Meeting a professzorral

OLYAN NAPOM VOLT MA..........!!!!!!
Hüüü....én magam sem hiszem el! Másnak talán nem érdekes, de számomra ez jelent mindent!!!

Találkoztam a régész professzorral. Az elején az idegtöl azt sem tudtam kinyögni mit akarok, de a második mondattol elég jól belejöttem. van der Leeuw professzor egy 60 év körüli nagyon kedves és nagyon müvelt úr, aki itt Phoenixben az Arizona State University antropologia részlegének igazgatója. Hollandiában született, ott is élt, ott kezdte régész pályafutását, majd a párizsi és még néhány neves egyetemen való tanitás után amerikai egyetemeken kezdett tanitani. Igy kötött ki itt Phoenixben.

Annyira közvetlen, vicces és kedves volt, hogy hamar feloldódtam. Beszéltem neki arról, hogy szeretnék angolt tanulni, mert nagyon gyér a tudásom, mire megcáfolt, azt mondta ö nem aggódik ez miatt és nekem sem kellene, és hogy ne legyek ennyire szigoru magamhoz, mert az angol tudásom remek. Hát ez annyira jól esett, pláne hogy ezt ö mondta, hogy szinte könny szökött a szemembe.

Az igazi székröl majdnem leborulás csak ez után jött. Megkérdezte hogy milyen tapasztalataim vannak a régészettel kapcsolatban, mire feleltem neki hogy "nothing". (semmi) Erre ö nevetve kérdezte, hogy nem voltam még ásatáson?  Mondtam neki hogy hát nem az én érdektelenségem miatt, hanem mert egyszerüen soha nem volt lehetöségem ilyesmire. (Egerben senki nem rángatott hogy "gyere ássunk ki egy ösi inka várost".....)
Majd hozzátettem, hogy évek óta erröl álmodom. Hogy végre benne lehessek, láthassak, átélhessek egy igazi régészeti ásatást., szóval nem rajtam mulik. Viszont soha nem gondoltam volna, hogy valaki aki nem régész (még) és pénzes kapcsolatai sincsenek kaphat ilyen lehetöséget.
Hát, kaphat!!!!!!!!!!!!!!!

Igaz még nem tutira, de a prof ekkor felállt, nyomkodott egyet a laptopján, majd közölte velem, hogy az egyik haverja most tart ásatást Mexikoban, és megkérdezi töle van-e hely számomra.
A szemem kiguvadt, nem mertem elhinni amit mondott. A kövektezö pillanatban olyan széles vigyor húzódott a fejemre, hogy nem látszott töle a nyakam. Ha nem lettem volna szégyenlös el is sirtam volna magam.
Csak annyit tudtam hirtelen kinyögni, hogy "tényleg? egy igazi ásatásra?" És nagyon sürün megköszöntem neki.

Az oktatással kapcsolatban azt ajánlotta nekem, hogy ha nem akarok anyagilag legatyásodni, akkor az elsö 2 évet járjam ki egy community college-ban, (ha jól sejtem az otthoni föiskola szintnek felel meg), merthogy ott is van régészet, és sokkal olcsóbb mint az egyetem mivel ott tanitanak az egyetemi hallgatók. Azt mondta valami fejes ott egy másik barátja akivel napi szinten tartja a kapcsolatot, megadta a hölgy nevét és e-mail cimét, hogy kérjek töle egy idöpontot és hivatkozzak rá, mondjam hogy ö ajánlott oda engem. Ha ott kijárom az elsö 1 vagy 2 évet, akkor pedig átvesznek az ASU-ra hogy ott folytassam és diplomázzak le.
Látta rajtam mennyire odavagyok a témáért, és meg is jegyezte, hogy látszik mennyire lelkes vagyok és hogy nagyon örül neki hogy igy állok a régészethez.
Nagyon sok segitséget kaptam a proftól és igazán értékelem is.

Szeretem az ilyen embereket. Valóban nagyon magasra jutott a hivatásában, igazán profi, mindenki felnéz rá  és mégis úgy beszél velem, valakivel akinek nincs egyebe egy érettséginél, mint egy régi jóbaráttal. Az ilyen ember igazán tiszteletre méltó.

Mostmár azon izgulok, hogy mi lesz, ha valóban megkapom a lehetöséget hogy elmenjek a mexikoi ásatásra és pénz vagy a munkahelyem miatt nem sikerül. Az nagyon kellemetlen lenne és tiszteletlenségnek tünne a részemröl. Ö probál segiteni én meg nemet mondok. Fu inkább nem is gondolok rá, inkább csak örülök egyenlöre és várom a választ a college-ból, hogy mikor mehetek a következö találkozóra.

Még annyit, ami szerintem nagyon fontos, hogy egyértelmüen látszott az a "plusz kedvessége" ami abból adódik, hogy mindketten europaiak vagyunk. Tett is rá megjegyzést, viccelödött is az amerikaiakról. Úgy tünik jó gondolat és jó döntés volt a részemröl, hogy öt választottam a sok tanár közül.