Hazaértem otthonról :)

Még annyit füznék hozzá az elözöhöz, hogy az autopályákról visszafele uton azért kicsit változott a véleményem, most világosban jobban megfigyeltem. Annyira nem szörnyü már mint régen volt. Lenne mit változtatni rajta, de M.o.-hoz képest egész rendezett és tiszta. Persze a graffitis idioták maradtak a régiek.


Az egészben az volt a legjobb, hogy éppen anya születésnapjára, és anyáknapjára mentem haza. Örülök, hogy sikerült örömet okoznom anyának! Valamint nagymamámnak is, mert számára pedig teljes meglepi volt hogy otthon vagyok, ahogyan Niki nevü barátnömnek is! Örülök, hogy örültetek!! :):)

Az még kissé fájdalmasan érintett, hogy a 10 nap során nem jutott idö illetve nem jutott elég idö mindenkire. Pontosabban senkire. Apával pl a munkahelye miatt kb 4-szer találkoztam, ebböl 2 futolagosan plusz egyszer láttam öt aludni. Hehe... Anyával is elég keveset voltam, és a tesóimmal is szerettem volna többet lenni. Barátaim közül Csillagomnak épp akkor kellett nyaralni mennie....na mindegy.......
Más barátokkal, mint pl Edit és Betty, egyáltalán nem sikerült találkoznom. Ezt sajnálom! Egyiköjüket sem ismerem még személyesen, és ez egy jo lehetöség lett volna, mert egyébként elég messze vannak tölem mindketten.

Megfigyeltem még egy dolgot, de csak most, hogy hazaértem Phoenixbe. Eléggé szégyenlem is, de ez is hozzátartozik az igazsághoz, mégpedig azt, hogy 1 év alatt mennyire elkényelmesedtem itt. 
Azt már leirtam hogy nem azt az autót kaptam amit bérelni akartam, tehát a Smarttal járkáltam ami eléggé le volt pusztulva. Most hogy hazaértem és megláttam a saját automat, annyira megörültem neki, hogy még meg is ölelgettem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire számitani fog nekem a kényelem, de be kell valljam, elkényelmesedtem. Azt nem mondom, hogy nem tudnék lemondani rola, dehogyisnem tudnék. Sosem voltam az a fajta, aki kényelemfüggö. De azért jól esett újra látni az automat. Ebben valoszinüleg az is közrejátszik, hogy azon a Smarton semmi sem müködött, és semmit sem találtam, mindennel csak a bajom volt.

Egyszer pl napsütéses idöben bekapcsolodott az összes ablaktörlöm, elöl hátul, és nem tudtuk kikapcsolni, anya ott röhögött rajta, de számomra egyáltalán nem volt vicces, hogy Eger belvárosában mindenki azt nézi mit csinál az a hülye amikor süt a Nap.....
Hát ezért hiányzott a saját autom.

Az utam Phoenixbe sokkal hosszabbnak tünt mint odafele. Anya vitt fel a reptérre, de hamar elbucsuztunk, nem láttuk értelmét hogy ott ácsorogjon velem hajnalban, pláne hogy munkába is kellett mennie. A Ferihegyen nagy örömömre találkoztam Csillával és Zolival akik most nyertek a vizumlottón, és akik remélhetöleg összel már itt lesznek Phoenixben! Örülök, hogy megismerhettelek titeket és köszönöm a könyvet!! :)

 Egy ezrest hagytam magamnál forintban naivan, hogy tudjak venni magamnak egy vizet és egy falat szendvicset. Vizet legolcsobban 300ft-ért találtam (fél literes), aztán a 700ft-bol nem tudtam venni kaját, mert a legolcsóbb szendvicsek is ezren felül voltak. Mi ez? Hülyéskednek ezek ott Pesten??? 1400ft egy szendvicsért ami jóformán csak kifli? Van benne 2 szelet sonka meg 1 szelet paradicsom kihuzgálva a szélére hogy ugy tünjön sok van benne...közben üres az egész. Szánalmas. Ennyit Peströl.
Londonban már dollárral fizettem, de persze fontot adtak vissza amit ugye megintcsak le kellett vásároljak, mert mit kezdjek itt 6 angol fonttal? Mindössze 4 órát vártam a phoenixi gépre, ami szerencsére idöben indult, és elég jo helyre foglalt nekem Pisti helyet, ablakhoz. A rádioban azt hallottam még otthon Egerben, hogy a vulkán megint ügyeskedik, ezért az Europából Amerikába tartó gépek kerülövel repülnek. Hála az égnek nem volt kerülö, 11 óra alatt hazaértem.

Itt Phoenixben két sorban történik az országba való beengedés. Turisták és állampolgárok, PR-ek. Utobbiba álltam persze, ahol ismét ujjlenyomatot vettek tölem és lefotoztak.Kedves volt a hölgy és gyors. Ez után csomagfelvétel, majd megkérdezték milyen országokban jártam az utam során és hogy van-e nálam étel, mondtam hogy Magyarország és Anglia, és csak csoki van nálam. Félrevittek és kipakolták az egész táskámat. De normálisak voltak, nem bunkóztak. Eztán vonszoltam a batyumat a taxikhoz és micsoda véletlen! Egy egyiptomi taxis hozott haza, egész uton egyiptologiáztunk. :):) Legalább kicsit feldobodtam a fárasztó út után mert már eléggé a szétesés küszöbén álltam.

Jó volt újra látni Phoenixet, a hatalmas utakat, a gyönyörü pálmafákat, kaktuszokat, és jó volt érezni ezt a nyugalmat ami itt van. Úgy éreztem, igen, hazaértem végre. Öszintén eléggé rossz érzés, hogy ezt nem akkor éreztem, amikor Magyarországra értem. Bár ott is jó volt amikor a Mátrában hallgattam a madarak csicsergését, este a békák kuruttyolását, jo volt beszivni a friss levegöt, érezni az erdö illatát, vezetni a gyerekkoromból ismert utakon, ez már eléggé hiányzott. Mégis sajnos azt a bizonyos nyugalmat áraszto otthon érzést itt éreztem meg Phoenixben. Szörnyü nem? És még csak egyetlen éve élek itt. Én ezt eléggé fájdalmasnak élem meg, belegondolva hogy Magyarország lenne igazi hazám tulajdonképpen....

Összefoglalva jó volt hazamenni a családom miatt, de jó volt visszajönni is. Bár a családomat szivesen hoztam volna magammal.
Itthon Ramses cica azzal üdvözölt, hogy lepisilte a táskámat.....nem volt olyan vicces amilyennek esetleg tünik most olvasás közben... :):):):)

Most itt ülök a gép elött, Ramses cica az ölemben alszik, Bastet cica Pisti ölében marnyog, nyugalom van, hazaértem.