Ásatási módszerek-hogyan legyünk nagyon koszosak kis idö alatt?

Nagyon érdekes napom volt ma. Kint voltunk az ásatáson, vagy ahogy a régészek mondják, az "archaeological site"-on. Nagyon tetszik ahogyan az oktatást megoldották. Kb 23-an vagyunk az osztályban, 4-5 fös csoportokra osztva tanuljuk a gyakorlatot. Szerintem ez nagyon okos megoldás, mert igy mindenkire jut ideje a tanárnak külön-külön, és mindenkinek ismerik az erösségét és gyengéjét. Ma 5 régész tanitott minket, mindegyik mást. Az egyik kiszámoltatta velünk mekkora egy átlag lépésünk, mert a késöbbiekben azzal kell majd számolnunk, ezzel fogunk térképet késziteni arról, hogy hol találtuk meg amit találtunk a felszini vizsgálatok során. Egyszerü volt. Ki volt mérve egy 100 méteres vonal, amin kényelmesen végig kellett sétálni, megszámolni hányat léptünk, ebböl pedig kiszámolni hány centi egy lépésünk.

Ez elég vicces volt. A régész hölgy elkezdte magyarázni hogyan kell kiszámolni, de belegabalyodott. Akkor halkan megjegyeztem hogy azért nem jön ki neki a számitása, mert egy méter nem tiz centiméter.....akkor gondolkodott egyet, és rábólintottt, hogy igazam van, tényleg nem annyi...

A számitását egyébként teljesen nem értettem, nem értettem mit beszél, nem értettem mit akar. Aztán ideadta a számitását papiron hogy megnézzem mi is az, abból kideritettem hogy a lépésem hossza kell neki centiben, de még mindig nem értettem mi volt az a sok számolás a papiron.....

Hisz tök egyszerü nem? 100méteres vonalon léptem 135-öt.
100:135=0,74 ami a méter lesz ugye, arrébbteszem kettövel a tizedesvesszöt és megvan hány centiset lépek. Ez olyan egyszerü hogy még én is tudom... Megmutattam neki hogy én igy számoltam, mert nem értem amit ök csinálnak, mire azt mondja, hát igy is lehet....

A többiek negyed órán át firkáltak a papirukra, és nem jött ki egyiknek sem...nem értem mit csináltak. Nem baj....ha a tanárnak is nehezére esik kiszámolni hogy 1 méter hány centiméter, akkor az komoly.......

Szóval ilyen nehezet tanultunk ennél a tanárnönél.
A másik tanár meg elkezdte mondani hogy 1 méter 100 cm, és hogy 10 cm.....és itt elakadt. Mondom neki hogy az 1 deciméter. Erre megkérdi hogy az mi......merthogy ö 4 inchet akart mondani ám. Nem tudják mi az a deciméter. A többiek a cm-t és métert sem tudják, ez oké is, hisz nem használják. Dehogy a tanár se tudja mi az a dm.....amikor erröl tanit és minden nap eu hosszuságban számol.......és el voltak ájulva hogy milyen jó matekos vagyok. :):):) Mondtam nekik hogy tölem bénább matekost keresni kéne. Egyszerüen csak tudom mi az a centiméter. Ennyi.

Aztán megtanultuk kezelni a "surveying transit station" nevü gépecskét, ami olyan mint egy tripod, tetején egy távcsö+iránytü együttesébül álló cuccosal. Ezzel felmérhetö egy tárgy távolsága, magassága, helyzete..........nem csacsog....mutat:

Ezt értettem, de a következöt, a GPS-eket egy "Dutch" becenévre hallgató, nagyon kedves idösebb régész úr magyarázta, mert ez az ö specialitása, csakhogy olyan halkan, hogy 1 méterre álltam töle de a felét nem hallottam, a másik felének a 3/4 részét meg nem értettem........iszonyuan pösze is a bácsi egyébként, de az angoltudásommal is baj volt itt, mert a GPS-ekröl magyarul sem tudok semmit.......értettem én hogy 3 mühold van, Oroszban, USA-ban és még egy Europában, meg hogy valamit mutat a gépecske, de hogy mit és hogyan.......pffffffff.........tök sötét.
Mesélt a metaadatokról meg egyéb inyencségekröl, volt amit értettem, de nem sok....majd elolvasom.

Megtanultuk még, hogy hogyan kell egy unitot kijelölni. Hát nem tudom mi ez magyarul. Egy 1x1 vagy 2x2 méteres, általában négyzet alaku terület, ahol majd a feltárást végezzük. Nem mindegy ám semmi. Nem mindegy hol és hogyan készitem elö ezt a helyet. Megkapom a koordinátákat, hogy hol ássak, észak déli irányban, pontos derékszögben és pontos 2 méterben kell kijelölni a helyet, azért, hogy a késöbbiekben fel lehessen térképezni az egész lelöhelyet.Pitagorasszal kell csinálni..nahát....ezt legalább tudom....

Bár itt is volt kis gubanc, amikor a tanár megkérdezte hogy szerintünk hogyan kell kijelölni, a mellettem álló Diana nevü lányka elkezdett beszélni valamit topográf cuccokról meg számitásokról, mondta mondta mondta, nem is értettem miket, aztán megkérdeztem a tanárt, hogy nem lenne egyszerübb ha fognám azt a centit, odabiggyeszteném ahhoz a földbevert "szög'-höz, kihuznám 2 méterre, oda is levernék egy szöget, és igy folytatva, majd 2 centivel derékszögre pontositva csinálnánk?

Miután Diana olyan gyönyörü, tudományos elöadást tartott a számitásokról, kicsit parasztnak éreztem magam, hogy én meg egy ilyen egyszerücske dologgal hozakodok elö, de ugy látszik mégis ez volt az igazi. A lányka is jól mondta állitolag, azt nem értettem. De valahogy nekem mindig jobban bejött ha nem kellett 23 ezer dimenzióban gondolkodni meg nemtudoménmiket számolgatni, ha egyszerüen is megoldható..

Söt már azt is tudjuk, hogy hogyan kell a leletek helyét papiron rögziteni.
Ehhez is számolni kell persze....mer' nehogy már minden jó legyen. :):)

Milliméter pontosságra fel kell jegyezni a tárgy minden lényegesebb pontjának koordinátáit, ugy, hogy a feljegyzésekböl látszódjon a tárgy formája is! Uniton belüli helyzetét vizszintesben és függölegesben is. (ugy értem hogy azt is, hogy milyen mélyen találtam azt a cserépdarabot) Ha egy 7 különbözö oldalu cserépdarabot találok, akkor az nekem vizszintesben 7 különbözö pontot fog jelenteni papiron, amiket összekötve látható a cserép formája. :) Ez nagyon tetszett. Nem emelhetek meg egy tárgyat ha nem tudom ugyanugy visszatenni, amig a helyzetét nem fixáltam papiron. Ez nekünk, és a jövö régészeinek is óriási segitség, mert ahogy a tanárur hajtogatja, nagyon fontos tudni, hogy egy lelöhelyet nem tudunk kétszer feltárni. Ha egy adatot nem rögzitünk, az nagy bakikhoz, sok info elveszitéséhez vezethet.

Megtudtuk, hogy a régész titkárnöként is szerepel, minden nap. Van egy szemétdombnyi papir, amit állandoan töltögetni kell...erröl nem is irok többet, ennyi is elég.....

Jó meleg volt, de még majdnem kellemes. 26 fok körül, de egész délután ott állni...többnek tünt.
Még nem ástunk, csak ezeket a dolgokat tanultuk meg és gyakoroltuk, mégis olyan koszos lettem, mint aki szénbányában dolgozott egész nap.....és jól el is fáradtam.

Összegzésképp annyi már lejött, hogy az itteni oktatás tényleg ovis szintü a magyarhoz képest. Abból a szempontból ez jó, hogy rendesen megtanitják a dolgokat, csak az a baj hogy sokkal alacsonyabb a követelmény, mint M.o.-n. Van olyan osztálytársam, aki olyan dolgokat nem értett harmadik magyarázatra sem, amit M.o-n egy ovodás is megértene elsöre.
Nem fikázok senkit, ne essék félreértés, csak azt mondom, hogy a magyarok szerintem sokkal hogy is mondjam....okosabbak? Hát, szerintem azok. Biztos vannak itt is okos emberek, ami magyar szinten is okos, de az átlag nagyon "lent van" sajnos.
Na legalább közöttük intelligensnek tünök én is.:):):)

Megismertem egy régészt, akinek az ösei az Osztrák-Magyar Monarchiában éltek. Mondta is az úr hogy hol, de szeritnem osztrák helység lehet az most, vagy nagyon nemjol mondta a nevét. Rasida vagy ilyesmit mondott....nem rémlik...csak keresztnévként hallottam ezt eddig...
Az angol nyelvvel egyébként jól elvoltam ma, a tanárokat értettem, beszélgettem a többiekkel, nagyon kedvesek a legtöbben, de a köszönést soknak még gyakorolnia kell....vagy itt az nem divat?