1 éve jöttem el M.o.-ról. Amig otthon voltam, azt hittem van egy csomo barátom akikre mindig számithatok és akik mindig megmaradnak nekem. Hát rohadt hamar kiderült hogy ez nem igy van. Mindössze néhány honap alatt kiderült, hogy igazából 2 igaz barátom van, akivel picikorom óta ismerjük egymást, Csilla, valamint nagy öröm számomra, hogy tavaly elött munkám során megismertem egy másik kedves lánykát, aki névrokonom is, Niki. Ö itt az ellenpélda. Vele 2 éve ismerjük egymást(ebböl 1 éve már itt vagyok!!), mégis az összes régi "barátom" elbujhat mellette.
Szóval maradt nekem Csilla és Niki. A többi lekopott ilyen rövid idö alatt.
A legtöbb egyáltalán nem vagy csak kb 3-4 alkalommal keresett meg, illetve nem is reagált az érdeklödéseimre. Pontosan olyan valaki, akitöl leginkább nem vártam volna ezt, akit legjobban szerettem és akire a legjobban számitottam hogy megmaradunk egymásnak. Két ilyen is volt. Mindketten nagyon fontosak voltak az életemben tinikorom óta. Hát.......leves........:)
Közben--és ez által is--kiderült hogy iszonyu béna emberismerö vagyok.
Mindenkiröl a jót feltételeztem, a mult és a multban sokat jelentö személyek nagyban befolyásolták az érzéseimet és a döntéseimet. Na ennek most vége. Ez az új élet egy új Nikit hozott magával.
Nem érdekel ki mit tett értem a multban vagy hogy kit mennyire szerettem, ha az illetö a távolság miatt képes volt egy pillanat alatt elfelejteni a közös multat, és ami a legszomorubb, a barátságunkat.
Szeretném felhozni jópélda képp a kistestvéreimet. Eszteranna, aki 13 éves, annyira édes, hogy blogot vezet nekem az életéröl. Ezt a blogjából idézem olvassátok milyen kedves:
"Kinek és miért írok az élet darabkáimról?
Hát... Elsősorban Nikinek, a nővéremnek írok. Utolsósorban pedig,........ hát utolsósorban is Nikinek írok, és mégpedig azért, mert Arizónában lakik, (elég távol távol tőlünk, a Föld másik oldalán) és szeretném ha tudná, hogy mi történik itthon velünk."
"A képen (jobbra) Niki látható a nővérem.
Nagyon szeretem! Sajnos csak ritkán találkozunk, mert Amerikából nem könnyű csak úgy hipp-hopp haza jönni."
A 6 éves kisöcsém sirt amikor elbucsuztam töle, a kisebb hugom úgy tud hozzámbújni, hogy kiabál róla a szeretet,(persze ez mindannyiukra jellemzö) a 9 éves öcsém pedig hónapokig minden nap azzal traktálta a tanárnénijét, hogy hány nap van még addig, amikor Niki, a növére hazamegy Arizonából. Amikor lementem elé az iskolához annyira megörült nekem, hogy a táskáját, a ruháit a biciklijét, mindent ottfelejtett a suliban, csak megölelt és jött velem.
Nem azért vártak hogy ajándékot vigyek nekik, nem azért hogy irigykedve megkérdezzék mennyi pénzem van, nem beszélnek ki a hátam mögött és nem feltételeznek rólam olyat ami nem ugy van. Ismernek és szeretnek engem, azt aki valóban én vagyok. És ez jellemzö általában a gyerekekre, nem csak rájuk.
Milyen furcsa, hogy a felnöttek azzal vágnak fel a gyerek elött hogy "majd megérted ha felnösz" "majd megtudod ha felnösz" majd másképp fogod látni ha felnösz". És mindezt ugy mondják, mintha ök tudnák jól, mintha ök látnák helyesen a dolgokat a gyerekkel szemben holott egy kisgyerek sokszor igenis ezerszer tisztábban látja a dolgokat, az embereket és helyesebben reagál, helyesebben kezeli az emberi kapcsolatait. Gyülölet, irigység, rosszindulat, kétszinüség nélkül.
Csak egyetlen példa:
Amikor hazamentem mult honapban, a kistestvéreim elsö mondatai olyasmik voltak, hogy "Jajj de jo hogy itt vagy! Ugy vártunk! Ugye itt alszol nálunk??Ugye sokáig maradsz??" Söt, mielött hazamentem, kérdezgettem mit vigyek nekik, mire a válasz ez volt: "Magadat meg egy puszit!"
Mig egy régi "barát" (aki felnöttnek vallja magát) elsö mondata szó szerint ez volt: "Na mennyi pénz van a bukszádban?"
Illetve egy másik régi "barát" elsö szavai ezek voltak: "Hogy vagy? Figyu má' legközelebb hozzál már valami szuvenirt nekem Arizonából". (hozzáteszem nem viccelt, még részletezte is mit szeretne!!)
Azt hiszem ehhez nem kell egy szót sem hozzáfüzni.
A többi akivel beszéltem általában semmit nem kérdezett rólunk, én érdeklödtem hogy vannak, mire jött a panaszáradat....ennyi volt a beszélgetésünk.Volt persze néhány kivétel, akik érdeklödtek.
Szóval rájöttem egy eléggé szomorú dologra, nevezetesen arra, hogy --iszonyu kevés kivétellel-- csak annak higyjek, aki még nem mult el 15.
De legalább letisztultak a kapcsolataim, mostmár látom kik a valódi barátaim.
Köszönöm nektek Csilla és Niki!
Kedves Niki!
VálaszTörlésNem régen tévedtem erre az oldalra és olvasgatom az írásaidat és csak bólogatok, hogy igen-igen ez sajnos tényleg így van már lassan senkiben sem bízhat meg az ember.
Bár én nem élek külföldön csak itt Magyarországon, de teljesen egyet tudok érteni veled ebben a barát kérdésben. Igaz a mondás bajban ismerszik meg az igaz barát.
Sajnos én is megtapasztaltam, hogy ki az igaz barát és ki nem, amikor Drága Párom elhunyt egy autóbalesetben. A nagy fájdalom mellett még azzal is szembesülnöm kellett, hogy olyan emberek fordítottak hátat akikről aztán tényleg nem gondoltam volna.
Hiába a magyar ember önző és irigy persze vannak kivételek, de az nagyon kevés.
Sok erőt és egészséget kívánok neked, hogy túl tudjál lépni az embereken.
Andrea
Szia Andrea!
VálaszTörlésKöszönöm szépen a hozzászólásodat! Nagyon sajnálom ami a pároddal történt, belegondoltam hirtelen, én nem is tudom hogy élném túl....óriási fájdalom lehetett, rengeteg erö kellhetett ahhoz, hogy túltedd magad rajta. Remélem valamennyire sikerült. :(
Puszi!
Szia Nikolett!
VálaszTörlésA Párom már több mint egy éve ment el a fájdalom nagy részén már túl vagyok. Ami segít tovább élni az a két nagyfiam az Ő jövőjük most a legfontosabb az életemben. Nagyon örültem amikor rátaláltam a blogodra, szeretem olvasni, mert sugárzik belőle a pozitív gondolkodás és Te is hasonló véleményen vagy az élet dolgairól mint én. A fájdalom enyhítésére ajánlották, hogy legyen kutyám ez tényleg bevált már három is van : ) Olvastam, hogy szereted az állatokat, ha van kedved nézegesd meg a kutyusok fotóit. http://gallery.site.hu/u/AndreaHorvath/
Puszi
Andrea
Jó olvasni, hogy van még főnök, aki megbecsüli a beosztottjait!!
VálaszTörlésA régészet az nagyon érdekes lehet, de nehéz szakma, óriási türelem kell hozzá szerintem.