A román kolléganöm csendben volt mióta spicliskedtem és elmondtam a fönökömnek mi bajom vele (mert neki nem lehet, nem az a fajta...) Hát eddig birta hogy ne piszkáljon.
Senkit nem szokásom megitélni külsö alapján vagy általában ismeretlenül, de pár hete mégis, az egyik kollégámat elég szépen beskatulyáztam és hát...ki nem nevettem, de megmosolyogtam azok miatt a vicces dolgok miatt, amiröl korábban irtam már. Ahogy kinéz, öltözik, mozog, a vicces poharai és furcsa szokásai miatt, és mivel alig szólal meg, akkor is elég nyersen, nem tudtam eldönteni hogy egyszerüen csak ilyen, vagy lenéz mindenkit. Persze nem beszéltem rola senkinek a munkahelyen. Tegnap viszont érdekes dolog történt és eléggé bánom már hogy olyan véleménnyel voltam róla.
A román kolleganöm ismét súrolta az idiotizmus határát, flegmán beszélt velem, hisztizett és lekezelt engem a beteg elött egy semmitmondó, hülye apróság miatt, mire én persze próbáltam betartani a szabályt, hogy a beteg elött semmit, annyit reagáltam rá, hogy mondtam a nönek, hogy szerintem semmi nem történt, nem kéne igy hisztizni. Müszak végén ö elment, én is elköszöntem a fönököm lányától és a fura figura Joe-tól, amikor is ö életében elöször a nevemen szólitott és megkérdezte mi volt az a dolog Roxanaval. Én elmeséltem neki, eléggé könnybe is lábadt a szemem, mert kicsit besokalltam már töle. Erre Joe kedvesen közölte, hogy beszélni fog vele. Mivel az egész müszak azzal telt, hogy nyeltem a stresszt és próbáltam nem visszaszólni és nem elküldeni a K anyjába, ekkorra eléggé összegyült bennem, ezért volt a könnybelábadás, amit Joe valószinüleg észre is vett.
Most épp a harmadik napomat töltöm ezzel az idiótával, szerencsére holnap már nem vele leszek. Ha valaki ismer, gondolom felakad a szeme azon, hogy nem szóltam vissza neki, mert egyébként mindig kiállok az igazamért. Jó okom van rá hogy "csendeskét játsszak". Ha ugyanis az én hangomat nem hallják, csak az ö baXtatásait és hisztijét, hamarabb feltünik mindenkinek, és valószinüleg nem engem, hanem öt veszik elö. Neki pedig már csak egy esélye van, a fönök ugyanis már kétszer befenyitette ezért a viselkedéséért, közölte vele, hogy mindenki pótolható.
Hát most ahelyett hogy árulkodnék, csupán annyit teszek, hogy mindenki elött nyilvánvalóvá engedem válni Roxana javithatatlan idiotizmusát és azt a tényt, hogy ez feszültséget, vitákat okoz, ami egy idö után a betegen csattanhat.
Ma ráadásul itt volt a beteg lánya is, akinél nagyobb tapló paraszt kevés van a Föld nevü bolygón. Jövök be az ajtón, ö pont ott terpeszkedik a nagy seggével, tudja hogy jövök, de nem emelné meg a hamburger hátsóját fél cm-re sem hogy beférjek. Ugy kell bepassziroznom magam és senki nem szól rá. Azt, hogy a kutyától elköszön ami mellettem fekszik, de tölem nem, hiába köszönök neki, azt már inkább ne is boncolgassuk.....
Sejtettem, hogy soha nem fogok ugy élni, hogy ne legyen legalább 1 nö a környezetemben, aki utál engem. Otthon is igy volt minden munkahelyemen. Mindenhol csak nök utáltak, a pasikkal mindig jól kijöttem, vagy nagyon jol titkolták hogy nem birnak...
Na mindegy, erröl már irtam régebben...és nem is érdekel már. Ez tény, el kell fogadjam akármiért van igy...
Mindenesetre az az egy biztos, hogy ha valaki menni fog kettönk közül, az nem én leszek. Néha ugyan elgyengülök egy-egy megaláztatás után, hisz elég nehéz még azért angolul követni egy román hülyeségeit, de ha valaki ki tudja vágni magát egy ilyen helyzetböl, akkor az én vagyok.
Ugyhogy......vigyázz román, mert a "magyarok nyilai" nem csak mitosz! ...vagy lehet hogy nálatok ezt a részt is kihagyták az iskolai oktatásból?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése