2.kirándulós nap - kaktuszevés

Ma a Fossil Creek, Strawberry, Payson utvonal került sorra. Csilla, Zoli, Pistim és én. Szép nap volt, azzal a kis stresszel, hogy nekem sajnos jönnöm kellett dolgozni. Most onnan irok.
Csilláék nem szeretik a hütött innivalót, de egy idö utáán muszály voltak betenni a vizüket a miénk mellé a hütötáskába. Na igen, itt nem 12 fok van mint otthon Egerben. Még mindig. És nem is lesz soha annyi. Ha jól vettem ki a szavaikból, akkor nagyon tetszett Csillának és Zolinak a hely, vissza is akarnak még menni. Hát, ebben a pár napban szükös lesz, de megoldható persze. Úszkáltunk egyet a Verde River nevü folyoban Fossil Creekben, szendvicseztünk, beszélgettünk, fotozkodtunk, láttunk gyikot, mokust egyebeket, majd elindultunk a jó kis szakadékos úton Strawberry, Payson útvonalon át haza, mert nekem sajnos 6-kor indulnom kellett melózni.

Végre van valaki, akinek nem csupán a fotokon tudjuk megmutatni Arizona szépségeit, és egyetértettünk abban, hogy a fotok egyáltalán nem adják vissza azt, amit élöben láthatsz. Sem a hegyek magasságát, sem a szakadék mélységét, sem a szineket, sem pedig a folyó nagyságát, mélységét, csodálatos tisztaságát. Legyen akármilyen jó fényképezögépünk. Ezt hiába meséljük, hiába fotozzuk, látni kell hogy tudd milyen.

Már régóta eszemben volt, hogy meg kellene kostolni milyen a kaktuszok gyümölcse. Az indiánok és az állatok is elöszeretettel fogyasztják, hát olyan rossz nem lehet. Megkostoltuk a medvetalp gyümölcsét, ami igy néz ki:

Az ize pedig olyasmi, mint a büszke (vagy egyesek szerint piszke) savanykás, kicsi magvakkal amiket én személy szerint benyeltem, tényleg kicsik voltak. Egyetlen aprocska gond volt vele. A gyümölcs külseje apro, alig látható sunyi kis tüskékkel van tele, amik ugy beleálltak a kezünkbe, hogy még most is szúr néhol. És ki sem lehet szedni annyira pici. Csak azt érzem hogy szúr, éget. Nem baj, tulélem, ahogy a többiek is. A saguaro kaktusz gyümölcsét is megkostoltam volna mig volt, de sajnos azok annyira magasan vannak a kaktusz tetején hogy nem értem el, amit pedig elértem volna azt a madarak, régcsálók, szépen szétrágták mire rátaláltam, igy ezzel várnom kell 1 évet, mire ujra virágzik majd gyümölcsöt hoz.

Kissé elszámoltam az idöt, igy éppenhogy hazaértünk 6 órára, amikor már indulnom kellene dolgozni. 1 perc töredéke alatt összekaptam magam és irány a munkahelyem. Szerencsére beértem, de azért út közben kaptam még egy kis stresszt.....
Kissé gyorsabban hajtottam mint kellett volna, mert attol féltem nem érek be dolgozni, nem nagy dolog ugyan, de sajnos egy rendörbácsi épp aljas módon "rám" várt a sivatag közepén lehuzodva az ut szélén. Hát jol le is lassitottam, de elég késön, és a rendörkocsi amint elhaladtam mellette ráporzott az útra és elindult utánam. Azt hittem betojok. Ügyes kislány modjára pont annyival mentem ezután amennyivel lehetett, de ezek csak jöttek utánam, lés láttam hogy nyomkodják a laptopot. Gondolom lecsekkoltak ki vagyok mi vagyok, nem vagyok-e illegális mexikoi vagy valami. Figyelgettem nem villog-e hogy álljak meg, de szerencsére nem tette, igy hát babszemmel a fenekemben, rohadt szabályosan közlekedve haladtam elötte kb 5 mérföldet, ami ugy 106-nak tünt, majd lekanyarodtam és nem követett. Huu....megusztam. Komolyan durván utánamjött ahogy elhuztam mellette, egyértelmü volt számomra hogy utánam jön. Lehet látták a kis okos computerükben, hogy én vagyok a Niki, ugyhogy velem nem érdemes kötekedni. Hehehe.... :D:D:D:D:D
Hát ilyen izgalmas nap volt ez a mai, holnap pedig Scottsdale-t, Phoenix belvárosát és remélhetöleg még 1-2 helsyet veszünk célba, majd ismét a munkahelyemen végzem be a napot......
Fotokat késöbb teszek fel!