Sikerült pillangot és sast is fotoznom, bár annyira nem jo képek lettek. Majd felteszem a képeim közé. Napoztunk, pancsoltunk, megint egy ugrálós hely mellett telepedtünk le, de most senki nem volt ott, mert hétköznap volt.
Én megint pancsoltam egyet egy vizesésben, itt volt belöle egy csomo. Kapaszkodnom kellett a kövekbe hogy ne vigyen el a viz, aztán felálltam, és a kezem tele volt miniatür piocákkal. Nagyon érdekes volt, nem láttam még ilyen picikéket.
Mikor hazaindultunk megálltunk két helyen is, mert nekem nagyon tetszett a környék, fotozni és felfedezni akartam. Ez volt az elsö megálló:
Igen, azok ott esöfelhök. Gyönyörü volt!!! Mintha festve lennének.
A következö helyen kialakitott turistaut és térkép is van, ez annyira különleges és olyan nagy területet foglal magába, hogy legközelebb is megállunk hogy jobban szétnézhessek. Pistit nem érdekelte, igy egyedül mentem sétára. Nagyon megörültem, mert a földön mindenhol sáskák és csodaszép hernyók mászkáltak/ugráltak. Rengeteg!! Minden lépésemkor vigyáznom kellett, össze ne tapossam öket. Sáskajárás van, sosem láttam még ilyet. De nem szálltak, és nem azok a hatalmas barnák és zöldek voltak, hanem ugy néznek ki mint a szöcskék csak jóval nagyobbak. Mit magyarázok...itt a foto, de ezt az út közepén fotoztam, néhány elpusztult sáskát esznek a többiek. Nagyon guszta látvány volt.
És igy nézett ki a táj:
Ma voltunk Tempében, meg szerettem volna nézni hova kell mennem jövöhéten interjura a profhoz. Jól tettük hogy lementünk, mert alig találtuk meg. Nem hiába mondják hogy Tempe egyetemváros. Minden második épület az Arizona State Universityhez tartozik, az utcák tele vannak biciklivel, gördeszkával közlekedö diákokkal, tanárokkal (ök bicikli és deszka nélkül persze..:):) )
Kb 50-55km-re van a házunktól, oda fogok járni ...ha fogok....
Letettük a kocsit egy parkolóban, gondolván hogy helyben vagyunk, aztán úgy elkavarodtunk, hogy azt se tudtuk hol vagyunk. Én ráadásul agyatlanul nem vittem kalapot, a hajam kiengedve, 50 fok hoppá. Nem fáztam.
Olyan rosszul lettem a naptól, hogy mondtam Pistinek, hogy én nem tudom hol vagyunk, de itt ahol vagyok leülök árnyékba, mert 2 perc és hivhatja a mentöt. Hát ottmaradtam egy árnyékos padon, Pisti pedig megindult megkeresni a kocsit, aminek a parkolója rég lejárt, sik ideg volt hogy elvontatták-e ugyan a kocsit.
Több mint 1 órát vártam rá, de nem bántam, a lényeg az volt hogy nem tudok 1 lépést sem tenni tovább. Itt legalább árnyékban voltam. Volt nálam 3 dl viz, de az meg szó szerint forró volt. Szomjas voltam, pisilnem kellett mint állat, szédültem, folyt rólam a viz, homályosan láttam és azon gondolkodtam szólok a mögöttem viháncoló diákoknak, hogy hozzanak nekem vizet mert felállni sem tudok meg mindjárt le is borulok a padról. De kibirtam, az árnyékban egyre jobban lettem. Amikor már volt elég eröm gondolkodni, akkor jutott eszembe, hogy a telefonom lemerült, Pisti meg azt se tudja hol van, azt se hogy hozzám hogy kavarodik vissza. Na ugyan megtalál-e...vagy nincs is mivel mert elvontatták a hondát..... olyan másfél óra mulva megjelent szegénykém, kocsival. Szerencsénk volt, nem vitték el. Megváltás volt beülni a jó hüvös kocsiba végre. Ez után pisiltem is, ittam is, a professzor irodájának épületét is megtaláltuk végre, kiderült, hogy kb ötször mentünk el mellette. Jöhettünk haza.
Hosszú nap volt és forró. Hozzáteszem, én elég jól birom a forróságot, de pár perc és kész vagyok itt nyáron. És ez azt jelenti nem sok kell az ájulásig. Nem minden nap nyavagok hogy nem birom tovább.......stramm csajnak érzem magam de Phoenix megborit. :) Viszont még mindig ezerszer jobb mint a magyar telek és télen, amikor más fagyoskodik mi meg a medencében pancsolunk, kárpótol a nyári höség miatt....Phoenixet nem adnám semmiért.
Szeptember közepéig-végéig nem nagyon ajánlom senkinek hogy sétálgatni akarjon itt. Hacsak nem agyvérzésre aztán meg eget verö kórházi számlára vágyik..:):) Ha eszed van északra mész sétálni! Legalább Camp Verde, Sedona magasságáig, de ott sem fogsz fázni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése