Gyerekek, felnöttek, kapcsolatok...

1 éve jöttem el M.o.-ról. Amig otthon voltam, azt hittem van egy csomo barátom akikre mindig számithatok és akik mindig megmaradnak nekem. Hát rohadt hamar kiderült hogy ez nem igy van. Mindössze néhány honap alatt kiderült, hogy igazából 2 igaz barátom van, akivel picikorom óta ismerjük egymást, Csilla, valamint nagy öröm számomra, hogy tavaly elött munkám során megismertem egy másik kedves lánykát, aki névrokonom is, Niki. Ö itt az ellenpélda. Vele 2 éve ismerjük egymást(ebböl 1 éve már itt vagyok!!), mégis az összes régi "barátom" elbujhat mellette.
Szóval maradt nekem Csilla és Niki. A többi lekopott ilyen rövid idö alatt.
A legtöbb egyáltalán nem vagy csak kb 3-4 alkalommal keresett meg, illetve nem is reagált az érdeklödéseimre. Pontosan olyan valaki, akitöl leginkább nem vártam volna ezt, akit legjobban szerettem és akire a legjobban számitottam hogy megmaradunk egymásnak. Két ilyen is volt. Mindketten nagyon fontosak voltak az életemben tinikorom óta. Hát.......leves........:)

Közben--és ez által is--kiderült hogy iszonyu béna emberismerö vagyok.

Mindenkiröl a jót feltételeztem, a mult és a multban sokat jelentö személyek nagyban befolyásolták az érzéseimet és a döntéseimet. Na ennek most vége. Ez az új élet egy új Nikit hozott magával.
Nem érdekel ki mit tett értem a multban vagy hogy kit mennyire szerettem, ha az illetö a távolság miatt képes volt egy pillanat alatt elfelejteni a közös multat, és ami a legszomorubb, a barátságunkat.



 Szeretném felhozni jópélda képp a kistestvéreimet. Eszteranna, aki 13 éves, annyira édes, hogy blogot vezet nekem az életéröl. Ezt a blogjából idézem olvassátok milyen kedves:

"Kinek és miért írok az élet darabkáimról?
Hát... Elsősorban Nikinek, a nővéremnek írok. Utolsósorban pedig,........ hát utolsósorban is Nikinek írok, és mégpedig azért, mert Arizónában lakik, (elég távol távol tőlünk, a Föld másik oldalán) és szeretném ha tudná, hogy mi történik itthon velünk."
"A képen (jobbra) Niki látható a nővérem.
Nagyon szeretem! Sajnos csak ritkán találkozunk, mert Amerikából nem könnyű csak úgy hipp-hopp haza jönni."

A 6 éves kisöcsém sirt amikor elbucsuztam töle, a kisebb hugom úgy tud hozzámbújni, hogy kiabál róla a szeretet,(persze ez mindannyiukra jellemzö) a 9 éves öcsém pedig hónapokig minden nap azzal traktálta a tanárnénijét, hogy hány nap van még addig, amikor Niki, a növére hazamegy Arizonából. Amikor lementem elé az iskolához annyira megörült nekem, hogy a táskáját, a ruháit a biciklijét, mindent ottfelejtett a suliban, csak megölelt és jött velem.

Nem azért vártak hogy ajándékot vigyek nekik, nem azért hogy irigykedve megkérdezzék mennyi pénzem van, nem beszélnek ki a hátam mögött és nem feltételeznek rólam olyat ami nem ugy van. Ismernek és szeretnek engem, azt aki valóban én vagyok. És ez jellemzö általában a gyerekekre, nem csak rájuk.

Milyen furcsa, hogy a felnöttek azzal vágnak fel a gyerek elött hogy "majd megérted ha felnösz" "majd megtudod ha felnösz" majd másképp fogod látni ha felnösz".  És mindezt ugy mondják, mintha ök tudnák jól, mintha ök látnák helyesen a dolgokat a gyerekkel szemben holott egy kisgyerek sokszor igenis ezerszer tisztábban látja a dolgokat, az embereket és helyesebben reagál, helyesebben kezeli az emberi kapcsolatait. Gyülölet, irigység, rosszindulat, kétszinüség nélkül.

Csak egyetlen példa:
Amikor hazamentem mult honapban, a kistestvéreim elsö mondatai olyasmik voltak, hogy "Jajj de jo hogy itt vagy! Ugy vártunk! Ugye itt alszol nálunk??Ugye sokáig maradsz??" Söt, mielött hazamentem, kérdezgettem mit vigyek nekik, mire a válasz ez volt: "Magadat meg egy puszit!"

Mig egy régi "barát" (aki felnöttnek vallja magát) elsö mondata szó szerint ez volt: "Na mennyi pénz van a bukszádban?"

Illetve egy másik régi "barát" elsö szavai ezek voltak: "Hogy vagy? Figyu má' legközelebb hozzál már valami szuvenirt nekem Arizonából".  (hozzáteszem nem viccelt, még részletezte is mit szeretne!!)
Azt hiszem ehhez nem kell egy szót sem hozzáfüzni.


A többi akivel beszéltem általában semmit nem kérdezett rólunk, én érdeklödtem hogy vannak, mire jött a panaszáradat....ennyi volt a beszélgetésünk.Volt persze néhány kivétel, akik érdeklödtek.

Szóval rájöttem egy eléggé szomorú dologra, nevezetesen arra, hogy --iszonyu kevés kivétellel-- csak annak higyjek, aki még nem mult el 15.

De legalább letisztultak a kapcsolataim, mostmár látom kik a valódi barátaim.
Köszönöm nektek Csilla és Niki!