nem tudom mi legyen a cim, de az itt élö barátainkrol szol...:):)

Igazából nem akarok csöpögös cimet adni, más pedig nem jut eszembe ugyhogy ennyi lett a cim...:):)

Úgy néz ki mostanában éppen az ellenkezöjét kapom annak, amit a mult évben és elötte kaptam az amerikai magyarságtól. Naés persze az otthoniaktol is.
Persze a negativumok az ujonnan jöttektöl és az otthoniaktol jöttek, ezek a pozitivumok pedig a rég itt élöktöl áradnak felénk folyamatosan. Úgy érzem megér egy cikket, még többet is, és tudom hogy sokan vannak, akiket érdekel hogy az itteni magyarság milyen kapcsolatban áll egymással. Hát leirom amit én, mi tapasztalunk.

3 éve élünk itt Phoenixben, a kezdetekben volt hogy rossz helyen probálkoztunk barátkozni, olyanokkal akikkel nem volt közös vonásunk. Egy vagy két találkozás után kiderült, hogy nem tudunk mit kezdeni egymással, és annyiban is maradt a dolog...

A második évben találkoztunk Anettékkal, aki azóta nagyon nagyon jó barátnöm lett, ö számomra egy kész csoda. Egyrészt mert nagyon sokan egész életükben nem találnak igazán jó barátot, nekem pedig egy idegen országban egy év után adódott ö, másrészt mert meg sem érdemlek egy olyan embert barátként amilyen ö.
Rajtuk keresztül találkoztunk Nikiékkel, akikkel eddig sajnos nem sokat találkoztunk, igy még nem nagyon ismerjük öket, de már igy is, eddig is rengeteg segitséget kaptunk tölük. Segitettek a költözésben tavaly, most pedig rengeteg babacuccot kaptunk tölük. Anett férje letette a padlót Abigél szobájában és tölük is rengeteg babacuccot kaptunk.

Tavaly összel pedig találkoztunk Ilonáékkal, velük is nagyon jóban lettünk és remélhetöleg ez csak még szorosabb kapcsolattá válik idövel. Éppen most emlitették ök is, hogy adnak babaruhákat nekünk. :)

Ilona és Niki is babát várnak, mindhárom baba szinte egyszerre várható majd. Nekik már második, és Anettnak is van egy kisfia, igy ök hárman millio jótanáccsal elláttak engem, a kezdö mammy-t :):)
Nagyon hasznos tanácsokat kaptam.

Ezek után fogalmazódott meg bennem az érzés, hogy ilyen messze a szülöhazánktól, a szeretteinktöl, ahol nincs anya, apa, nagymami, testvér, unokahug, nagynéni és egyebek akikhez fordulhatunk bármi apró gonddal, akikkel megoszthatjuk a mindennapok örömeit, akikre rácsöröghetünk hogy menjünk ki egy fagyira vagy egy vacsira, akit megkérhetünk hogy vigyázzon 2 orahosszára a kisfiunkra, kislányunkra ha állásinterjunk van, itt csakis ök vannak, a barátok. Velünk osztunk meg mindent amit a családdal osztanánk, velük ülünk össze karácsonyi vacsorára, pulykára hálaadáskor. Persze ma már ott van az internet, ahol egyböl mindent közölhetünk az otthoniakkal, fotokat, videokat küldhetünk nekik, de az nem ugyanaz, mert nem vagyunk együtt velük. Itt a barátok a család.

Azok közül akikkel barátkozunk mi vagyunk majdnem a legujabbak itt Phoenixben, igy nekik már azért jobban kialakult az életük. Mi csak most kezdtük el épiteni a jövönket, most vettünk házikot, most jön az elsö babánk, igy aztán nem nagyon van semmi, amiben mi segithetnénk nekik. Eddig még szinte csak mi kaptunk minden segitséget. Rengeteget.

Nem csak tölük, de még kolleganötöl is kaptunk kisruhákat, ráadásul olyantol, akire legutoljára sem gondoltam volna. Kaptunk babaruhákat Atlantábol Pisti régi barátjától söt még Ausztriábol olyantol is, akit én nem ismerek, Pisti pedig 20 évvel ezelött látta utoljára és még a kapcsolatot sem tartották, csak most néhány honapja én beszélek vele facebookon. Nem gondoltam volna hogy igy lesz, azt pedig pláne nem, hogy szinte idegen emberektöl ennyi segitséget kapunk.

A szomszéd hölgy, akinek 8 honapos most a kislánya, felajánlotta hogy bármikor vigyáz Abigélre, söt még ö is hozott ajándékot. Hozzáteszem, hogy ezzel a hölggyel kétszer beszéltünk amiota itt élünk. (ö amerikai)

Megismerkedtünk nemrég Anikoval is, aki ugyan elég messze lakik tölünk, de itt a Phoenix areaban. Reméljük hogy vele és férjével is majd gyakrabban tudunk találkozni ha megszületett Abigél.

Hát nem hihetetlen hogy mennyi jóindulat és szeretet van némelyik emberben, másokban pedig ugyanannyi irigység, rosszindulat és gonoszság....??

Ök teljesen megváltoztatnak mindent bennünk, az egész életünket. Van akihez szólhatunk, van akivel kölcsönösen számithatunk egymásra, van akit szerethetünk és családként fogadhatunk ilyen távol is. Rengeteget segit abban, hogy otthon érezzük magunkat egy idegen országban idegen kulturában.

Összegzésképp annyit, hogy itt, nekünk, a barátok a család.

Itt van néhány foto Abigél elkészült babaszobájáról, benne az ajándékba kapott padlóval, játékkal és ruhácskákkal: