Frissen érkezetteknek: angol-bajok

Azért irok erröl, mert az utóbbi pár napban többen is irtátok hogy nemrég érkeztetek az USA-ba, (van aki épp ide PHX-be) és bár picit beszélitek a nyelvet, nem tudtok vele érvényesülni.

Nem vagyok egy expert, van aki biztosan sokkal többet tudna beszélni erröl a témáról is, hisz én csak 3,5 éve élek itt, okoskodni nem fogok, de leirom a kérdésetekre a választ:

" Te hogy lendültél át ezen?"

Nem lendültem át rajta..... :) :)
A mai napig vannak problémáim a nyelvvel, bár aki beszél velem angolul, az szerintem azt hiszi kényeskedek amikor mondom hogy nem érzem magam biztosan. Persze, ha általános dolgokról kell beszélni, hogy vagyunk és mi ujság, azzal már elvagyok, de azért fösulin és munkában van még amikor sirok belül, mert egyszerüen nem tudom kifejezni magam, vagy nem értem amit mondanak mert minden egyes ember más akcentussal beszél. A kórházban van egy fekete srác, fekete szlenggel beszél, alig értem amit mond. Másik kollega középkoru férfi, öt sem értem .... érdekes módon a lengyeleket mindig megértem, és azért emelem ki öket, mert más külföldit már nem biztos hogy megértek, de öket mindig....

Szóval a elejétöl leirom hogy volt velem, bár már leirtam valahol, de magamról tudom hogy senki nem, (vagy nagyon kevesen) fogják elöröl elolvasni a blogomat...sem idö sem energia nincs erre, tudom...annak is örülök ha épp ahol elkapott, onnan olvas valaki. (nekem sincs idöm másokat olvasni pedig érdekelne és szeretném...)

Mielött kijöttünk, én járogattam egy angol tanfolyamra, hisz semmit nem beszéltem angolul, német tolmács voltam otthon. A tanfolyamon tanultakból talán a nyelvtan adott kis segitséget, de egyébként a legtöbbet elfelejtettem amit ott tanitottak....sok fölösleges, sok itt nem használt dolgot mondtak.....összességében volt értelme, de csak a nyelvtan miatt.

Az viszont, hogy németül már beszéltem, nekem sokat segitett. Az angol nyelvtan lényegesen könnyebb mint a német. Ez mellett nekem mindig hobbim volt a nyelvtanulás, belekostoltam az olaszba és itt a fösulin az arabot is elkezdtem, ezért aztán érthetö okból, én nem tudom magam beleélni egy olyan helyzetébe, aki semmilyen nyelvet nem beszél és nem is szereti a nyelveket.

Nehéz lehet, és minden tiszteletem azé, aki annak ellenére megtanulja az angolt.

Amit én ajánlok az az, hogy azt csináld amitöl a legjobban félsz. Igy élek 17 éves korom óta, amikor is, hogy leküzdjem a pókiszonyomat, vettem egy madárpókot. Azóta imádom öket és már volt néhány pókom. A nyakamon mászkált, arcomon mászkált az az élölény, ami az egész gyerekkkoromat megkeseritette. Teljesen nem idevágó dolog, de azt hiszem ez a legjobb példa arra, hogy hogyan gyözd le a félelmedet.

Nem tudsz angolul csak egy kicsit---ahogy irtátok. Mindenki ezt irta kivétel nélkül. Ha egy kicsit tudsz, azzal már el tudsz indulni. Lesznek kellemetlen helyzetek, amikro nem érted/ félreérted amit modnanak. Nekem is, még a mai napig is van...

De lesznek kellemes pillanatok is, amikor örülsz, hogy iiiiggeeen! Elmondtam amit akartam és megértettek! Május honap volt amikor kijöttünk, mindenhol Pisti beszélt helyettem, azt hiszem kicsit le is blokkoltam, amit tudtam sem mondtam, vártam hogy Pisti beszéljen helyettem. SEMMIT nem beszéltem. Szeptemberben Pisti jött el velem az ápolo-asszisztenis suliba, ö beszélt helyettem, igy kezdtem el....oktoberre huzodott a kezdésem, mert annyira féltem az autópályán vezetni, hogy hánytam indulás elött, nem tudtam elindulni. Beültem az autóba és sirtam és hánytam. Oktoberben elkezdtem, januárban 98%-os vizsgát tettem irásbelit és gyakorlatit is.

Hogyan? A tankönyvet elöre megvettük, és otthon szavanként kiszótáraztam. Nagyon nagyon sok idöt töltöttem vele, tanultam, leirtam, jegyzeteltem. Amit órán vettünk, azt én már otthon leforditottam magamnak elötte, és megtanultam a szavakat, hogy amikor mondják már tudjam. Igy éltem túl és végeztem kitünö eredménnyel.

Januárban pedig (8 honappal az ideérkezésünk után) megjelentem a föiskolán, hogy ez van, imádom a régészetet, ezt akarom csinálni, tanulni, az angol silányan megy, de.....

 AKAROM ÉS MINDENT MEGTESZEK ÉRTE HOGY SIKERÜLJÖN.

Mert csak igy lehet.....és sikeresen jártam föiskolára, ugy, hogy a régész professzorom a mai napig e-mailezik velem és közölte hogy nyugdij elött áll, de én voltam idáig a legkedvesebb diákja, mert látja mennyivel nehezebb nekem, mégis csinálom és jól csinálom.

Na de...nem önajnározásnak szánom ezeket a sorokat, csupán biztatásul, hogy lássátok mire lehet jutni akarattal és szorgalommal akkor is, ha nem beszélted a nyelvet elötte.

És a terhességem ota (már egy éve) nem tudtam suliba járni mert ugye hánytam éjjel-nappal, de azóta is a tanárok emlékeznek rám, kettövel tartom a kapcsolatot és tudom, hogy számithatok rájuk ha segitségre lenne szükségem.

Még iskolába jártam, amikor már munkám is akadt, azáltal, hogy egy végtöl a suliba jöttek be és lehetöséget adtak állásinterjura. Persze, ahogy irtátok, féltem hogy nem tudok beszélni velük, de elmentem és csináltam. Nem beszéltem perfektöl....óóóóó....dehogy...makogtam mint egy beszédhibás, kerestem a szavakat, ültem némán és a sirás kerülgetett hogy mi lesz most, hát nem tudom elmondani amit akarok....de felvettek, azt hiszem ezt a hozzáállásomnak köszönhetem. Mosolyogtam, és probáltam okosnak tünni :D hehe....már amennyire tölem futotta....felvettek és sikeres voltam abban a munkámban is.

Nehézségek mindig lesznek, mindig jön valaki akit nem fogsz megérteni vagy nehezebben érted meg, és mindig lesz olyan hogy uj szó akad az utadba. Ezeket be kell szippantani, megtanulni.

Nagyon sok csalódásod és kellemetlen pillanatod lesz, DE MEGÉRI és SOHA NEM SZABAD FELADNI csak mert valami vagy valaki keresztbetett neked, mert valaki megrigatott olyan bunkó volt veled a nyelv(nem)tudásod miatt. A legtöbben kedvesek, segitenek, de mindig akad olyan is aki paraszt....

SEMMI NE KEDVETLENITSEN EL!

TE idejöttél, egy más világba, más nyelven kell élj, a családodtól távol, NEKED, mint egy kisgyereknek, mindent újra kell tanulnod, NEKED be kell illeszkedned ebbe az új, és teljesen más világba, és TE MEG FOGOD CSINÁLNI, mert magyar vagy, NEKED semmi sem lehetetlen!

Miért törödnél egy olyan véleményével, aki soha nem eröltette meg magát hogy megtanuljon egy másik nyelvet, aki akárhová megy mindenhol beszélheti a saját nyelvét mert megértik, akinek a kisujját nem kell keresztbe tennie mert az országa megad neki mindent amit egy magyarnak nem adott meg az országa. Nekik itt annyi lehetöségük van, ÉS NEM LÁTJÁK! Panaszkodnak hogy nekik xar az életük, egy olyan élet, amiért te a lelkedet kiteszed, feladod a családodat, feladsz egy egész életet. Csak azért hogy azt az életet éld, ami nekik természetes, vagy xar éppenséggel....mert NEKED az a tökéletes élet.

TE sokkal többet érhetsz el az életedben itt idegenben, idegen nyelven, mint az itteni itthon, a saját nyelvén. Viszont nagyon meg kell dolgozni érte.

Menyj és csináld! Elesel, állj fel, megint elesel, állj fel megint! Addig, amig majd nem fogsz elesni. És ez hosszu út! Nem 3 honap, nem 3 év.....sok év. Én még mindig elesek, de felállok, mert el akarok érni valamit az életemben. Akarok a családomban az lenni, aki elvégezte az egyetemet az Egyesült Államokban, angol nyelven. Akarok az lenni, aki megvalósitotta az álmát itt, amit otthon lehetetlenné tett az ország. RÉGÉSZ leszek, mert ezt akarom. Akkor is, ha kinaiul kell megcsináljam.

Ezt akarom, ezt fogom elérni. Igy kell hozzáállni véleményem szerint, nem pedig ugy, ahogy egyesek, hogy upsz...bukkanó....zuuu...U-turn....vissza...ha visszafordulsz meg is érdemled a sorsod.
és ugy hogy évek óta tervezi hogy itt akar élni, de angolul el sem kezd tanulni majd kijön nyelvtudás nélkül....ugy, hogy nem is akar megtanulni....

Ha el akarsz érni valamit, mindegy hol élsz, harcolni kell érte.

Ha te itt egyetemet végzel, megvalósitod az álmod, mindegy mi az. Ha eladó akarsz is lenni itt, akármi. TE EZERSZER TÖBBET TETTÉL EZÉRT AZ ÁLOMÉRT MINT BÁRKI AKINEK ITT AZ OTTHONA SZÜLETÉSÉTÖL.

Ö KAPTA, TE MEGHARCOLTÁL ÉRTE.

Csak ez legyen elötted amikor valaki durván beszól neked vagy valamilyen módon elkedvetlenit.

Ezt akarod, kapard össze magadnak. :) Feladtál mindent otthon, ne hagyd hogy fölöslegessé váljon hogy igy tettél, mert ez óriási döntés volt és tiszteletem mindenkinek aki megprobálja és TÉNYLEG PROBÁLJA ÉS CSINÁLJA ÉS NEM RIAD VISSZA SEMMITÖL. Néha elesik az ember...vagy gyakran.... ÁLLJ FEL ÉS MENYJ TOVÁBB, mutasd meg magadnak hogy képes vagy rá. Mert képes vagy rá.