Nos, kiderült, hogy mielött régészet szakra jelentkeznék, el kell végeznem egy másik szakot ami diplomát ad, régészetre ugyanis csak diplomával lehet jelentkezni. Remek. Az ASU (egyetem) az antropológiát ajánlja elvégezni azoknak akik régészek szeretnének lenni, erre december 15.-ig lehet jelentkezni. Igen ám, de nekem ez elött még el kell végeznem egy nyelviskolát is, amivel bizonyitom, hogy beszélem az angolt olyan szinten hogy érdemes legyen felvenniük és erre nyilvánvalóan szükségem is van.
Tehát. Következö lépésként meglátogatok valakit az egyetemen, és elmondom neki gyötrelmes kis angol tudásommal, hogy naGGYYon nem szeretnék plusz egy évet húzni, szeretném ha jelentkezhetnék most a 2011-es tanévben kezdödö antropologus szakra, és addig elvégzem a szükséges nyelviskolát akkor is ha roma gyerekek potyognak.......bár itt lehet mexikoi gyerekekkel kell példálózzak......
Szóval elszánt vagyok, csak az tör le kissé, hogy matekot is kell majd tanulnom, amitöl mindig is égnek állt a hajam, teljesen sötét vagyok hozzá. Nem baj, majd most megtanulom, a régészetért bármit.
Már csak azt lenne jó tudni honnan szerzem meg a jegyzeteket hogy elöre tanulhassak.........
Szóval ha valaki az ASU-ra jár szóljon...hehe....
2010. május 31., hétfő
2010. május 29., szombat
Kirándulás: Prescott, Arizona
Már elözö este megbeszéltük Pistivel, hogy másnap elmegyünk valahova. Éjjel a munkahelyemen neteztem, nézegettem mik vannak itt Arizonaban amit még szeretnék megnézni. Hát van még egymillio meg még egy dolog, de Prescott várost már tavaly óta kiszemeltem magamnak. Nem is tudom miért. Azt hiszem talán a történelmi mivoltja vonzott...
Ma reggel éjszakás müszak után egyböl kocsiba ültünk és irány Prescott.Csupán 60mérföldre van tölünk. Tegnap éjjel elöre megterveztem az utunkat, belevéve Prescott mindhárom muzeumát amik letünöben lévö észak-amerikai öslakosok kulturáját illetve Arizona multját mutatják be és mindhárom tavát is, valamint az állatkertet, de azt csak azért, mert a neten láttam, hogy van hüllöház és arachnidok (pókszabásuak) is. Mivel ugye madárpók mániával élek, természetesen érdekelt, mert a phoenixi állatkertben ilyenek nincsenek sajnos.
Az elsö muzeum amit felkerestünk a Smoki Museum volt, ITT TALÁLJÁTOK AZ OLDALÁT de sajnos valami miatt zárva volt. Viszont már azért érdemes volt felkeresni, hogy magát az épületet láthassam, nagyon tetszik:
Továbbmentünk a Sharlot Hall Museumba, KATT IDE AZ OLDALÉRT . Ez a muzeum felülmulta várakozásomat, az 5$-os belépöért olyan történelmi áttekintést kaptunk Arizona multjáról, hogy az állunk leesett. A muzeum 9 épületböl áll, és iszonyu érdekes dolgokat mutat be. Az egyik épület hires a szellemjárásról, sokszor látnak, hallanak szellemeket az épületben, ami egyébként az 1860-as években magának Sharlot Hallnak, a muzeum alapitójának otthona volt. Ez az:
Itt annyira lefáradtunk agyilag a sok olvasni-és látnivalótól, hogy a harmadik muzeumhoz már nem volt kedvünk. Pisti amugy sem rajong a muzeumokért, csak miattam jött el, én rajongok a történelmi dolgokért, de ha még én is belefáradtam gondolom hogy érezte magát a drágám......
Hát megkiméltem magunkat a harmadik muzeumtól és egy kis belvárosi séta után célbavettük az állatkertet. Az állatkert a Willow tó partján van, tehát zwei Fliegen mit einer Klappe schlagen....ahogy a német mondaná...(2 legyet blabla...)
Az állatkert kicsi, bár Prescott városnak épp elég. Igyis mi voltunk az egyetlen vendég az egész állatkertben. Végigsétáltunk, megörvendeztem a tarantelláknak és kigyóknak meg gyikoknak,
fujjoltam egyet a féltenyérnyi csótányoknak, beszélgettem a bagollyal aki huncutul rám is kacsintott de mondtam neki hogy foglalt vagyok :),
bujocskáztunk a hiuzzal aki pont ugy néz ki mint Ramses cicánk,
a puma kijött a helyéröl, megmutatta magát egy kör erejéig aztán visszament aludni a hüvösbe, megnéztük a prérifarkasokat amik egyébként a házunk mellett szabadon bóklásznak....
Megmutattam hogy nem nöttem még fel teljes egészemben:
Gondoltam ha már pók, nem hagyhatom ki.........
Majd néhány páva pózolt be nekem, Pisti alig mert eljönni mellettük, ugyanis szabadon vannak, és az egyik pont a kijáratnál nézelödött.
Az állatkertben látott állatok kb 60%-a arizonai állat volt, mint a kigyók, pókok, farkasok, puma, hiuz stb.....sokat ugy fogtak be, hogy kölyökként elhagyta az anyja, vagy vadászok lötték le. Na itt nem a pókra gondolok, hanem mondjuk a pumára.
Ez után megnéztük a tavat, csodaszép, de kicsit csalódtunk a méretében, mert a neten ahogy sok mást is, ezt is kissé tulreklámozták, igy nagyobbnak képzeltük el. Azért szép volt, ha valaki arra jár érdemes megnézni.
Ekkorra ugy lefáradtunk hogy nem volt kedvünk még 2 tóhoz, inkább hazajöttünk. Közel 200 képet készitettem, már feltettem öket a galériába, és az Arizona pont alatt bemutatom majd Prescottot, valamint az élménybeszámolokhoz részletesen leirom miket láttunk a városban de ezek nem tudom mikorra lesznek meg....
Ma reggel éjszakás müszak után egyböl kocsiba ültünk és irány Prescott.Csupán 60mérföldre van tölünk. Tegnap éjjel elöre megterveztem az utunkat, belevéve Prescott mindhárom muzeumát amik letünöben lévö észak-amerikai öslakosok kulturáját illetve Arizona multját mutatják be és mindhárom tavát is, valamint az állatkertet, de azt csak azért, mert a neten láttam, hogy van hüllöház és arachnidok (pókszabásuak) is. Mivel ugye madárpók mániával élek, természetesen érdekelt, mert a phoenixi állatkertben ilyenek nincsenek sajnos.
Az elsö muzeum amit felkerestünk a Smoki Museum volt, ITT TALÁLJÁTOK AZ OLDALÁT de sajnos valami miatt zárva volt. Viszont már azért érdemes volt felkeresni, hogy magát az épületet láthassam, nagyon tetszik:
Továbbmentünk a Sharlot Hall Museumba, KATT IDE AZ OLDALÉRT . Ez a muzeum felülmulta várakozásomat, az 5$-os belépöért olyan történelmi áttekintést kaptunk Arizona multjáról, hogy az állunk leesett. A muzeum 9 épületböl áll, és iszonyu érdekes dolgokat mutat be. Az egyik épület hires a szellemjárásról, sokszor látnak, hallanak szellemeket az épületben, ami egyébként az 1860-as években magának Sharlot Hallnak, a muzeum alapitójának otthona volt. Ez az:
Itt annyira lefáradtunk agyilag a sok olvasni-és látnivalótól, hogy a harmadik muzeumhoz már nem volt kedvünk. Pisti amugy sem rajong a muzeumokért, csak miattam jött el, én rajongok a történelmi dolgokért, de ha még én is belefáradtam gondolom hogy érezte magát a drágám......
Hát megkiméltem magunkat a harmadik muzeumtól és egy kis belvárosi séta után célbavettük az állatkertet. Az állatkert a Willow tó partján van, tehát zwei Fliegen mit einer Klappe schlagen....ahogy a német mondaná...(2 legyet blabla...)
Az állatkert kicsi, bár Prescott városnak épp elég. Igyis mi voltunk az egyetlen vendég az egész állatkertben. Végigsétáltunk, megörvendeztem a tarantelláknak és kigyóknak meg gyikoknak,
a puma kijött a helyéröl, megmutatta magát egy kör erejéig aztán visszament aludni a hüvösbe, megnéztük a prérifarkasokat amik egyébként a házunk mellett szabadon bóklásznak....
Megmutattam hogy nem nöttem még fel teljes egészemben:
Gondoltam ha már pók, nem hagyhatom ki.........
Majd néhány páva pózolt be nekem, Pisti alig mert eljönni mellettük, ugyanis szabadon vannak, és az egyik pont a kijáratnál nézelödött.
Az állatkertben látott állatok kb 60%-a arizonai állat volt, mint a kigyók, pókok, farkasok, puma, hiuz stb.....sokat ugy fogtak be, hogy kölyökként elhagyta az anyja, vagy vadászok lötték le. Na itt nem a pókra gondolok, hanem mondjuk a pumára.
Ez után megnéztük a tavat, csodaszép, de kicsit csalódtunk a méretében, mert a neten ahogy sok mást is, ezt is kissé tulreklámozták, igy nagyobbnak képzeltük el. Azért szép volt, ha valaki arra jár érdemes megnézni.
Ekkorra ugy lefáradtunk hogy nem volt kedvünk még 2 tóhoz, inkább hazajöttünk. Közel 200 képet készitettem, már feltettem öket a galériába, és az Arizona pont alatt bemutatom majd Prescottot, valamint az élménybeszámolokhoz részletesen leirom miket láttunk a városban de ezek nem tudom mikorra lesznek meg....
2010. május 27., csütörtök
Nosztalgia az iskoláról - kiközösités, megalázás
Korábban már irtam, hogy az egyik hugom, Eszteranna, blogot ir. (itt a linkje jobbra fent) Ahogy olvasgatom a bejegyzéseit, eszembejut milyen volt 13 évesnek lenni. A legtöbb felnött elfelejti mennyi stresszel jár, és visszaóhajtja a gyerekkort. Hát, én nem szeretnék ujra 13 lenni. Mondjuk nem volt egy fényes gyerekkorom, ezért sem, de akkor sem szeretnék újra gyerek lenni, ha csak egy normál családban normál gyerek kellene legyek. Az iskolával és tinikorral járó problémák elég sok kellemetlenséget okoznak.
Megfelelni a tanároknak akik vagy kedvelnek de akkor az egész osztály utál, vagy nem kedvelnek de az szivás az eredmények miatt, az idióta, felvágós, osztálytársak, akik szemében akkor vagy valaki ha leköpöd a tanárt, vagy tök mindegy mit csinálsz akkor is looser vagy, ha kedves vagy azért rugnak beléd, ha nem vagy az akkor azért. Képtelenség egyidöben megfelelni ezeknek, a tanároknak és a szülöknek is. Mindenki mást vár el töled, sokszor ellentétét annak amit a másik.
Hát, nem irigylem a kistestvéreimet. Egy gyereket sem.
Egy felnött legtöbbször fel sem fogja mekkora stressz nehezedhet egy gyerekre az iskolában. Pedig ha visszaemlékezne saját gyerekkorára, és nem volt egy tapló birka aki vert és gunyolt mindenkit, akkor eszébejutna mivel jár iskolásnak lenni. Biztos hogy mindenkinek volt olyan ismeröse, ha nem önmaga volt az, akit kiközösitettek a többiek, és legtöbbször olyan okból, amiért inkább tisztelniük kellett volna, vagy olyan okból, ami miatt inkább sajnálni kellett volna, esetleg segiteni neki. Mint idiota ruházat, haj.
Én is egy ilyen kiközösitett csaj voltam a középiskolában. Az ok pedig az volt, hogy tiszteltem a tanárokat és hogy versenyekre jártam. Nem voltam stréber, több tantárgyból is gyenge voltam, de voltak erösségeim, kedvenceim amiböl akár tanulás nélkül is jó voltam, ez által sok tanulmányi versenyre küldtek, sokat meg is nyertem. Magyar nyelvtan, irodalom, biológia, német nyelv, testnevelés. Persze hogy kihasználtam, hogy olykor 1 hétig nem kellett suliba mennem egy-egy verseny elött, "otthoni tanulás, készülés a versenyre" cimen. Hát, ezért utáltak engem a többiek. De volt olyan középiskola is, ahol az elsö pillanattól kezdve utáltak, pedig még meg sem szólaltam. Hát, ezt nem tudom megmagyarázni.....
A fiuk rám se néztek, mindenféle jelzövel illettek, a csajok kiröhögtek, susmorogtak mögöttem, a hajhuzgálástól kezdve a belémrúgásig (szó szerint) mindent megkaptam. Minden nap ugy mentem iskolába, hogy gyomorgörcsöm volt, tudtam, hogy ma is meg leszek alázva. Ez egyedül az általános iskolában nem volt igy, az ottani osztályomat szerettem!
Volt olyan LÁNY osztálytársam középsuliban, akinek a wc-be nyomták a fejét, papirdarabokkal szórták tele a haját egész orán, rugdosták, orditottak vele, az egész napja megalázások sorából állt. És miért? Mert szegény nem volt szép, nem volt csinos, bénán öltözködött és bénán hordta a haját. Ez lehet ok arra hogy porig alázzanak egy lányt??? De olyan is történt nem egyszer, hogy a tanárnöre ráboritották a tanári asztalt, lekurvázták a szemébe és orditottak vele. Nos, én sosem tettem volna ilyet, tehát looser voltam......
Egy felnöttnek is nehéz, sok helyen meg kell állnia a helyét, de mégis úgy látom, hogy a gyerekek sokkal de sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni egymással mint az átlag felnöttek. Egy felnött tud lépéseket tenni az ellen aki bántja öket, de a gyerek nem. Nem tud iskolát változtatni, nem tudja megpüfölni az illetöt pláne ha egy egész osztályról van szó, de azért sem mert akkor is ö lesz a hibás......
Szerintem nagy baj, hogy ezekröl a dolgokról a legtöbb felnött megfeledkezik. Legyint egyet és azt mondja "gyerekek". Adja a buta tanácsokat amiknek semmi hasznuk a gyerek pedig örlödik. Az pedig mégnagyobb baj, ha a tanár is elfelejti ezt! Az én egyik osztályfönököm az egri iskolában például tudta mi folyik az osztályában, nagyon durva dolgok történtek, mégsem tett semmi, a tuskókkal haverkodott még sulin kivül is(!!!) mint valami idióta hülyegyerek. Meg is mondtam neki mielött otthagytam a sulit.
Azt hiszem ezeket a dolgokat csak az látja át igazán felnöttként is, aki a "looser" kategoriába tartozott az iskolában, ahogy én is. Remélem, hogy ezeket szülöként sem fogom majd elfelejteni és remélem az én gyerekem nem fogja átélni amiket én átéltem. A gyerekkor nem olyan egyszerü, sokszor csak önámitás azt mondani "jajj bár ujra gyerek lehetnék". Csak gondoljuk végig. Valóban olyan jó volt? Persze nem mindenki éli meg a sulis idöszakot ugy ahogy én és a hozzám hasonló "looser-ek"....
Nemrégiben irt nekem egy olyan volt osztálytársnöm, aki annak idején porig alázott nap mint nap. Ugy irt, mintha legjobb barátnök lettünk volna, mire én visszakérdeztem, hogy összetéveszt-e valakivel, merthogy nem emlékszem hogy ilyen jóban lettünk volna....erre jött a válasz flegmán, hogy "jaa te még itt tartasz?én azóta felnöttem, te nem?" Nos, persze könnyü átlépni ezen ha te voltál aki taposta a másikat, nem pedig téged tapostak....de akit hónapokon, éveken keresztül minden nap megaláztál és rugdostál, abban évekig, söt akár egész életére kiható fájdalmat, komplexust okozhattál.....ez nem jut az eszébe az ilyennek?
Talán csak játék volt számára, csak feltünési viszketegség, de azt a másikat lelkileg megtiporta. Ezen nem lehet csak úgy átsiklani, akármennyire is nem vagyok haragtartó. Nem utálom öt, de nekem ne játssza a barátnöt, mert nem fog menni....pláne ha mégcsak egy csöpp megbánást sem tanusit az illetö. Az a minimum, hogy meghiv egy kólára és a szemembe mondja hogy öszintén sajnálja amit tett. Akkor esetleg elgondolkodom azon, hogy ember lett belöle és rájött mekkora szemétláda volt.
Nagyon remélem, hogy sem a kistestvéreim, sem a saját gyerekem nem fog ilyesmit tapasztalni.
Megfelelni a tanároknak akik vagy kedvelnek de akkor az egész osztály utál, vagy nem kedvelnek de az szivás az eredmények miatt, az idióta, felvágós, osztálytársak, akik szemében akkor vagy valaki ha leköpöd a tanárt, vagy tök mindegy mit csinálsz akkor is looser vagy, ha kedves vagy azért rugnak beléd, ha nem vagy az akkor azért. Képtelenség egyidöben megfelelni ezeknek, a tanároknak és a szülöknek is. Mindenki mást vár el töled, sokszor ellentétét annak amit a másik.
Hát, nem irigylem a kistestvéreimet. Egy gyereket sem.
Egy felnött legtöbbször fel sem fogja mekkora stressz nehezedhet egy gyerekre az iskolában. Pedig ha visszaemlékezne saját gyerekkorára, és nem volt egy tapló birka aki vert és gunyolt mindenkit, akkor eszébejutna mivel jár iskolásnak lenni. Biztos hogy mindenkinek volt olyan ismeröse, ha nem önmaga volt az, akit kiközösitettek a többiek, és legtöbbször olyan okból, amiért inkább tisztelniük kellett volna, vagy olyan okból, ami miatt inkább sajnálni kellett volna, esetleg segiteni neki. Mint idiota ruházat, haj.
Én is egy ilyen kiközösitett csaj voltam a középiskolában. Az ok pedig az volt, hogy tiszteltem a tanárokat és hogy versenyekre jártam. Nem voltam stréber, több tantárgyból is gyenge voltam, de voltak erösségeim, kedvenceim amiböl akár tanulás nélkül is jó voltam, ez által sok tanulmányi versenyre küldtek, sokat meg is nyertem. Magyar nyelvtan, irodalom, biológia, német nyelv, testnevelés. Persze hogy kihasználtam, hogy olykor 1 hétig nem kellett suliba mennem egy-egy verseny elött, "otthoni tanulás, készülés a versenyre" cimen. Hát, ezért utáltak engem a többiek. De volt olyan középiskola is, ahol az elsö pillanattól kezdve utáltak, pedig még meg sem szólaltam. Hát, ezt nem tudom megmagyarázni.....
A fiuk rám se néztek, mindenféle jelzövel illettek, a csajok kiröhögtek, susmorogtak mögöttem, a hajhuzgálástól kezdve a belémrúgásig (szó szerint) mindent megkaptam. Minden nap ugy mentem iskolába, hogy gyomorgörcsöm volt, tudtam, hogy ma is meg leszek alázva. Ez egyedül az általános iskolában nem volt igy, az ottani osztályomat szerettem!
Volt olyan LÁNY osztálytársam középsuliban, akinek a wc-be nyomták a fejét, papirdarabokkal szórták tele a haját egész orán, rugdosták, orditottak vele, az egész napja megalázások sorából állt. És miért? Mert szegény nem volt szép, nem volt csinos, bénán öltözködött és bénán hordta a haját. Ez lehet ok arra hogy porig alázzanak egy lányt??? De olyan is történt nem egyszer, hogy a tanárnöre ráboritották a tanári asztalt, lekurvázták a szemébe és orditottak vele. Nos, én sosem tettem volna ilyet, tehát looser voltam......
Egy felnöttnek is nehéz, sok helyen meg kell állnia a helyét, de mégis úgy látom, hogy a gyerekek sokkal de sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni egymással mint az átlag felnöttek. Egy felnött tud lépéseket tenni az ellen aki bántja öket, de a gyerek nem. Nem tud iskolát változtatni, nem tudja megpüfölni az illetöt pláne ha egy egész osztályról van szó, de azért sem mert akkor is ö lesz a hibás......
Szerintem nagy baj, hogy ezekröl a dolgokról a legtöbb felnött megfeledkezik. Legyint egyet és azt mondja "gyerekek". Adja a buta tanácsokat amiknek semmi hasznuk a gyerek pedig örlödik. Az pedig mégnagyobb baj, ha a tanár is elfelejti ezt! Az én egyik osztályfönököm az egri iskolában például tudta mi folyik az osztályában, nagyon durva dolgok történtek, mégsem tett semmi, a tuskókkal haverkodott még sulin kivül is(!!!) mint valami idióta hülyegyerek. Meg is mondtam neki mielött otthagytam a sulit.
Azt hiszem ezeket a dolgokat csak az látja át igazán felnöttként is, aki a "looser" kategoriába tartozott az iskolában, ahogy én is. Remélem, hogy ezeket szülöként sem fogom majd elfelejteni és remélem az én gyerekem nem fogja átélni amiket én átéltem. A gyerekkor nem olyan egyszerü, sokszor csak önámitás azt mondani "jajj bár ujra gyerek lehetnék". Csak gondoljuk végig. Valóban olyan jó volt? Persze nem mindenki éli meg a sulis idöszakot ugy ahogy én és a hozzám hasonló "looser-ek"....
Nemrégiben irt nekem egy olyan volt osztálytársnöm, aki annak idején porig alázott nap mint nap. Ugy irt, mintha legjobb barátnök lettünk volna, mire én visszakérdeztem, hogy összetéveszt-e valakivel, merthogy nem emlékszem hogy ilyen jóban lettünk volna....erre jött a válasz flegmán, hogy "jaa te még itt tartasz?én azóta felnöttem, te nem?" Nos, persze könnyü átlépni ezen ha te voltál aki taposta a másikat, nem pedig téged tapostak....de akit hónapokon, éveken keresztül minden nap megaláztál és rugdostál, abban évekig, söt akár egész életére kiható fájdalmat, komplexust okozhattál.....ez nem jut az eszébe az ilyennek?
Talán csak játék volt számára, csak feltünési viszketegség, de azt a másikat lelkileg megtiporta. Ezen nem lehet csak úgy átsiklani, akármennyire is nem vagyok haragtartó. Nem utálom öt, de nekem ne játssza a barátnöt, mert nem fog menni....pláne ha mégcsak egy csöpp megbánást sem tanusit az illetö. Az a minimum, hogy meghiv egy kólára és a szemembe mondja hogy öszintén sajnálja amit tett. Akkor esetleg elgondolkodom azon, hogy ember lett belöle és rájött mekkora szemétláda volt.
Nagyon remélem, hogy sem a kistestvéreim, sem a saját gyerekem nem fog ilyesmit tapasztalni.
2010. május 26., szerda
Allergiás vagyok az ananászra...megettem hármat....
A kedvenc gyümölcsömröl van szó. Legszivesebben egész nap ezt enném....az utóbbi napokban elég sokat ettem és észrevettem, hogy rögtön miután megettem, a nyelvemen vörössé, duzzadttá váltak az izlelöbimbók és fáj, a torkom szintén bevörösödött, a manduláim bedagadtak és ég, fáj a torkom. A nyelvemen korábban is észrevettem, de gondoltam ez biztos normális, biztosan nem lett a héja rendesen levágva és az okozza... tegnap beszélgettem erröl az egyik kolleganömmel, aki közölte, hogy ne egyem, mert allergiás vagyok rá. Nagyon érdekes dolog...soha semmire nem voltam allergiás, ezért hiába tudtam hogy amik kijöttek rajtam azok allergiás tünetek, nem gondoltam hogy valóban allergiás lehetek a kedvenc gyümölcsömre, hisz eddig az égö, fájó nyelvkiütéseken kivül semmi nem jelezte. 18 évesen elkezdtem egy vegyszer-majd egy fémallergiával és most a kedvenc gyümölcsömet sem ehetem többé.....frankó.....
Utánaolvastam kicsit, kiderült hogy sokan allergiásak rá, a levének kivonata, a bromelain okozza, amit egyébként sok betegségre használnak gyógyszerként. Egy oldalon 38 féle tünetet irtak össze amiket okoz, köztük az én bajaimat, plussz vérnyomásesést majd ájulást, hasgörcsöt, börkiütést, fulladást stb...nem is részletezem. Milyen jó hogy én 4 napja megettem 3 egész, friss ananászt ugy ahogy volt az egészet egyedül....majd tegnap is még egyet......szóval miota elkezdtem azota szenvedek. Még jó, hogy mostmár tudom hogy attól van, nem eszem meg ami még itthon van.......a torkom ma már teljesen be volt dagadva, gyulladva majd megbolondulok ugy fáj, lélegezni is nehezemre esett, beszélni pláne. Vettünk folyékony kalciumot, végülis mit szednék be allergiára ha nem azt....ugyis kellett a madárpókom miatt hogy legyen itthon.....
Szóval mostmár ugy néz ki megmaradok, nem fogok belefulladni a kedvenc gyümölcsömbe....hajrá..........
Utánaolvastam kicsit, kiderült hogy sokan allergiásak rá, a levének kivonata, a bromelain okozza, amit egyébként sok betegségre használnak gyógyszerként. Egy oldalon 38 féle tünetet irtak össze amiket okoz, köztük az én bajaimat, plussz vérnyomásesést majd ájulást, hasgörcsöt, börkiütést, fulladást stb...nem is részletezem. Milyen jó hogy én 4 napja megettem 3 egész, friss ananászt ugy ahogy volt az egészet egyedül....majd tegnap is még egyet......szóval miota elkezdtem azota szenvedek. Még jó, hogy mostmár tudom hogy attól van, nem eszem meg ami még itthon van.......a torkom ma már teljesen be volt dagadva, gyulladva majd megbolondulok ugy fáj, lélegezni is nehezemre esett, beszélni pláne. Vettünk folyékony kalciumot, végülis mit szednék be allergiára ha nem azt....ugyis kellett a madárpókom miatt hogy legyen itthon.....
Szóval mostmár ugy néz ki megmaradok, nem fogok belefulladni a kedvenc gyümölcsömbe....hajrá..........
2010. május 25., kedd
Fura sztori a gyermekkoromból - X akták..hehe
ELTÜNT HÁZ
Fogalmam sincs miért irom ezt most le, elszunditottam kicsit igy éjszakás után és arra ébredtem hogy le kell irnom...
Gyerekkoromban elég sok fura dolog történt velem. Az egyik, ami talán a legjobban bennem maradt ez volt:
13 éves voltam, a legtöbb ilyen jellegü sztori ekkor történt velem. Kirándulni indultam egy délután a kutyámmal kettesben egy olyan helyre, ahol ugyan még gyalog nem jártam, de kocsival annál többet, igy tudtam hol vagyok. Két falu között, egy völgyben jártam. Több olyan völgy is volt arra, de csak ez az egy volt, ahová a lakóhelyemtöl egyenes út vezetett.
Felmentem kutyusommal a völgyböl az egyik dombra, majdnem egészen fent jártunk már, amikor szemben, a völgy másik oldalán lévö dombon, az erdöben megláttam egy házat. Nem faház volt, hanem rendes, nagyméretü lakóház. A mai napig emlékszem hogy nézett ki. Fehér falak, a fal mellett a földön barnára festett szekérkerék volt letéve. Furcsa érzés fogott el, bár a ház kinézetében semmi különös nem volt, mégis valahogy vonzotta a tekintetemet. Órákon keresztül ottmaradtam Ladyvel, játszottam vele és közben oda-odapillantottam, nézegettem a házat. Esteledni kezdett, és bár nem voltam félös, azért tartottam attól hogy sötétben bajos lesz hazatalálni, igy elindultam hazafele, lesétáltunk a dombrol, de a völgyböl is, ugyanugy láttam a házat és figyeltem azt egészen amig az erdö el nem bújtatta a szemem elöl.
Hazaérve elmeséltem apának merre jártam és mit láttam, mire apa reakciója az volt, hogy nem nem, tévedek. Ott nincs ház. Illetve van egy vadászház, de azt onnan semmiképp sem láthattam, mert az erdö más részén van. De az nem is vadászház volt amit én láttam. Makacsul ragaszkodtam ahhoz amit és ahol láttam, és megbeszéltük apával, hogy másnap elmegyünk oda és megmutatom neki a házat. Igy is volt.Másnap hajnalban elvittem öt oda ahol elözö nap jártunk kuttyal, de nagy meglepetésemre nem volt ott egyetlen ház sem. És ha lett is volna, az erdö azon a részen annyira sürü volt, hogy nem láthattam volna. Viszont elözö nap tisztán láttam azt, nem takarták fák.
Nem tévesztettem el a völgyet, ez biztos. Ugyanazon a helyen jártunk. Másik völgyekben sincs ház, szoval ha el is tévesztettem volna, házat sehol nem láthattam volna. Nem hittem a szememnek. Tegnap még ott volt a ház, ma már nincs sehol.....de még a helye sem....és éreztem hogy valami furcsa dolog van azzal az épülettel, mert furcsa késztetést éreztem arra, hogy nézzem.Söt, azota rendszeresen eszembejut.
Egy ilyen dolgokkal foglalkozo forumban már leirtam ezt a történetet, és bolondnak néztek....nem tudom minek vezetnek ilyen forumot ha nem hiszik el amit aztán irnak nekik...na mindegy....és tudom mit láttam, tudom hogy nem tévedek, tudom hogy ott volt az a ház. Csak azt nem tudom mit jelent ez számomra, miért kellett hogy lássam. Apa szerint kiderül majd valamikor életem során. Hát, eltelt 15 év de semmi.....remélem egyszer megtalálom az értelmét.
Fogalmam sincs miért irom ezt most le, elszunditottam kicsit igy éjszakás után és arra ébredtem hogy le kell irnom...
Gyerekkoromban elég sok fura dolog történt velem. Az egyik, ami talán a legjobban bennem maradt ez volt:
13 éves voltam, a legtöbb ilyen jellegü sztori ekkor történt velem. Kirándulni indultam egy délután a kutyámmal kettesben egy olyan helyre, ahol ugyan még gyalog nem jártam, de kocsival annál többet, igy tudtam hol vagyok. Két falu között, egy völgyben jártam. Több olyan völgy is volt arra, de csak ez az egy volt, ahová a lakóhelyemtöl egyenes út vezetett.
Felmentem kutyusommal a völgyböl az egyik dombra, majdnem egészen fent jártunk már, amikor szemben, a völgy másik oldalán lévö dombon, az erdöben megláttam egy házat. Nem faház volt, hanem rendes, nagyméretü lakóház. A mai napig emlékszem hogy nézett ki. Fehér falak, a fal mellett a földön barnára festett szekérkerék volt letéve. Furcsa érzés fogott el, bár a ház kinézetében semmi különös nem volt, mégis valahogy vonzotta a tekintetemet. Órákon keresztül ottmaradtam Ladyvel, játszottam vele és közben oda-odapillantottam, nézegettem a házat. Esteledni kezdett, és bár nem voltam félös, azért tartottam attól hogy sötétben bajos lesz hazatalálni, igy elindultam hazafele, lesétáltunk a dombrol, de a völgyböl is, ugyanugy láttam a házat és figyeltem azt egészen amig az erdö el nem bújtatta a szemem elöl.
Hazaérve elmeséltem apának merre jártam és mit láttam, mire apa reakciója az volt, hogy nem nem, tévedek. Ott nincs ház. Illetve van egy vadászház, de azt onnan semmiképp sem láthattam, mert az erdö más részén van. De az nem is vadászház volt amit én láttam. Makacsul ragaszkodtam ahhoz amit és ahol láttam, és megbeszéltük apával, hogy másnap elmegyünk oda és megmutatom neki a házat. Igy is volt.Másnap hajnalban elvittem öt oda ahol elözö nap jártunk kuttyal, de nagy meglepetésemre nem volt ott egyetlen ház sem. És ha lett is volna, az erdö azon a részen annyira sürü volt, hogy nem láthattam volna. Viszont elözö nap tisztán láttam azt, nem takarták fák.
Nem tévesztettem el a völgyet, ez biztos. Ugyanazon a helyen jártunk. Másik völgyekben sincs ház, szoval ha el is tévesztettem volna, házat sehol nem láthattam volna. Nem hittem a szememnek. Tegnap még ott volt a ház, ma már nincs sehol.....de még a helye sem....és éreztem hogy valami furcsa dolog van azzal az épülettel, mert furcsa késztetést éreztem arra, hogy nézzem.Söt, azota rendszeresen eszembejut.
Egy ilyen dolgokkal foglalkozo forumban már leirtam ezt a történetet, és bolondnak néztek....nem tudom minek vezetnek ilyen forumot ha nem hiszik el amit aztán irnak nekik...na mindegy....és tudom mit láttam, tudom hogy nem tévedek, tudom hogy ott volt az a ház. Csak azt nem tudom mit jelent ez számomra, miért kellett hogy lássam. Apa szerint kiderül majd valamikor életem során. Hát, eltelt 15 év de semmi.....remélem egyszer megtalálom az értelmét.
2010. május 24., hétfő
Vadnyugati csaj
Erre vágytam!! A sivatag közepén, távol a civilizációtól.... itt igazán szabad vagyok...
Thunderbird Park-Glendale-Phoenix
Csak egy kis kocsikázás eredménye hogy véletlenül rátaláltunk erre a parkra. Igazából az egész egy hegyekkel körülvett piknikezö- turázó terület, nagyon kellemes lehet ha épp nincs 50 C -fok.Kitaposott túraútvonal vezet fel a hegyre, valamint táblák tiltják a kigyók és egyéb állatkák zaklatását. Nos én biztos nem zaklatok egy kigyót sem ha ö nem teszi.......
Pisti egy ocotilloval a háttérben:
A távolban Glendale látszik:
Tempe Market Place
Néhány napja ellátogattunk egy Tempében lévö (Tempe PHX elövárosa) hát tulajdonképp plázába, de ez a pláza szabadtéri. Nem értek hozzá és nem is szeretem az ilyen shoppingolos helyeket ezért nem tudom milyen névvel illessem. Csomo üzlet egymás mellett mint egy épületben de mégis szabadon. Na mindegy...lényeg hogy lehet vásárolni....
Szóval szeretném megmutatni nektek, hogy néz ki egy ilyen hely itt. Szerintem érdekes.
Ami tetszik benne, hogy az ilyen helyeken egész nyáron hideg vizet permeteznek az emberekre, a következö 4 foton látszik egész jól:
A gyerekeknek szinte strandot alakitottak ki, ahol pancsolhatnak
A felnöttek pedig ilyen fotelokban pihenhetnek, iszogathatnak
Persze azon kivül hogy kávéházak, éttermek is vannak
A kedvenc könyvesboltom Barnes and Noble
És egy szinpad, merthogy koncertek is szoktak itt lenni
Igazán látszik, hogy mindent megtesznek a vásárlókért. Ha bemész egy üzletbe az elsö pillanatban érzed, hogy az eladó van érted és nem forditva, ahogyan otthon a legtöbb helyen. Ja és azt még nem is emlitettem, hogy itt is van térkép az üzletekröl, de nem akármilyen! Egy nagy reklámtáblának néz ki az egész egy oszlopra szerelve. A "reklámtábla" maga a térkép, ami érintöképernyös. Itt egyszerüen megtalálod amit keresel. Hihetetlenül modern.
Szóval szeretném megmutatni nektek, hogy néz ki egy ilyen hely itt. Szerintem érdekes.
Ami tetszik benne, hogy az ilyen helyeken egész nyáron hideg vizet permeteznek az emberekre, a következö 4 foton látszik egész jól:
A gyerekeknek szinte strandot alakitottak ki, ahol pancsolhatnak
A felnöttek pedig ilyen fotelokban pihenhetnek, iszogathatnak
Persze azon kivül hogy kávéházak, éttermek is vannak
És egy szinpad, merthogy koncertek is szoktak itt lenni
Igazán látszik, hogy mindent megtesznek a vásárlókért. Ha bemész egy üzletbe az elsö pillanatban érzed, hogy az eladó van érted és nem forditva, ahogyan otthon a legtöbb helyen. Ja és azt még nem is emlitettem, hogy itt is van térkép az üzletekröl, de nem akármilyen! Egy nagy reklámtáblának néz ki az egész egy oszlopra szerelve. A "reklámtábla" maga a térkép, ami érintöképernyös. Itt egyszerüen megtalálod amit keresel. Hihetetlenül modern.
2010. május 23., vasárnap
Kirándulás: Pueblo Grande Museum- Phoenix
Tegnap egy nagyon érdekes muzeumot látogattunk meg.
A muzeum a hohokam indiánok egyik legnagyobb fennmaradt falujának romjait és a hohokam indiánok életét, szokásait mutatja be. Amit a legfontosabb tudni ezekröl az öslakosokról az az, hogy ök voltak azok az emberek, akik jóval Jack Swilling (Phoenix egyik alapitoja) megjelenése elött már hatalmas öntözöcsatorna-rendszert épitettek itt a Sonoran sivatagban és mint egy "kis Nilus-völgyét" hoztak létre a szárazság közepén.
Ami pedig mégnagyobb meglepetés, hogy Swilling az ö csatornájukat használta és restaurálta, és a mai napig vannak közöttük müködöképes csatornák.
A muzeum egészen a belvárosban van, a reptér autóval kb 5 perc innen. Érdekes volt az indiánfaluban sétálni, miközben repülögépek zugtak fölöttünk és a romok mögött nemsokkal modern emeletesházak látszottak, az autopálya pedig közvetlenül mellettünk volt.
Mégis, a hely szelleme nagyon megragadott.Bár elképzelhetö, hogy csak azért mert a régészet a mindenem.....de nagyon élveztem. Ez azt hiszem látszik is a beszámolóm hosszán és részletességén a weblapon. Szóval olvassátok el azt is ha érdekel az indián kultura és a régészet.
Itt ülök a "régészet közepén", jaaajjj bár már én is itt szitálhatnám a homokot!! Még pár év.....:(
Egy hohokam házikó és egy ramada elött, álmodozva......
A gyikok mutatták merre kusszunk utánuk:
A muzeum belsejében napernyöket adogattak, persze kölcsönbe és ingyen, hogy ne buggyanjunk meg az arizonai höségben. Én igy is inkább azt a megoldást választottam, a Nap melege és a nemépp tökéletes nyelvtudásom miatt, hogy az információs táblákat lefotoztam mindet az elsötöl az utolsóig, majd itthon elolvasgattam öket, söt a beutatást is ezek alapján készitettem a weblapra.
És ezt már máshol is leirtam de irom megint, itt Arizonaban megengedik hogy fotozzunk a muzeumok belsejlben. Hogy mindenhol lehet-e nem tudom, ahol eddig jártunk mindenhol lehetett. Nem én lettem volna ha ezt nem használom ki...
Ami mellett ácsorgok, az egy igazi Saguaro kaktusz elszáradt váza. A hohokamok ezt is felhasználták épitöanyagként, de kizárolag a kaktusz halála után, hisz életében mégtöbb hasznuk volt belöle, ugyanis nyertek belöle vizet és élelmet is. A kaktusznak érdekes, ehetö gyümölcse van ugyanis. (info a weblapon).
Ez pedig egy kis izelitö a tárgyi leletekböl. A fotogalériában egész albumnyi képet találtok a muzeumról, kivül-belül....
A virágos album is nemsokára készen lesz, még "vadászok"! Érdekes módon minden saguaro kaktusz virága fehér, pedig emlékszem tavalyról piros és rózsaszinü saguaro virágokra is. Rá is kerestem a neten, hogy valóban nem emlékszem rosszul, igaz ezt a képet a kaktusz gyümölcse miatt töltöttem le, de a virágja is látszik hogy piros:
Egy csomo dolgot fotoztam már de még nem tettem fel....szóval mostanság sok bejegyzés lesz....remélem olvassa is valaki, mert nem nagyon van tulsok visszajelzés, csak a számlálón látom hogy valaki itt járt.....
A muzeum a hohokam indiánok egyik legnagyobb fennmaradt falujának romjait és a hohokam indiánok életét, szokásait mutatja be. Amit a legfontosabb tudni ezekröl az öslakosokról az az, hogy ök voltak azok az emberek, akik jóval Jack Swilling (Phoenix egyik alapitoja) megjelenése elött már hatalmas öntözöcsatorna-rendszert épitettek itt a Sonoran sivatagban és mint egy "kis Nilus-völgyét" hoztak létre a szárazság közepén.
Ami pedig mégnagyobb meglepetés, hogy Swilling az ö csatornájukat használta és restaurálta, és a mai napig vannak közöttük müködöképes csatornák.
A muzeum egészen a belvárosban van, a reptér autóval kb 5 perc innen. Érdekes volt az indiánfaluban sétálni, miközben repülögépek zugtak fölöttünk és a romok mögött nemsokkal modern emeletesházak látszottak, az autopálya pedig közvetlenül mellettünk volt.
Mégis, a hely szelleme nagyon megragadott.Bár elképzelhetö, hogy csak azért mert a régészet a mindenem.....de nagyon élveztem. Ez azt hiszem látszik is a beszámolóm hosszán és részletességén a weblapon. Szóval olvassátok el azt is ha érdekel az indián kultura és a régészet.
Itt ülök a "régészet közepén", jaaajjj bár már én is itt szitálhatnám a homokot!! Még pár év.....:(
Pistim beállt hohokamnak....
Egy hohokam házikó és egy ramada elött, álmodozva......
A gyikok mutatták merre kusszunk utánuk:
Ami mellett ácsorgok, az egy igazi Saguaro kaktusz elszáradt váza. A hohokamok ezt is felhasználták épitöanyagként, de kizárolag a kaktusz halála után, hisz életében mégtöbb hasznuk volt belöle, ugyanis nyertek belöle vizet és élelmet is. A kaktusznak érdekes, ehetö gyümölcse van ugyanis. (info a weblapon).
Ez pedig egy kis izelitö a tárgyi leletekböl. A fotogalériában egész albumnyi képet találtok a muzeumról, kivül-belül....
A virágos album is nemsokára készen lesz, még "vadászok"! Érdekes módon minden saguaro kaktusz virága fehér, pedig emlékszem tavalyról piros és rózsaszinü saguaro virágokra is. Rá is kerestem a neten, hogy valóban nem emlékszem rosszul, igaz ezt a képet a kaktusz gyümölcse miatt töltöttem le, de a virágja is látszik hogy piros:
2010. május 20., csütörtök
Munkám, továbbtanulás
Derfel emlékeztetett hogy irjak erröl a témáról, hát valóban rég irtam már rola.
A munkahelyemen minden rendben van, bár vannak kisebb gondjaim néha. Ááá nem is nevezném ezeket gondoknak, annyira nem sulyosak. A betegem, Bob felesége kezd már megbékélni velem, de valoszinüleg csak a fönököm kérésére, mert egyébként ordit rola hogy utál engem. Mindenképp probálja megakadályozni hogy én ápoljam a férjét, tegnap elött pl amikor a fogát mostam Bobnak, a hátam mögött beszolt egyet hogy "Ez nem volt jó ötlet".Mármint hogy én mossam a fogát Bobnak. De semmit sem szoltam mert háttal voltam neki, dolgom volt.
Ilyeneket elkövet ellenem, de gondot nem tud okozni nekem, egyrészt mert a férjének én vagyok a kiskedvence, ha másra ordit rám akkor is mosolyog---másrészt mert a fönökeim is kiállnak mellettem vele szemben, szeretnek engem, minden nap dicsérnek, hogy milyen jol végzem a munkámat, és hogy mennyit fejlödött megint az angolom. Néha már kellemetlen, annyit dicsérnek. M.o.-n egész életemben sem kaptam feleannyi dicséretet sem, amennyit itt, ez alatt a fél éves munkaviszonyom alatt.
A kollégáim kedvesek, noha a román kolléganöm eléggé sokat okoskodik, néha már az agyamra megy. Tegnap pl azért szolt rám, hogy a kiskutyát a betegemnek ne a bal oldalról mutassam meg hanem a jobb oldalról....reális magyarázat nem volt rá hogy miért is volt az ugy jobb.....ö ilyen, folyton megmagyarázza hogy én semmit nem csinálok jól, de egyébként kedves velem. Csak szeret okoskodni.
Mielött hazamentem M.o.-ra, a fönököm naponta megkérdezte hogy "de ugye visszajössz? attol félt otthon maradok. Hát megnyugtattam hogy eszemben sincs, de nem hitte el. A betegem nagyon kedvesen elmondta mennyire fogok hiányozni neki, nagyon jol esett. Amikor visszajöttem, a fönököm megölelgetett--bár minden nap ölelget--és azt mondta szó szerint:
"Nagyon boldogok vagyunk, hogy visszakaptunk téged!"
Otthon melyik munkáltató mond ilyet az alkalmazottnak?????
Egyébként mindig nagyon kedves velem a 2 fönök, öleléssel üdvözölnek, kérdik hogy vagyok, beszélgetnek velem. Na nem csak velem, mindenkivel ilyenek.
A recepcióval kapcsolatban meggondoltam magam. Nem azért mert megszerettem az egészségügyet, hanem mert összel szeretnék jelentkezni az ASU-ra (Arizona State University) és ez mellett a munka mellett könnyebben kivitelezhetö együtt a suli és a meló. Igy maradok.
Mindig az egyiptologia volt a vágyam, de mivel itt Arizonaban nem sokat érnék vele, kicsit modositottam régészetre. Remélem sikerülni fog, ez életem legnagyobb álma. Hogy régész lehessek. Amit Magyarországon a pénz miatt lehetetlen volt elérnem, az itt most a nyelvtudásom miatt tünik nehéznek, nem is a felvételitöl félek, hanem attól, hogy elutasitanak mert az angolom nincs megfelelö szinten. Remélem nem igy lesz. Ha mégis, akkor tanulni fogom az angolt tovább és jövöre megint megpróbálom.
Nem keseredünk el, nem az a fajta vagyok. :)
Nos egyenlöre ennyi.....hétföig Pisti és én is itthon vagyunk, remélem eljutunk kirándulgatni valamerre és uj fotoalbummal és beszámoloval bövül majd az oldal!
A munkahelyemen minden rendben van, bár vannak kisebb gondjaim néha. Ááá nem is nevezném ezeket gondoknak, annyira nem sulyosak. A betegem, Bob felesége kezd már megbékélni velem, de valoszinüleg csak a fönököm kérésére, mert egyébként ordit rola hogy utál engem. Mindenképp probálja megakadályozni hogy én ápoljam a férjét, tegnap elött pl amikor a fogát mostam Bobnak, a hátam mögött beszolt egyet hogy "Ez nem volt jó ötlet".Mármint hogy én mossam a fogát Bobnak. De semmit sem szoltam mert háttal voltam neki, dolgom volt.
Ilyeneket elkövet ellenem, de gondot nem tud okozni nekem, egyrészt mert a férjének én vagyok a kiskedvence, ha másra ordit rám akkor is mosolyog---másrészt mert a fönökeim is kiállnak mellettem vele szemben, szeretnek engem, minden nap dicsérnek, hogy milyen jol végzem a munkámat, és hogy mennyit fejlödött megint az angolom. Néha már kellemetlen, annyit dicsérnek. M.o.-n egész életemben sem kaptam feleannyi dicséretet sem, amennyit itt, ez alatt a fél éves munkaviszonyom alatt.
A kollégáim kedvesek, noha a román kolléganöm eléggé sokat okoskodik, néha már az agyamra megy. Tegnap pl azért szolt rám, hogy a kiskutyát a betegemnek ne a bal oldalról mutassam meg hanem a jobb oldalról....reális magyarázat nem volt rá hogy miért is volt az ugy jobb.....ö ilyen, folyton megmagyarázza hogy én semmit nem csinálok jól, de egyébként kedves velem. Csak szeret okoskodni.
Mielött hazamentem M.o.-ra, a fönököm naponta megkérdezte hogy "de ugye visszajössz? attol félt otthon maradok. Hát megnyugtattam hogy eszemben sincs, de nem hitte el. A betegem nagyon kedvesen elmondta mennyire fogok hiányozni neki, nagyon jol esett. Amikor visszajöttem, a fönököm megölelgetett--bár minden nap ölelget--és azt mondta szó szerint:
"Nagyon boldogok vagyunk, hogy visszakaptunk téged!"
Otthon melyik munkáltató mond ilyet az alkalmazottnak?????
Egyébként mindig nagyon kedves velem a 2 fönök, öleléssel üdvözölnek, kérdik hogy vagyok, beszélgetnek velem. Na nem csak velem, mindenkivel ilyenek.
A recepcióval kapcsolatban meggondoltam magam. Nem azért mert megszerettem az egészségügyet, hanem mert összel szeretnék jelentkezni az ASU-ra (Arizona State University) és ez mellett a munka mellett könnyebben kivitelezhetö együtt a suli és a meló. Igy maradok.
Mindig az egyiptologia volt a vágyam, de mivel itt Arizonaban nem sokat érnék vele, kicsit modositottam régészetre. Remélem sikerülni fog, ez életem legnagyobb álma. Hogy régész lehessek. Amit Magyarországon a pénz miatt lehetetlen volt elérnem, az itt most a nyelvtudásom miatt tünik nehéznek, nem is a felvételitöl félek, hanem attól, hogy elutasitanak mert az angolom nincs megfelelö szinten. Remélem nem igy lesz. Ha mégis, akkor tanulni fogom az angolt tovább és jövöre megint megpróbálom.
Nem keseredünk el, nem az a fajta vagyok. :)
Nos egyenlöre ennyi.....hétföig Pisti és én is itthon vagyunk, remélem eljutunk kirándulgatni valamerre és uj fotoalbummal és beszámoloval bövül majd az oldal!
2010. május 19., szerda
Gyerekek, felnöttek, kapcsolatok...
1 éve jöttem el M.o.-ról. Amig otthon voltam, azt hittem van egy csomo barátom akikre mindig számithatok és akik mindig megmaradnak nekem. Hát rohadt hamar kiderült hogy ez nem igy van. Mindössze néhány honap alatt kiderült, hogy igazából 2 igaz barátom van, akivel picikorom óta ismerjük egymást, Csilla, valamint nagy öröm számomra, hogy tavaly elött munkám során megismertem egy másik kedves lánykát, aki névrokonom is, Niki. Ö itt az ellenpélda. Vele 2 éve ismerjük egymást(ebböl 1 éve már itt vagyok!!), mégis az összes régi "barátom" elbujhat mellette.
Szóval maradt nekem Csilla és Niki. A többi lekopott ilyen rövid idö alatt.
A legtöbb egyáltalán nem vagy csak kb 3-4 alkalommal keresett meg, illetve nem is reagált az érdeklödéseimre. Pontosan olyan valaki, akitöl leginkább nem vártam volna ezt, akit legjobban szerettem és akire a legjobban számitottam hogy megmaradunk egymásnak. Két ilyen is volt. Mindketten nagyon fontosak voltak az életemben tinikorom óta. Hát.......leves........:)
Közben--és ez által is--kiderült hogy iszonyu béna emberismerö vagyok.
Mindenkiröl a jót feltételeztem, a mult és a multban sokat jelentö személyek nagyban befolyásolták az érzéseimet és a döntéseimet. Na ennek most vége. Ez az új élet egy új Nikit hozott magával.
Nem érdekel ki mit tett értem a multban vagy hogy kit mennyire szerettem, ha az illetö a távolság miatt képes volt egy pillanat alatt elfelejteni a közös multat, és ami a legszomorubb, a barátságunkat.
Szeretném felhozni jópélda képp a kistestvéreimet. Eszteranna, aki 13 éves, annyira édes, hogy blogot vezet nekem az életéröl. Ezt a blogjából idézem olvassátok milyen kedves:
"Kinek és miért írok az élet darabkáimról?
Hát... Elsősorban Nikinek, a nővéremnek írok. Utolsósorban pedig,........ hát utolsósorban is Nikinek írok, és mégpedig azért, mert Arizónában lakik, (elég távol távol tőlünk, a Föld másik oldalán) és szeretném ha tudná, hogy mi történik itthon velünk."
"A képen (jobbra) Niki látható a nővérem.
Nagyon szeretem! Sajnos csak ritkán találkozunk, mert Amerikából nem könnyű csak úgy hipp-hopp haza jönni."
A 6 éves kisöcsém sirt amikor elbucsuztam töle, a kisebb hugom úgy tud hozzámbújni, hogy kiabál róla a szeretet,(persze ez mindannyiukra jellemzö) a 9 éves öcsém pedig hónapokig minden nap azzal traktálta a tanárnénijét, hogy hány nap van még addig, amikor Niki, a növére hazamegy Arizonából. Amikor lementem elé az iskolához annyira megörült nekem, hogy a táskáját, a ruháit a biciklijét, mindent ottfelejtett a suliban, csak megölelt és jött velem.
Nem azért vártak hogy ajándékot vigyek nekik, nem azért hogy irigykedve megkérdezzék mennyi pénzem van, nem beszélnek ki a hátam mögött és nem feltételeznek rólam olyat ami nem ugy van. Ismernek és szeretnek engem, azt aki valóban én vagyok. És ez jellemzö általában a gyerekekre, nem csak rájuk.
Milyen furcsa, hogy a felnöttek azzal vágnak fel a gyerek elött hogy "majd megérted ha felnösz" "majd megtudod ha felnösz" majd másképp fogod látni ha felnösz". És mindezt ugy mondják, mintha ök tudnák jól, mintha ök látnák helyesen a dolgokat a gyerekkel szemben holott egy kisgyerek sokszor igenis ezerszer tisztábban látja a dolgokat, az embereket és helyesebben reagál, helyesebben kezeli az emberi kapcsolatait. Gyülölet, irigység, rosszindulat, kétszinüség nélkül.
Csak egyetlen példa:
Amikor hazamentem mult honapban, a kistestvéreim elsö mondatai olyasmik voltak, hogy "Jajj de jo hogy itt vagy! Ugy vártunk! Ugye itt alszol nálunk??Ugye sokáig maradsz??" Söt, mielött hazamentem, kérdezgettem mit vigyek nekik, mire a válasz ez volt: "Magadat meg egy puszit!"
Mig egy régi "barát" (aki felnöttnek vallja magát) elsö mondata szó szerint ez volt: "Na mennyi pénz van a bukszádban?"
Illetve egy másik régi "barát" elsö szavai ezek voltak: "Hogy vagy? Figyu má' legközelebb hozzál már valami szuvenirt nekem Arizonából". (hozzáteszem nem viccelt, még részletezte is mit szeretne!!)
Azt hiszem ehhez nem kell egy szót sem hozzáfüzni.
A többi akivel beszéltem általában semmit nem kérdezett rólunk, én érdeklödtem hogy vannak, mire jött a panaszáradat....ennyi volt a beszélgetésünk.Volt persze néhány kivétel, akik érdeklödtek.
Szóval rájöttem egy eléggé szomorú dologra, nevezetesen arra, hogy --iszonyu kevés kivétellel-- csak annak higyjek, aki még nem mult el 15.
De legalább letisztultak a kapcsolataim, mostmár látom kik a valódi barátaim.
Köszönöm nektek Csilla és Niki!
Szóval maradt nekem Csilla és Niki. A többi lekopott ilyen rövid idö alatt.
A legtöbb egyáltalán nem vagy csak kb 3-4 alkalommal keresett meg, illetve nem is reagált az érdeklödéseimre. Pontosan olyan valaki, akitöl leginkább nem vártam volna ezt, akit legjobban szerettem és akire a legjobban számitottam hogy megmaradunk egymásnak. Két ilyen is volt. Mindketten nagyon fontosak voltak az életemben tinikorom óta. Hát.......leves........:)
Közben--és ez által is--kiderült hogy iszonyu béna emberismerö vagyok.
Mindenkiröl a jót feltételeztem, a mult és a multban sokat jelentö személyek nagyban befolyásolták az érzéseimet és a döntéseimet. Na ennek most vége. Ez az új élet egy új Nikit hozott magával.
Nem érdekel ki mit tett értem a multban vagy hogy kit mennyire szerettem, ha az illetö a távolság miatt képes volt egy pillanat alatt elfelejteni a közös multat, és ami a legszomorubb, a barátságunkat.
Szeretném felhozni jópélda képp a kistestvéreimet. Eszteranna, aki 13 éves, annyira édes, hogy blogot vezet nekem az életéröl. Ezt a blogjából idézem olvassátok milyen kedves:
"Kinek és miért írok az élet darabkáimról?
Hát... Elsősorban Nikinek, a nővéremnek írok. Utolsósorban pedig,........ hát utolsósorban is Nikinek írok, és mégpedig azért, mert Arizónában lakik, (elég távol távol tőlünk, a Föld másik oldalán) és szeretném ha tudná, hogy mi történik itthon velünk."
"A képen (jobbra) Niki látható a nővérem.
Nagyon szeretem! Sajnos csak ritkán találkozunk, mert Amerikából nem könnyű csak úgy hipp-hopp haza jönni."
A 6 éves kisöcsém sirt amikor elbucsuztam töle, a kisebb hugom úgy tud hozzámbújni, hogy kiabál róla a szeretet,(persze ez mindannyiukra jellemzö) a 9 éves öcsém pedig hónapokig minden nap azzal traktálta a tanárnénijét, hogy hány nap van még addig, amikor Niki, a növére hazamegy Arizonából. Amikor lementem elé az iskolához annyira megörült nekem, hogy a táskáját, a ruháit a biciklijét, mindent ottfelejtett a suliban, csak megölelt és jött velem.
Nem azért vártak hogy ajándékot vigyek nekik, nem azért hogy irigykedve megkérdezzék mennyi pénzem van, nem beszélnek ki a hátam mögött és nem feltételeznek rólam olyat ami nem ugy van. Ismernek és szeretnek engem, azt aki valóban én vagyok. És ez jellemzö általában a gyerekekre, nem csak rájuk.
Milyen furcsa, hogy a felnöttek azzal vágnak fel a gyerek elött hogy "majd megérted ha felnösz" "majd megtudod ha felnösz" majd másképp fogod látni ha felnösz". És mindezt ugy mondják, mintha ök tudnák jól, mintha ök látnák helyesen a dolgokat a gyerekkel szemben holott egy kisgyerek sokszor igenis ezerszer tisztábban látja a dolgokat, az embereket és helyesebben reagál, helyesebben kezeli az emberi kapcsolatait. Gyülölet, irigység, rosszindulat, kétszinüség nélkül.
Csak egyetlen példa:
Amikor hazamentem mult honapban, a kistestvéreim elsö mondatai olyasmik voltak, hogy "Jajj de jo hogy itt vagy! Ugy vártunk! Ugye itt alszol nálunk??Ugye sokáig maradsz??" Söt, mielött hazamentem, kérdezgettem mit vigyek nekik, mire a válasz ez volt: "Magadat meg egy puszit!"
Mig egy régi "barát" (aki felnöttnek vallja magát) elsö mondata szó szerint ez volt: "Na mennyi pénz van a bukszádban?"
Illetve egy másik régi "barát" elsö szavai ezek voltak: "Hogy vagy? Figyu má' legközelebb hozzál már valami szuvenirt nekem Arizonából". (hozzáteszem nem viccelt, még részletezte is mit szeretne!!)
Azt hiszem ehhez nem kell egy szót sem hozzáfüzni.
A többi akivel beszéltem általában semmit nem kérdezett rólunk, én érdeklödtem hogy vannak, mire jött a panaszáradat....ennyi volt a beszélgetésünk.Volt persze néhány kivétel, akik érdeklödtek.
Szóval rájöttem egy eléggé szomorú dologra, nevezetesen arra, hogy --iszonyu kevés kivétellel-- csak annak higyjek, aki még nem mult el 15.
De legalább letisztultak a kapcsolataim, mostmár látom kik a valódi barátaim.
Köszönöm nektek Csilla és Niki!
2010. május 14., péntek
Kör alakú szivárvány a Nap körül !!!!
Tegnap elött este munkába indulásomkor nem vittem magammal a fényképezögépemet, mert az akksija le volt merülve, elfelejtettem feltölteni. Sejtettem, hogy meg fogom bánni....másnap reggel jöttem haza, és mit látok???? A Nap körül, szabályos KÖRBEN gyönyörü szivárvány!!!!
Sejtelmem sem volt arról, hogy ilyesmi létezik.....tájékozatlan vagyok?? Sosem láttam még ilyet. Iszonyu mérges voltam magamra hogy nem vittem a gépet. Siettem haza, de mire hazaértem ez lett belöle:
Alig látszott már, de azért még kivehetö a képen a kör forma. Látott már valaki ilyet????? Csak számomra meglepö??
Délután elmentünk kirándulni, és hazafelé jövet még mindig látszott belöle egy-egy kis részlet.
Rákerestem a neten, és találtam egy elég szép képet erröl a jelenségröl, valami ilyesmi volt az "én szivárványom" is amikor észrevettem:
Csodaszép még foton is, hát még élöben!
Látott már ilyet valaki???
Sejtelmem sem volt arról, hogy ilyesmi létezik.....tájékozatlan vagyok?? Sosem láttam még ilyet. Iszonyu mérges voltam magamra hogy nem vittem a gépet. Siettem haza, de mire hazaértem ez lett belöle:
Délután elmentünk kirándulni, és hazafelé jövet még mindig látszott belöle egy-egy kis részlet.
Rákerestem a neten, és találtam egy elég szép képet erröl a jelenségröl, valami ilyesmi volt az "én szivárványom" is amikor észrevettem:
Látott már ilyet valaki???
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)