Vicces módon az amerikai függetlenség napján (julius 4.) ismerkedtünk össze 2004-ben, azóta vagyunk együtt.
Pistim szakács, én pedig egészségügyben dolgozom egyenlöre, de már elkezdtem egy itteni föiskolán antropologiát/régészetet tanulni, ezirányban szeretném majd folytatni.
A blog eredetileg rólunk szólt, az életünkröl, arról, hogy hogyan sikerül beilleszkednem lelkileg és egyébként is, az uj életem/életünk, és kettönk jövöjének alakulásáról, de sok rosszindulatu kedves magyar honfitársnak sikerült elvennie a kedvemet az egész blogirástól.
Ujrakezdtem az irást azóta, mert sokan kértétek, de a privát életünkröl szóló dolgokkal visszább vettem és nagyrészt inkább azokat a dolgokat irom le, amiket érdekesnek találok itt Arizonában.
Örülök hogy annyi kedves otthoni és itteni magyart ismerhettem meg ezen a blogon keresztül, köszönöm hogy vagytok és hogy érdekel amiröl irok!
Kérek mindenkit, hogy 1-2 korábbi cikk elolvasása után ne vonja le a következtetést hogy 'antimagyar' vagyok, mert ez butaság....ezt csak az irja, aki lusta továbbolvasni a blogot hogy megismerjen és lássa a miérteket.
Juniusban megszületik Abigél kislányunk, akivel kizárólag magyarul beszélünk majd, magyar meséket mesélünk neki, és magyar iskolába is fog járni, mert fontos hogy tudja, honnan jöttünk és szeretnénk minél többet vinni Magyarországra. Nem vagyok magyarellenes, söt..csupán nem értem miért kell sok magyarnak irigykednie ahelyett hogy örülne a másik boldogságának függetlenül attól hogy M.o.-n, vagy máshol találta meg azt. Túl sok negativum ért a magyaroktól, ezért az erös rossz véleményem. Ezen nem kiakadni kell és anyázni, hanem ellensulyozni azzal, hogy te normális vagy. :)
Facebookon mindig jelzem az uj cikket, ahogy a weblapra irtakat is.
Ha többet szeretnél olvasni Arizonáról, akkor látogasd meg a weblapomat:
Üdvözöllek !
Niki
Ök pedig Bastet, Ramses és Luxor cicáink és Nofer, a brachypelma emilia.
Nofer azota sajnos elpusztult :( :(
