Mi lesz az anyanyelvünkkel itt külföldön?

EGyszer egy forumban azt olvastam valakitöl, aki ha jol emlékszem Kanadában élt pár évet aztán hazaköltözött Magyarországra, hogy ö 5 év után elfelejtett magyarul beszélni, angolul beszélt, angolul gondolkozott. Talán már emlitettem is ezt az esetet. Hát, nem tudom. Azt hiszem vagytok többen akik olvastok és nem 5, de jóval több éve vagytok távol Magyarországtól, ti jobban el tudjátok mondani mennyire lehet ez a dolog igaz. Én saját tapasztalatomból azt mondom, hogy szerintem hülyeség, hogy valaki 5 év alatt (vagy egyáltalán....) elfelejtse a saját anyanyelvét. Akkor is, ha 5 évig senki nem volt akivel magyarul beszélhetett volna.

A kedvesem nem 5, de jóval több éve él itt, mégsem felejtett el magyarul. Van hogy gondolkozik néhány kifejezésen, van amit rosszul is használ, de hogy elfelejtette volna....
Egyébként ha ugy lenne sem dicsekednék vele, mert szerintem nem dicsöség, hanem inkább szégyen 5 év alatt (vagy egyáltalán) elfelejteni az anyanyelvedet. Persze az más ha valaki nem M.o.-n nött fel.

Éppen ma 14 honapja élünk itt Phoenixben, én szinte semmit nem beszéltem angolul amikor kijöttünk, jártam tanfolyamra még otthon, de inkább csak annyit segitett hogy könnyebben megértettem az angolt.(németül beszéltem viszont). Most tartok ott, hogy ha a drágámmal beszélek is, néha elöször angolul ugrik be egy-két olyan kifejezés, amit a munkahelyemen vagy egyéb helyzetekben nagyon gyakran használok angolul, de csak egyszerü dolgok, mint "turn off/on", "Thank you", "I'm sorry" stb...viszont ki sem mondom angolul, mert egyben az is eszembe jut, hogy Pistimmel beszélek, nem amerikaival.

A munkahelyemen viszont néha elöfordul, hogy magyarul mondok valamit, söt olyan is elöfordult már, hogy észre sem vettem hogy nem angolul hanem magyarul beszéltem. Vicces volt....de inkább kinos.

M.o.-n dolgoztam német tolmácsként, igy a német is eléggé belém ivodott már. Amikor ide kijöttünk, nagyon sokszor angol helyett németül szólaltam meg, egyszerüen nem voltam képes megszolalni angolul. Nagyjából 4-5 honappal késöbb találkoztam valakivel aki beszélt németül, ekkor döbbentem rá, hogy nem tudok kinyögni egy értelmes mondatot németül, mert egyik szavam angol, másik német, de angolul sem, ugyanezen okból. Összekevertem a két nyelvet, néha pedig be-belöktem egy-két magyar kifejezést is, de ezt nem a másik két nyelvvel keverve, csak ha hirtelen kellett megszolaljak, egy "bocsánat" vagy egy "köszi" magyarul csuszott ki (még most is elöfordul) .

Mostmár általában nem esik nehezemre megszólalni angolul, de legalábbis nem kavarom össze a némettel. Hogy németül beszélek-e nem tudom, azota nem volt alkalmam kipróbálni. Az angol viszont még elég gyengén megy. Persze kitünövel végeztem el egy tanfolyamot (nem nyelvtanfolyamot), megkaptam az elsö állást amire jelentkeztem, és nincs tul sok gondom a beszéddel a hétköznapokban sem, de azért nagyon nagyon sok dolgot nem tudok még, és rengeteg helyzet van amikor nem találom a szavakat, gondolkozom, dadogok...sokszor rájövök, hogy teljesen egyszerü szavakat sem tudok még.

Hát, igy elég nehezemre esik elhinni azt, hogy ha letelik az 5 év, angolul fogok gondolkozni és elfelejtek magyarul beszélni......továbbá ahogy irtam, szerintem elég nagy szégyen is lenne...

Azokon pedig csak nevetni tudok és elég szánalmasnak tartom, aki elmegy külföldre pár honapra, 1 vagy 2 évre és ugy megy haza hogy "akcentusa van" mert ö már akkora külföldi lett, hogy nem tudja rendesen kiejteni magyarul amit mondani akar..... és azt hiszi hogy ez milyen vagány (vagy nem is tudom mit hisz az ilyen...)

Ha gyerekünk lesz, biztos vagyok benne, hogy soha nem fogok angolul beszélni vele (talán csak ovi elött egy kicsit, hogy értse majd az oviban hogy mit beszélnek hozzá) és megtanitom neki a magyar nyelv összes nyelvtani szabályát, hogy amennyire lehet helyesen és szépen beszélje az anyanyelvét.