Arizona Magyarul Blog


"Ha lenéznénk az űrből a földre, nem látnánk az országhatárokat. Csak egyetlen kis bolygót látnánk."
(Dalai Láma)

2011. január 30., vasárnap

Furcsaságok

...lehet hogy kezdek begolyozni....:):) De komolyan....ez a nap kikészitett idegileg.

Reggel hazamentem munkábol, aludtam, rémálmom volt, álmomban meg akartak gyilkolászni. Felébredtem, örültem hogy élek de akkor kezdödött a java. Elkezdtem mindenhol fekete kicsi kereszteket látni. Elöször  nappali szönyegén. Gondoltam valami szemét, holnap reggel ha hazaérek melobol ugyis porszivozok, és nem törödtem vele. Aztán az ágyon is valami szöszmöszböl egy fekete kereszt alak....elindultam dolgozni, a ház elött a járdán amig kiértem a kocsihoz, láttam vagy ötöt, Mind fekete és kereszt alak. Valami szemétböl és mind pont az orrom elött anélkül hogy kerestem volna öket..még inkább probáltam nem odafigyelni. Na akkor elkezdtem parázni. valahogy rossz érzésem lett, arra gondoltam most balesetem lesz vagy Pistinek, vagy valami rossz fog történni. Elég tompa vagyok mostanában megint, nagyon probáltam figyelni az uton, és Pisti járt az eszemben, nehogy valami baja legyen. Irtam is neki hogy vigyázzon magára.
Akkor a sötétben az elöttem lévö autó rendszámtábláját "blood"-nak (vér) olvastam, addig guvasztottam rá a szemem, mig végre rendesen el tudtam olvasni, köze nem volt a blood szóhoz, nem is értem hogyan olvashattam azt. Ez után a sivatagban egy kamion ment elöttem, elkezdett kacsázni az uton, jobbra-balra, még a másik sávba is átment. Na akkor jól lelassitottam, gondoltam a soför talán elaludt vagy ilyesmi, nem szeretnék kamiont a gyomromba...lemaradtam töle egy kicsit. Akkor meg a mögöttem jövö türelmetlenül villogott, megelözött (persze szabálytalanul és nem mentem lassan,55tel 55ös táblánál de az most mindegy) Tiszta halálfélelmem lett.

Fu, nagyon hosszunak tünt az ut ide munkába. Kiszálltam a kocsibol, már teljesen sötét volt. Innentöl kezdve jött a "szokásos" itteni dolog, ugy éreztem egy férfi van körülöttem állandoan, nem gyöztem pucolni befele a házba. A kutyát kivittem, az morgott a sötétbe, mindenféle hangokat hallottam, a háztetön láttam valamit, fogalmam sincs mi volt az....sokáig ott volt aztán eltünt, lehetett valami nagyobb madár vagy nem tudom, közben meg lestem mindenfele mert éreztem ennek a férfinek a tekintetét magamon. Másodszorra is kivittem a kutyát, akkor meg a mozgásérzékelö világitás nem kapcsolodott fel, a kapu meg - ami mindig zárva van - tárva nyitva volt, pedig tudom hogy bezártam és nem ment ki más rajtam kivül, amugy meg ha nyitva is hagynám, becsukodna magátol óriási csapódással.
Visszaérve a házba megkérdeztem lekapcsolták-e a külsö érzékelöt, de nem. Leellenörizték, és be volt kapcsolva, müködött.
Most itt ülök a sötétben a beteg mellett, fejemen egy pléddel hogy ne zavarja a beteget a laptop fénye. Lehet jobb is ha nem látom mi van a pléden kivül.:):):) Hát. Pedig se horrorfilmet nem néztem, sem nem gondolok ilyenekre-ugy értem nem idézem elö magamnak a félelmet. Meg nem is voltam sosem az a beszari tipus, de ez már sok volt nekem egy napra. Azok a fekete keresztek, kamion meg rendszám....tiszta Végsö állomás beli jelek, fu de utáltam azt a filmet....már vártam hogy rámboruljon néhány fa a kamionrol...--de vmi tartálykocsi volt,,.,,,
Na remélem reggelre elmulik ez a borzasztó sorozat. Tudom viccesen hangzik de higyjétek el, nekem nem volt az.....

2 megjegyzés:

  1. Vannak ilyen napok néha! Nekem is volt ilyen némrég, egész nap be voltam kulázva! :)
    Az ilyen napot túl kell élni valahogy, remélem Neked is sikerült!? :)

    VálaszTörlés
  2. :):):) Igen, élek még. :):)
    megnyugtató hogy nem csak én vagyok ilyen....:):):)

    VálaszTörlés