Arizona Magyarul Blog


"Ha lenéznénk az űrből a földre, nem látnánk az országhatárokat. Csak egyetlen kis bolygót látnánk."
(Dalai Láma)

2010. július 21., szerda

Kirándulás:Fossil Creek, Strawberry, "Strawtöbbi"..:):):)

Eredetileg a következö útvonalat terveztem be:

Phoenix - Highway 17 - Fossil Creek - Fossil Creek Bridge - Strawberry - Pine - Pine Creek Canyon - Tonto Natural Bridge Park - Payson - Mazatzal Mountains - Highway 87 - Phoenix (Fountain Hills-en majd  Scottsdale-en át)

Ez egy olyan útvonal, amit nem hiszem hogy bármelyik turistának bárhol is figyelmébe ajánlanak a "hivatalosak". Pedig elképesztöen érdekes és szép. Azoknak ajánlom, akik már túlvannak a "kötelezö Arizona megtekintése" részen, akik már látták a Grand Canyont, és a többi jobban ismert helyet ahová el akartak jutni és még mindig van idejük egy kis kalandra.

Reggel 7-kor indultunk, én természetesen felpakoltam kajával, innivalóval, laptoppal(az utvonal miatt, és ezen szoktam nézegetni hogy esetleg kihagytam-e valamit az utvonalon amit még érdemes megnézni) és két fényképezögéppel totál feltöltve üres kártyákkal. Elindultunk a 17-en észak felé. Ezen az uton nem fotoztam, mert már kb ezerszer végigjártuk. Camp Verde-nél kanyarodtunk le, ami kb 1 óra itthonról. Itt már megálltunk mert a vizünk hömérséklete ütötte a forráspontot. Vettünk innivalót, majd továbbmentünk. A google earth-ön néztem az útvonalat, hát jól rá is fáztunk...az ugyanis leküldött minket egy földútra a Fossil Creek Road-ra, ezen 15 mérföldön keresztül szenvedtettük az autót. Az út kavicsos földút, noha ahhoz képest jól karban van tartva, ki van táblázva és csodaszép környék, mi azért szivtuk a fogunkat hogy minek kellett lemenni az aszfaltozott útról...10-15 mph-val mentünk hogy a kocsinak ne essen baja, igy egy csomó idöt elvesztettük. Viszont azért mégis élveztük az utat, mert nagyon szép tájon át vezetett. A hatalmas hegyeknek hol a lábánál, hol a tetején mentünk, néhol komolyan szük úton, közvetlenül a szakadék szélén, ahol ha szembejött volna veleki nem tudom hogyan fértünk volna el egymás mellett.
A szakadék alján kiszáradt folyómeder, meredek, sziklás parttal, 3 méter magas, citromsárga hatalmas fejü, és kisebb piros, rózsaszin, fehér virágok diszitik az út mentét, az úton pedig hol vaddisznók, hol nyuszik, mókusok, gyikok szaladtak át elöttünk.

A rádiót kikapcsoltuk, hogy halljuk a madarak csicsergését, bár az ablakot néha be kellett zárjuk, mert bár arrafelé jóval hüvösebb van mint itt Phoenixben, 33 fok körül volt, azért igy sem volt mindig kellemes....eléggé melegünk volt.
Már azt hittük eltévedtünk, próbáltam a laptopon megnézni merre lehetünk, de a semmi közepén voltunk, sem a telefon, sem az internet nem müködött persze...nem lett volna jó ott lerobbanni...
A GPS-viszont itt is müködik, az megmutatta merre vagyunk és merre van a legközelebbi normális út, bár az az egy út vezetett, szóval nem volt túl sok lehetöségünk irányt változtatni, de legalább megtudtuk, hogy nem kell visszafordulni.

Végül nagy nehezen csak eljutottunk a Fossil Creek Bridge-ig. Elsö pillantásra elég nagy csalódás volt, azt gondoltam: "úristen ezért a hidért mentünk ennyit???". Egy teljesen szokványos kis poros hid. Na jo, szálljunk ki a kocsiból, hisz azért a környezö hegyek iszonyu szépek, és mintha folyó is folyna alatta....(a többi helyen ugye mind ki volt száradva).

Kiszálltunk a kocsiból és hamar eltátottuk a szánkat! A folyó vize gyönyörü zöld, ragyogoan tiszta, és sokan fürdenek is benne. Néhol kis vizesések, hatalmas kövek a folyó közepén, rengeteg hal kisebbek-nagyobbak, a gyerekek csuszkálnak a kövekröl, fejeseket ugranak a vizbe, és magasabb sziklákról ugrálnak bele, szóval sok helyen igazán mély, de ott is láthatóak a kövek a viz alján, annyira tiszta.

Lementünk a vizpartra, és rögtön feltünt az is, amiröl a völgy hires. Ezt a környéket (ahogy Arizona legnagyobb részét) ugyanis 300 millio évvel ezelött tenger boritotta, és sok abból a korszakból származó, megkövesedett tengeri élölények maradványait lehet találni ha jobban szemügyre veszed a talajfelszint. Persze ez engem még jobban lekötött mint maga a folyó, de azt sem tudtam megállni hogy (mivel fürdöruát nem vittünk)legalább a lábamat bele ne lógassam a vizbe. Kellemesen friss, hüvös volt. Nagyon jól esett a forró nyár közepén. Sétáltunk a parton, pancsoltunk kicsit, néztük a halakat, fotoztam szitakötöt és kék hasu gyikot, fosszilis maradványokat keresgéltünk, találtunk is.
Itt a hidnál megnéztünk egy térképet, és rájöttünk, hogy nem kellett volna olyan hamar letérni az útról a földútra, 15 helyett csupán 8 mérföldet kellett volna ezen kinlodnunk....ezzel a kis bakival kb 2 órát veszitettünk, annyira lassan tudunk jönni a kavicsos, poros úton, és itt a folyónál is eléggé elidöztünk. Még több dolgot is meg akartunk nézni, igy aztán otthagytuk a folyópartot és továbbindultunk Strawberry felé. 
Út közben eldöntöttük, hogy ide igen gyakran vissza fogunk járni. Otthonról mindössze 2 órás út, sokkal hüvösebb mint Phoenix, füves, fás, vizpartos, napos, árnyas mindenféle kellemes, szépséges hellyel tele, pont olyan, amilyen nekünk kell a phoenixi, pokoli höségben. Ráadásul itt aztán fotózhatok amennyit akarok, annyiféle bogár, madár, állatka enged egész közel magához. Igaz hogy Phoenix környéke is tele van állattal, de általában elbujnak, félénkek vagy éjszakai állatok.

A Strawberry felé vezetö út ugyanilyen földút volt amilyenen idáig eljöttünk, viszont még sokkal szebb tájjal, vöröses kanyonnal, mégmagasabban futó, mégszükebb és mégveszélyesebb úttal. 
Erre már elég sok jármüvel találkoztunk. Sokáig a folyó mellett haladtunk, igy láttuk hogy még sok hasonlo piknikezöhely van mint ahol mi is pancsolunk. A környéken sok vizesés is van, de azokra nem volt idönk sajnos. Itt egész hetet el lehetne tölteni hogy szét tudjunk nézni teljesen.



Strawberrybe érve csupán farmokat és néhány házat láttunk, némelyik lakóház, némelyik hétvégiház kinézetü. A táj mintha Ausztria lenne. Csodás fenyvesek, hegyek, zöld füben legelészö lovak, tehenek, cowboy kalapos férfiak dolgozgatnak az udvaron.

.
Azt is megbeszéltük, hogy miután jövöévben megvettük a házunkat, amint megengedhetjük magunknak, itt fogunk nyaralót vásárolni. Valaki számára aki Phoenixben él, nem is tudok csodálatosabb helyet nyaralo vásárlására mint Strawberry. Az idöjárás a legtökéletesebb, télen fantasztikus, havas táj, nyáron napsütéses, kellemesen meleg. Nyugodt, barátságos környék és nincs messze sem. 
Strawberry után Pine település következett. Semmi érdekes. Pici, néhány házikó, antikos az út szélén, motel, kávézó és ennyi. Innen néhány mérföldre délre a 87-es föúton haladva értük el a várva-várt Tonto Natural Bridge Park bejáratát, ahol megtudtuk, hogy aznap és még másnap is zárva tart a park. Nem részletezem milyen lelkiállapotba kerültem......
Milyen jó, hogy igy megszerveztem az utat, de annyi eszem nem volt, hogy megnézzem mikor tart nyitva. Fogalmam sem volt arrol, hogy egy park esetleg zárva lehet....
Hát, ezen az utvonalon láthattuk volna a Pine Creek Canyont is, úgyhogy erröl is lemaradtunk....
A Tonto Bridge-röl azt olvastam a világ legnagyobb természetes hidja, noha ugyanezt olvastam a Utah-i Rainbow Bridge-röl is. Utánanéztem kicsit a méreteknek, és meg is értettem a dolgot. 
A Rainbow Bridge magassága ugyan 290 láb és 270 láb hosszu keresztben, mig a Tonto Bridge csupán 183 láb magas, viszont a Tonto Bridge egy 400 láb hosszú alagutat képez, aminek legszélesebb pontja 150 láb.


Iszonyu mérges voltam hogy nem tudtuk megnézni....de az azért vigasztalt, hogy nem vagyunk messze, bármikor megnézhetjük még. 
Innen 14 mérföldre a 87-es uton délre haladva értük el Payson városkát, ami különösen tetszett. A városban 4 tavacska van, mi az egyiket, a legkeletebbre lévöt néztük meg, a többire már nem volt energiánk. (vagyis Pistinek nem volt...:):):) )
Payson az a hely, ahol szivesen élnék és ahol szerintem egy gyereknek igazi, csodálatos, természetközeli gyerekkora lehet horgászattal, tyúkokkal, lovakkal, patakban uszkálással, mezitlábaskodással, megismerheti a természetet és igazán benne élhet, mégis városban nö fel. Az emberek kedvesek és közvetlenek, köszönnek egymásnak az utcán (nem mindenhol, de parkokban igen).
A Verde Valley Lake partján elidöztünk kicsit, piknikeltünk, fotozgattunk, néztük a viz fölött repkedö szitakötöket, madarakat, a vadkacsákat és élveztük a kellemesen frissitö szelet, és a fa árnyát, ami alatt pihentünk.


 
Itt már elég sok üzlet van, még WalMart Supercenter is, ahova be is mentünk, és tanulva abból, hogy az utra elkészitett vizünk 1 óra alatt felforrt, vásároltunk egy jó nagy hütötáskát......
:):):)
A 87-es uton haladtunk tovább, ut közben fotozgattam a hegyeket, a 188-as elágazástól pedig már ismerös volt a táj, hisz azon az úton mentünk a Roosevelt tóhoz néhány héttel ezelött. Azért mégis kellett kattintgatni néhányat persze....
Innen kb 90 mérföld volt még hazáig az út. Hát, talán nem tudunk megnézni mindent amit szerettünk volna, mégis izgalmas nap volt. Sok szépet láttunk, és nem utoljára jártunk arra. Mindent, mindent fel akarok fedezni Arizona azon részén! (na meg a többin is!)

A többi fotot itt találjátok:

Fossil Creek, Strawberry
Payson

3 megjegyzés:

  1. Szuper utileírás és fényképek, gratula!

    A beszámolóid olvasva mindig elcsodálkozok, micsoda fantasztikus helyen is éltek. Elidulsz erre, akkor sivatag, tikkasztó hőség. Ha arra, akkor hegyek, erdők, mint a mérsékelt égövben. Mindezt néhány órányi autóútra a várostól! És hogy ennyi patak, folyó, tó van a környéken? Nagyszerű.

    derfel

    VálaszTörlés
  2. Niki, nagyon szép helyen jártatok!!:-)

    VálaszTörlés
  3. A zöldövezet jobban tetszik mint a sivatag. Szép környék! :)

    VálaszTörlés