Ezúttal a Treasure Island nevü hotelben szálltunk meg, ami épp a Las Vegas Boulevard közepén van, mindenhez közel. A hotel gyönyörü, ráadásul a 32. emeleten kaptuk a szobákat egymás mellett. Bár ugy gondolom az a 32 csak 16 lehetett, de 32-nek volt kiirva. Mindegy, magas volt az a lényeg. A szoba, fürdöszoba is csodaszép volt, és eddig ez volt az a hotel, ahol a legegyszerübb volt a közlekedés, nem kavarodtunk el benne.
Sétáltunk, fotoztunk, aztán ebédtöl vacsoraidöig zabáltunk a hotel étkezöjében. Nagyon jó kaják voltak, sokféle desszert, gyümölcs, eddig a kajáldák közül is itt volt a legjobb étel és a legszélesebb választék. Teljes KO volt ugyhogy pihiztünk kicsit, én teljesen bealudtam a fáradtságtól. Kora este elindultunk és hajnali 1 utánig sétáltunk, showkat néztünk. Én energiaitallal próbáltam ébren tartani magamat, mig a többiek söröztek. Végigjártuk a szokásos kört a hotelekben, üzletekben, vulcan show, water show, sirene show.
Jól lefáradt a banda, de nem sokat aludtunk, mert reggel a Grand Canyon volt az uticél. Út közben Seligman városkánál érintettük a Road 66-et, ahol bevágtunk egy finom sajtburgert és fotoztunk is.
A kanyonhoz érve meglepödve láttuk mennyi turista van, még nem láttunk ott ennyit. Tömeg volt az utakon és sok helyen épitkezési munkálatok is zajlottak, ujitgatják a különbözö pontokat hogy kedvezöbb legyen a parkolás és biztonságosabb a perem a látogatók számára. Láttunk hatalmas özeket, szarvasokat, esett az esö aztán pára boritotta el a szakadék nagy részét, akkor azon izgultam, hogy bár láthatnék szivárványt. Bejött! Bár távoli és nem ives, de szivárvány volt és le is fotoztam.
Aminek pedig a legjobban örültem, hogy ott maradtunk egészen naplementéig, ami persze nálam azt jelenti, hogy az ujjam rágörcsölt a fényképezögépre. Egyszerüen fantasztikus látvány, amikor látod az óriási, ragyogó csillagot, narancs-rózsaszin háttérbe olvadó szürkés-kékes felhökbe burkolózva eltünni a vörös szakadék mögött.
Leirhatatlan. Számomra ezer Las Vegas sem ad ekkora élményt, mint egyetlen perc a Grand Canyon szikláit látva. Harmadszorra láttam, már nem hökölök meg a mélység láttán, viszont még mindig megragad a szépsége.
Miután a Nap lebukott a sziklák mögé, elindultunk haza Phoenixbe. Mozgalmas 2 nap volt ez. Nekem Vegasból már az elsö látogatás után elég volt. Szép, érdekes, egyszer látni kell, de ennyi. Talán még a fotozási mániám miatt nem unatkozom ott, hisz este elképesztö szép fotokat lehet késziteni a millió szines fény között. Pisti és Csilláék azt mondják akárhányszor elmennének amikor csak lehet.
Hát, mindenki másképp látja a dolgokat, mindenkinek más az értékrendje. Én többre értékelem a természet nyújtotta szépséget, mint az ember alkotta mü dolgokat.
Kedves sógornöm, Olgi jön 3 hét múlva, vele Pisti megy majd Vegasba, én a kanyonhoz viszem el (bár remélem Pistim is el tud jönni velünk), aztán év elején anyucimmal és drága barátnömmel persze én megyek Vegasba is. Már nagyon várom hogy itt legyenek!
Csilla és Zoli holnap mennek haza, de nekik nem kell fájó szivvel búcsúzniuk Arizonától, hisz ha ök is ugy akarják, akkor ez lesz az otthonuk, jövöre végleg visszajönnek majd. Nagyon örülök nekik, mert végre lesznek barátaink akik korban és természetben is illenek hozzánk. Nem nyugdijasok és nem is discopatkányok vagy éjjeli lepkék akiknek az a buli ha jól bebasznak már elnézést a kifejezésért....csak szerettem volna minél pontosabban érzékeltetni mire gondolok.
FOTOKAT felteszem a weblapra holnap!
Csilla, Zoli, örülünk hogy itt voltatok és remélem sok ilyen szép, közös kirándulás vár még ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése