónői szakot választottam annak idején általános iskola után. Mert nem nekem való. Nem mintha a fodrászat az lett volna...az sem. Természeteből adódóan azt hiszem nekem való lenne ez az ápolósdi, de nem a fenékben turkálósdi kakakenegetősdi...áááá.....ez nem én vagyok. Szeretem az embereket, szeretek segiteni, de nem igy.
Bár ez a munkahely eléggé jó, alig csinálunk valamit éjszaka, egy-két tisztábatevés kivételével tiszta a munka, etetés, szájápolás, ilyesmi. Mégis úgy érzem, hogy mivel az már biztos, hogy továbbtanulni nem akarok az egészségügyben, igy eléggé semmi értelmét nem látom annak amit csinálok. Olyan munkára vágyom, ahol segithetek, de nem fenékben turkálással, ahol csinosan öltözködhetek és intelligens emberek között vagyok-- félreértés ne essék, nem hülyék a kollegáim, én csak többre vágyom.
Fejlődni szeretnék nyelvileg, agyilag, mindenhogy, és ezt ebben a szakmában nem fogom tudni megvalósítani. Ezért aztán arra gondoltam, hogy nekivágok egy kommunikációs iskolának, majd jelentkezem recepciósnak valami jó nagy hotelbe, amilyen például a drágaságom munkahelye is. Az után pedig ki tudja, talán megint csinálhatom idővel azt, amit otthon 2 évig csináltam, tolmácskodhatok. 10 éves korom óta érzem, hogy az idegennyelv sokat jelent számomra, és egész eddigi életemen végigkisért.
Ez mellett ugye a régészet a mindenem, de azzal várok amig sikerül valamennyire megtalálnom a helyemet ebben a világban, hisz azzal a szakmával az ÚJ VILÁGBAN elhelyezkedni...hát.....elég húzós lehet. (amiota ezt irtam kiderült, hogy nem az.....:) Persze más lenne ha Egyiptomban élnénk vagy Irakban... Itt is van ugyan régészet, de nem az a fajta amire én vágyom.
Áprilisi vagyok..tudom, most a családom ezt gondolja. Dehát honnan tudtam volna hogy nem fog tetszeni ez a munka? Na es elejétől kezdve csak a pénz miatt akartam ezt csinálni, nem azért mert ez tetszett. Csak közben rájöttem, hogy nincs az a pénz....és a recepciosok is jol keresnek. Akkor miért ne csináljak olyat, amit tudom hogy szeretni fogok? Otthon ugyan csak néhány honapig voltam recepciós, de szerettem.
Úgyhogy most suli után nézünk, ez mellett a munka mellett pedig tudok is járni, legfeljebb munkából reggel egyből iskolába indulok. Mindegy csak tanulhassak. Nem tudom mi ez bennem, de folyamatos belső kényszert érzek arra, hogy tanuljak. Van ilyen más is vagy csak én vagyok ilyen dilis? Ha nem járok iskolába, nem tanulok, akkor butának, fölöslegesnek érzem magam. Annak ellenére, hogy a vizsgák iszonyatosan megviselnek testileg - lelkileg.
Ez vagyok én. Szándékosan szenvedtetem magam...de egy uj szakmáért megéri nem?
De gondoljatok csak bele: otthon megtehetném hogy ennyit válogassak, hogy néhány honap vagy 1-2 év alatt olcsón kitanuljak szinte bármit? Otthon 4 évig kinlodsz a fősulin, aztán meg sehova nem vesznek fel. Ha fel is vesznek, 70ezerért gürizhetsz éjjle-nappal. Lenéznek, nem becsülnek meg sehol. Itt egy kis akarással az lehetek aki lenni akarok.
Viszont annyira örülök annak, hogy a drágámnak bejött a munkahelye. Sokat tud tanulni, és szeretik őt, szeretik a munkáját. Ezen kivül jó a biztositas is, szóval legalább már ő nyugodt lehet effelől.
Reggelente amikor jövök haza, épp napfelkelte van, tegnap annyira gyönyörű volt, hogy egész uton azt lestem, ahogy a hegyek mögül narancssárga és rózsaszin felhők között felkel a vörösen izzó, hatalmas Nap, megvilágitva a sivatag óriási kaktuszait és dombjait. Egyszerüen mesebeli, akár a képeslapokon. Ma reggel meg is akartam állni fotozni, de sajnos akkorra kelt fel a Nap, amikor hazaértem......nem baj, talán holnap reggel.
Hubai Zolival beszélgettem az oldalunkról, hogy mennyire más az övé, az enyém, mindenki másképp ír, más szemszögből megvilágitva Amerikát, Amerika államait.
Ahogy ő sem, igy biztosan köztetek is sokan nem tudják, hogy miért van az, hogy én ennyit irok magamról, hogy külön blogot vezetek az életünkről. Nem azért mert ugy gondolom hogy hűű de érdekesek vagyunk. Az igazi oka a családunk. Igazából nekik kezdtem el irni, hogy mindig tudják mi van velünk azok is, akikkel esetleg nem tartjuk napi szinten a kapcsolatot de érdekli őket az életünk. Sőt, sokan azt sem tudjátok, hogy igazából az egész Arizona Magyarul (akkor még Életünk Phoenixben) egy ilyen életünk naplóval kezdődött idén májusban, amikor az országba érkeztünk. Aztán elkezdtem infokat irogatni Arizonaról, és itt tartunk most. Szóval, az csupán véletlen, hogy most meglehetősen sokan olvastok az életünkről olyanok, akiket nem ismerünk, vagy akikkel itt az interneten ismerkedtem meg. De örülök nektek, néhányotokkal egész jól össze is barátkoztunk már, sokatoknak nagyon érdekes oldalaitok vannak, szeretem olvasgatni ha időm engedi. Olaszországból, New Yorkból, Kanadából, stb...... még otthonról Magyarországról és innen Phoenixből és Tucsonból is.
Hát, naplóval kezdődött az oldal, és most csupán egy kis része lett az egész irományomnak az életünk. :)
Mostmár próbálok több frissitést végezni az Arizona Magyarul oldalon, mert egy ideje nem sok dolog került fel rá. Remélem lesz rá időm.
Még annyit, tegnap napközben 30 fok volt....melegünk volt az erkélyen atlétában.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése