Állami vizsga és egyéb fájdalmaim

Ma volt a state board-om, vagyis az állami vizsgám.
Azt már említettem, hogy mennyire megutáltam az egészségügyet ugyebár...
Iszonyatosan.......
Annyira, hogy életemben először úgy mentem el egy vizsgára, hogy semmit sem tanultam rá és nem is érdekelt az egész, bár iskolaidő alatt megtanultam már amit kellett. Ennek ellenére persze ideges voltam mint a fene, mégiscsak vizsgáztatni fognak.....

A 3 vizsgáztató Ohio államból jött.

Az írásbeli teszt 72 kérdésből állt, ez igencsak elkeserített és egyben csalódtam az iskolában aki felkészített, mert rengeteg dolog volt benne, amit a suliban nem tanultunk. És biztosan merem állítani hogy nem tanultuk, mert a tankönyvet oda-vissza fújom kívülről, belülről, angolul, magyarul, ráadásul a munkaadóm is ellátott nemrég egy adag tanulnivalóval, az elméleti tanulásban jó vagyok, csak gyakorlati vizsgát ne kellene tennem, mert attól be vagyok tojva............
A tesztben kb 20 kérdést nem csak hogy nem értettem, de olyan szavak voltak benne, amit életemben nem hallottam. Igy aztán csak lottóztam......vagy jó vagy nem.....

A gyakorlati vizsgámon 5 tételt kaptam, amik 15-30 lépésből állnak, ha ebből egy fontos, vagy két kevésbé fontos lépést kihagyok, akkor bye-bye certification........
Elég jó tételeket kaptam, azon rágtam a körmöm, hogy nehogy vérnyomást kelljen mérnem, mert a legutóbbi vizsgámon az idegességtől nem hallottam a beteg pulzusát, csak a sajátomat, ugy pedig igen nehéz vérnyomást mérni.........

De jó tételeket kaptam, viszont szerintem a felét kihagytam vagy nem tudom....túl gyorsnak tűnt az egész ahogy megcsináltam, és úgy remegtem mint akit időnkként megcsapkod a 220.... még beszélni is elfelejtettem......még magyarul is, nem még angolul......szépen nézhettem ki. Hát, akinek számit a véleménye az jó, hogy nem látott, mert elsűlyedtem volna szégyenemben.

Na mindegy, majd lesz valami, csütörtökön kapom meg az eredményt.

Más:
Egy hete nincs étvágyam, nem eszem, csak annyit, hogy épp ne haljak éhen, ami nagyon jó, mert a lógó zsírpárnáim legalább most kevésbé lógnak...az előbb benyeltem egy kisméretű tacot és rendesen leterheltem vele a gyomromat.....ez után jön az anorexia....hehe.
Mióta itt élünk elég gyakran rámjön a depi, csak aludnék, álmos vagyok, és sirhatnékom van. Most különösen..........
Mindegy, majd elmúlik remélhetőleg.....biztos annak az eredménye, hogy mostanában sok stressz ért.

Most pedig várom valaki jelentkezését, akivel már nagyon beszélnem kellene nagyon komolyan, részben ez is az oka a letargikusságomnak. Nem baj, megoldjuk ezt is, ahogy minden mást is...

Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok az a tipus, aki hagyja hogy az ilyesmi tul sokáig erőt vegyen rajta, általában beleröhögök a fájdalom pofájába és megmutatom, hogy semmi sem számít, én jól vagyok és mosolygok, mégpedig öszinte mosollyal.