Munkám, továbbtanulás

Derfel emlékeztetett hogy irjak erröl a témáról, hát valóban rég irtam már rola.
A munkahelyemen minden rendben van, bár vannak kisebb gondjaim néha. Ááá nem is nevezném ezeket gondoknak, annyira nem sulyosak. A betegem, Bob felesége kezd már megbékélni velem, de valoszinüleg csak a fönököm kérésére, mert egyébként ordit rola hogy utál engem. Mindenképp probálja megakadályozni hogy én ápoljam a férjét, tegnap elött pl amikor a fogát mostam Bobnak, a hátam mögött beszolt egyet hogy "Ez nem volt jó ötlet".Mármint hogy én mossam a fogát Bobnak. De semmit sem szoltam mert háttal voltam neki, dolgom volt.
Ilyeneket elkövet ellenem, de gondot nem tud okozni nekem, egyrészt mert a férjének én vagyok a kiskedvence, ha másra ordit rám akkor is mosolyog---másrészt mert a fönökeim is kiállnak mellettem vele szemben, szeretnek engem, minden nap dicsérnek, hogy milyen jol végzem a munkámat, és hogy mennyit fejlödött megint az angolom. Néha már kellemetlen, annyit dicsérnek. M.o.-n egész életemben sem kaptam feleannyi dicséretet sem, amennyit itt, ez alatt a fél éves munkaviszonyom alatt.

A kollégáim kedvesek, noha a román kolléganöm eléggé sokat okoskodik, néha már az agyamra megy. Tegnap pl azért szolt rám, hogy a kiskutyát a betegemnek ne a bal oldalról mutassam meg hanem a jobb oldalról....reális magyarázat nem volt rá hogy miért is volt az ugy jobb.....ö ilyen, folyton megmagyarázza hogy én semmit nem csinálok jól, de egyébként kedves velem. Csak szeret okoskodni.

Mielött hazamentem M.o.-ra, a fönököm naponta megkérdezte hogy "de ugye visszajössz? attol félt otthon maradok. Hát megnyugtattam hogy eszemben sincs, de nem hitte el. A betegem nagyon kedvesen elmondta mennyire fogok hiányozni neki, nagyon jol esett. Amikor visszajöttem, a fönököm megölelgetett--bár minden nap ölelget--és azt mondta szó szerint:
"Nagyon boldogok vagyunk, hogy visszakaptunk téged!"
Otthon melyik munkáltató mond ilyet az alkalmazottnak?????
Egyébként mindig nagyon kedves velem a 2 fönök, öleléssel üdvözölnek, kérdik hogy vagyok, beszélgetnek velem. Na nem csak velem, mindenkivel ilyenek.

A recepcióval kapcsolatban meggondoltam magam. Nem azért mert megszerettem az egészségügyet, hanem mert összel szeretnék jelentkezni az ASU-ra (Arizona State University) és ez mellett a munka mellett könnyebben kivitelezhetö együtt a suli és a meló. Igy maradok.
Mindig az egyiptologia volt a vágyam, de mivel itt Arizonaban nem sokat érnék vele, kicsit modositottam régészetre. Remélem sikerülni fog, ez életem legnagyobb álma. Hogy régész lehessek. Amit Magyarországon a pénz miatt lehetetlen volt elérnem, az itt most a nyelvtudásom miatt tünik nehéznek, nem is a felvételitöl félek, hanem attól, hogy elutasitanak mert az angolom nincs megfelelö szinten. Remélem nem igy lesz. Ha mégis, akkor tanulni fogom az angolt tovább és jövöre megint megpróbálom.
 Nem keseredünk el, nem az a fajta vagyok. :)

Nos egyenlöre ennyi.....hétföig Pisti és én is itthon vagyunk, remélem eljutunk kirándulgatni valamerre és uj fotoalbummal és beszámoloval bövül majd az oldal!