Utolsó napom Magyarországon-tapasztalatok

Az utolsó estém itthon, néhány óra mulva, holnap hajnalban indulunk anyával Pestre a reptérre. Ha levonom az utazást, akkor 10 napot töltöttem Magyarországon. Az út elég gyorsan eltelt, annak ellenére, hogy Phoenix-London 11 óra, Londonban ülnöm kellett egész délután a reptéren, a pesti gépre várva, majd Pestig még 2,5 óra volt. A csomagra szerencsére nem kellett sokat várni, mert éjfél körül értem Pestre, nem nagyon voltak más járatok.
Mielött hazajöttem, a szüleim kérdezték, hogy mit fözzenek nekem. Mivel az Egyesült Államokban nem ismerik azt a fajta turót amit itt europában illetve Magyarországon, és mivel nagyon szeretem a turos ételeket, elmondtam, hogy Túrós tésztát, túrós rétest, rákóczi túróst és egy zsák túrórudit készitsenek elö mire jövök. Ahogy megérkeztem, anya és drága Csilla barátnőm vártak a reptéren, anya egy tálca rákóczi túróst nyomott a kezembe, amit én magam elé kaptam, és mint aki egy hónapja nem evett, két kézzel tömtem magamba 5 darabot kb 15 másodperc alatt. Rekord....naGGYYon jól esett.

Jó volt újra látni anyát s a kis barátnőmet, de valahogy nem igazán fogtam fel, hogy 1 éve nem láttam öket. Majdnemhogy természetesnek tünt hogy ott vannak. Már sötét volt, de azt tisztán láttam, hogy milyen sivár az út széle. Az elsö ami hiányzott, az óriási kaktuszok voltak, majd az autópályát viccesen keskenynek találtam, leginkább arra az útra emlékeztetett, amin dolgozni járok a sivatagon át. PHX-ben nemcsak többszöröse az autópálya mérete, de a szélén mindenütt virágok, kaktuszok, szines kavicsokból különbözö formák vannak kirakva, a pálmafákról ne is beszéljünk. Magyarországon ugyanez ugy néz ki, hogy az autopálya mentén gaz, gödrök, sár, egy-egy elgázolt kutyus, vagy épp más állatka félig elrohadva, közlekedési táblák félig kidölve, összefirkálva, a kitáblázások sem olyan egyértelmüek mint kint és az ut állapota is elégggé elkeseritö.

A kistestvéreim iszonyu aranyosak voltak, Jonatán (9 éves) iskolában volt, oda mentem le érte, egyböl megölelgetett, nagyon jól esett, hogy annyira örül nekem. A tanárnénije megsúgta, hogy Jonatán visszafelé számolta a napokat attol kezdve hogy megtudta hogy jövök haza, és minden nap jelezte a tanárnéninek, hogy "ennyi meg ennyi nap mulva jön haza a növérem Amerikából". Ez édes.Hoztam nekik ruhákat, néhány játékot is, örültem, hogy minden ruha épp jó lett rájuk és álitolag tetszik is nekik.

A következö napokban túrót ettem túróval, és nagyon élveztem, de azért 1 hét után eléggé besokalltam töle. Akárhova mentem mindenhol turós tésztával vártak, a kedves sógornőm még túrógombócot is készitett, ami boRRRzasztó jó volt, KÖSZÖNÖM OLGI! Az itthon töltött napok zabálással teltek, amit korábban leadtam azt duplán visszaszedtem....

Első stressz ami ért, rögtön az érkezésem utáni napon történt, amikor fel akartam venni az autót, amit egy honappal korábban 25 ezer Ft-ért lefoglaltunk, automata váltós, 5 személyes. Felhivtam a nöt, mire közölte velem pontosan igy: "Rendben, fel lehet venni az autót, de van két választásom: Nem automata peugeot, vagy automata 2 személyes Smart, merthogy az elözö bérlö nem vitte vissza azt a kocsit amit mi elöre kifizettünk. Azt hittem szétrobbanok. Mivel sosem vezettem nem automata autót(miután megkaptam a jogsimat) igy nem mertem azt bérelni, de szükségem volt az 5 személyesre, mert a családommal szerettem volna elmenni 1-2 helyre. Más ilyen cég nincs Egerben, igy muszály voltam elhozni a Smartot, de dúltam-fúltam mérgemben, azt hiszem jogosan.
Arról nem is beszélve, hogy a Smart majd szétesett. Ráadásul kifizettette velem a két hetet előre, ami nem igy volt megbeszélve, plussz ugye a 25 ezret is megtartotta ami kaucio cimen futott, nem értem mire, ha már az egészet kifizettem elöre.... Pár nap után felhivtam a csajt, hogy próbáljon meg csinálni valamit, mert nekem nem jo a 2 személyes autó, de visszautasitott. Akkor közöltem vele, hogy jó, akkor visszaviszem a Smartot mert ezzel semmire sem megyek. Erre felháborodva közölte, hogy hát jó, de akkor mondjam meg mikor viszem vissza, mert neki azt tudni kell. Persze. És vajon nekem nem kellett volna tudnom, hogy mire teszünk le 25 ezret???? Átvert és még ő magyaráz?? Mondtam neki, hogy várja a hivásom, majd szolok. Természetesen nem szóltam hisz másik automata autó az egész megyében nincs. Hát nem nevetséges??
Az elsö utam alkalmával annyira nem gyöztem kerülgetni a kút mélységű gödröket az ut közepén, hogy egybe belementem, azt hiteem szétesik a kocsi, egy disztárcsa meg is menekült a kocsiról, nem is lett meg de nem érdekelt különösebben.

Anya mesélte, hogy az egyik ilyen gödörbe, ami egy Eger melletti falu utjának közepén van, az ut szélén levö szemetest beleállitotta valami agyas, jelzés értékkel gondolom, hogy ugyan vegye már észre valaki. Persze a szemetes visszakerült a helyére, a lyuk azóta is ott figyel. Egercsehi felé, van egy szintén emberes méretü gödör az út szélén, ami ott volt már jóval az elött, hogy Pistit (a férjemet) megismertem volna, (6 évvel ezelött) és ami a mai napig is ott van. Egyszerüen beleállitottak egy figyelmeztetö táblát, és ezzel el van intézve a lyuk. Elkeseritö nem?
Az emberekre áttérve: Kevés kivételtöl eltekintve Eger környékén kétféle embert látni:

1. Az orra a felhöket karcolja, telenyomja magát ékszerekkel, ilyen-olyan "márkás" cuccokkal amit ugye ugy vesz meg, hogy egy nadrágra rámegy 1 félhavi keresete aztán éhezik de nem baj mert az jól néz ki. És ö a valaki mert ö billeg a plázában, közben valoszinüleg vagy anyuci várja otthon vacsival, mossa a gatyáját és takaritja a szobáját meg fizeti a számlákat, vagy egy albérletben teng-leng éppenhogy valahogy de ö játsza a valakit.
2.Depresszió, stressz, idegbaj, orra a földön, mosoly a kanyarban sem, morog, ennyi az élete. Ez utóbbit megértem részben, hisz nem ö tehet a magyar helyzetröl, vaoszinüleg ezért rosszkedvü. Minek örülne?

Általában az emberek többsége, rossszindulatú, pletykás, irigy, depressziós, morcos, semmi segitökészség nincs bennük és még kevesebb életkedv. Itt is mondom, hogy tisztelet a kivételnek!
Eger környékére pedig méginkább jellemzö ez. Györben is jártam, ott mindenki nagyon kedves volt, az eladók segitenek, nem másznak rám de nem is hanyagolnak el, és MOSOLYOGNAK Egerrel ellentétben, ahol épphogy belépsz az üzletbe, az eladó ugy néz rád, mintha megsértetted volna a jelenléteddel. Erröl ennyit.
Akárkivel beszéltem (kivéve a közvetlen családomat és barátaimat) mindenki panaszkodott. Legtöbbnek eszébe sem jutott volna, hogy megkérdezze tölem, hogy ugyan hogy érzem magam Arizonában, van-e munkám, vagy hogy mi van velem. Csak jöttek a panasszal aztán amikor elmondták elbucsuztunk és ennyi volt. Még olyan is volt, aki ezzel a kérdéssel köszöntött "Na mennyi pénz van a bukszádban?" Na ez esett a legrosszabbul. Közöltem is vele, hogy eléggé tapló lett mióta utoljára láttam.

Közlekedés....na ez még egy nem egyszerü dolog...még ilyen stresszt....piros lámpa vált sárgára, én már nyomom a gázt, de a mögöttem álló skodában az öregasszony már nyomja a dudát ész nélkül mint aki nem normális. Hova siet??A temetöbe??? Kint ha még 1 percig nézegetem a zöld lámpát, akkor sem stresszel senki, max kikerül.(PHX-ben)  Szintén piros lámpánál mivel a lámpa egy vonalban van felakasztva a megállást jelölö vonallal, én nem a vonalnál, hanem hátrébb álltam meg, hogy ne törjön ki a nyakam ha rá akarok nézni a lámpára, mire mögöttem középkoru asszony nyomja a dudát, mert ö 3 méterrel elörébb akarja nézegetni a piros lámpát, nem jo neki ott ahol van. Zebránál megállok, gondolván, hogy átengedem a gyalogost, mire megint dudával reagál a mögöttem lévö, jelezvén, hogy mi a fenének állok meg, ráér az a gyalogos. Hova siet annyira hogy nem birja ki azt a 30 másodpercet, amig az a szerencsétlen öregapó átsétál az úton??? Mi bajuk van ezeknek az embereknek??? Vagy én vagyok hülye??
De közlekedtem gyalogosként is, elég hamar feltünt, hogy ha forgalmasabb úttesten szeretnék átjutni ahol nincs lámpa, akkor miniszoknyában és tűsarkúban kell próbálkozzak, mert másképp senki nem fog megállni.Szégyen.
Tescoban kerestem dokumentum filmeket, kérdem a közelben álló eladot, mire a válasz flegmán ennyi volt: "hétfön és szerdán délelött 10-töl 12-ig van itt az illetékes, ö tudja"...pff...köszi.Vagyis jöjjek vissza 4 nap mulva 11 órakor hogy megtudjam merre rejtegetik a dokumentum filmeket?? Azt nem is részletezem, hogy a csirkehust amit vettem, hány kézzel fogdosta össze a hölgy, majd vakarta a fejét és arcát aztán fogdosta ismét a hust kesztyü nélkül, sapka nélkül. Milyen érdekes, hogy higiéniai okokbol nem darálhatják le a csirkehust, de összefogdosni azt lehet.....milyen törvény ez?

Még egy dolog, amit egyenesen rühellek, hogy az arcomba les a szembejövö, bele az agyamba, bámul, végigmér, grimaszolgat, vágja a pofákat. Az unokahugommal ettünk egy helyen, mellettünk lévő asztalnál a hegedüs származásu két hölgy fél órán keresztül a cipőmet bámulta és csevegett rola, majd gyilkos pillantásokat vetettek rám, mintha töle loptam volna azt a cipőt. Eléggé felkaptam a cukrot, odamordultam amolyan "Niki féle kedvességgel" majd hátat forditva nekik, visszaültem.

Az árakon egyenesen ájuldoztam. Mgkivántam a somloit, de amint megláttam, hogy egy kb 10x10x5 cm-es dobozkában több mint 400 ft-ba kerül, aminek a fele tejszinhab, hát egyböl elment az átvágyam. És ez vnatkozik minden másra is.
Egerben már minden normális hely bezárt, az egész város turkáló, kinai, kocsma, meg bank.
Csilla barátnömmel naivan el akartunk menni bulizni egy jót. Beültünk péntek este a kedvenc kávézónkba, ahol régen olyankor már hely sem volt. Most rajtnk kivül kb 3 ember volt. Átmentünk egy discoba, ahol annak idején az ajtón sem lehetett már bemenni annyi ember volt, most még belépöt sem szedtek, mégis tök üres volt a hely. Ültünk egy darabig, majd hazamentünk. Ennyit a bulizásról.

Aproság de szintén elkeseritö, hogy 1 gomboc fagyi 170-180ft. Magyarul ha valakit meg akarok hivni  fagyizni, legyen nálam legalább egy ezres mert másképp beégek...a 70.000ft-os fizetés mellett....

Ami kellemes meglepi volt, hogy az idöjárás 1 hétig kellemes volt, alig fáztam. Sokat sütött a Nap. Csak most, az utolsó napokban esett az esö.

Hát, amit eddig is tudtam, hogy soha többé nem akarok Magyarországon élni, az most ha lehet, még erösebben belémrögzült. Nincs lehetőségük, nincs jövöjük, de még jelenjük sincs az embereknek. Egyszerüen nincs életük. Ha nincs munkájuk azért nincs miböl élni, ha van munkájuk akkor meg egész nap dolgoznak azért, hogy ne dobják ki öket a házukból. A munka az életük, élni nincs idö, nincs pénz és ezzel együtt persze jön a depresszio, a stressz, a rosszindulat, irigység, nincs idö a családra, és ön a válás, újabb stresssz.

Szörnyű belegondolni, hogy ha jobb életet akar valaki Magyarországon, akkor vagy lopni, csalni hazudni kell és eltaposni mindenkit maga körül, vagy otthagynia a hazáját.

Jó volt itthon lenni a családommal, megölelgetni öket, nevetgélni velük, a barátnömmel fecsegni, vigyorogni, hülyéskedni, de ezzel egyidöben borzasztó volt látni ezt a szar helyzetet, hogy mit müvelnek az okosok az országgal, hogy hogy kinlódnak és mennek tönkre az emberek a saját hazájukban. Legközelebb kizárolag akkor jövök majd, ha valamelyik kistestvérem ballag, más alkalommal jöjjön ki a családom, de nekem elég volt Magyarországból.

Hát, ez van, igy látom a dolgokat. Legközelebb már újra a kaktuszok tövéből irok majd, 40 fokból.