Megszületett Abigél kislányunk

Pénteken reggel fél 9re mentünk hogy elinditsák a szülést. Elözö éjjel még annyit sem aludtam mint egyébként. Ideges nem voltam tudatosan, de bizonyára azért volt bennem stressz..
Az infuziot egy RN (fönövér szerüség) kötötte be, ugy, hogy a csuklom bedagadt, 2 napig igy volt bennem és fájt az egész alkarom töle....közben véletlenül bele is akadt, kihuzta de nem vette észre, csak amikor már az egész alkarom véres volt és az ágyon egy jo nagy vértócsa figyelt...hupsz azt mondja na most ezt fel kell takaritsam...nah..mintha az én hibám lett volna...mindegy. Ez az egyetlen ember akitöl reméltem hogy minél elöbb megszabadulok, egyébként nagyon kedves volt velem mindenki végig.

Elkezdték adagolni az oxitocint meg nem tudom mi volt a másik....nem voltak fájásaim, ezért nem kértem egyenlöre az epiduralt. Egyszercsak elkezdtem remegni, fáztam. Takargattak, mérték a lázamat, ami fel is ment egy idö után. Iszonyat remegésben voltam....
Délben jött a doktorom, azt mondta bármikor bekötik ha kérem. Nah szoltam is amikor már igen erös fájásaim voltak, hogy mostmár kéne a fájdalom csillapito, de akkorra elment egy másik beteghez, a növérek meg nem nagyon akartak segiteni rajtam, mert még ez is le kell csöpögöjön meg az is...blabla. Másfél órát töltöttem igy, már majdnem sirtam, csak azért nem, mert szégyelltem :D:D:D Pisti már rám sem tudott nézni nem akarta látni hogy kinlodok. Kinlodott velem...

Nagy nehezen mégis elkezdték bekötni az epiduralist, na amiröl senki soha nem beszélt nekem, az az, hogy ez még jobban fáj mint maguk a fájások :D:D:D:D két csigolya közé beszurnak egy tüt ami késnek érzödik :D:D:D de aztán pár perc mulva jol lezsibbasztott, nem éreztem semmit, mégis meglepö modon tudtam mozogni. Felkelni nem, de mozogni igen.
Még mindig remegtem, állitolag ez normális...erröl sem beszélt senki korábban. Ujdonság volt a dolog. Mivel felszaladt a lázam, az ápolonök elkezdték leszedni rlam a takarokat mondván hogy biztos attol....na az a sok "takaro" 3 db lepedö volt......nem ám valami ami melegitett volna.

Este 9-ig vártuk hogy meginduljon a szülés, a dokim is velem volt, Pisti is, emelték az oxitocin szintet, de semmi.....semmi nem éreztem, csak remegtem fáztam. 9kor közölte a dokim, hogy ugy néz ki Abigél nem akar még kijönni, és ha akarom várhatunk még, de az ö véleménye szerint el kell inditsuk a császármetszést hamarosan, mert lázas is vagyok, veszélybe kerülhetünk ha igy folytatjuk. Ekkorra már eléggé tompa voltam a fájdalomcsilapitoktol és egyéb belémnyomott cuccoktól, és Abigél pulzusszáma is igencsak magas volt, figyelmeztettek, hogy meg kell nyugodjak mert baj lehet belöle. Ezzel az infoval nem nagyon tudtam mit kezdeni azon kivül hogy jol felzaklatott, hisz nem voltam ideges, csak fáztam, remegtem. Ez után viszont aggodtam babuért és persze hogy idegeskedni kezdtem.

Mondtam hogy császározzanak meg, ne várjunk. Átvittek egy mütöbe, ekkorra teljesen zombi lettem, nem tudtam mgzogni egyáltalán, még a kezemet sem és ragadt le a szemem. Ugy éreztem elájulok, és probáltam küzdeni ellene mert féltettem Abigélt. Néha pillanatokra ki tudtam nyitni a szemem, láttam a mütölámpákat, a személyzetet, hallottam hogy az orvosom nyugtat és probál jo hangulatot teremteni hogy megnyugodjak. Az altatoorvos végig a fejemnél állt, beszélt hozzám, kérdezett, amire csak néha tudtam reagálni egy igen gyenge bolintással. Pisti is a fejemnél ült végig de nem tudtam rola csak amikor az altato orvos mondta neki hogy megfoghatja a kezemet akkor tudtam meg hogy ott van. Nem fájt, de mindent éreztem. A vágást, ahogy nyomták lefele a babát, ahogy szedték ki belölem. És nem voltam boldog töle. :D:D:D Az ellenségemnek sem kivánom ezt az érzést. Ilyen kiszolgáltatott soha nem voltam. Felvágva, bénán, magamrol alig tudva. Borzasztó.

Mindenki végig nagyon kedves volt, nagyon odafigyeltek rám. Hallottam amikor Abigél felsirt, és láttam ahogy felmutatják nekem és Pistinek, de semmit nem tudtam reagálni, söt a szememet is csupán egy fél pillanatra tudtam kinyitni hogy lássam öt.

Ez után összeraktak :):):) , és visszavittek a szülöszobára. A mütét közben és után is remegtem végig. Annyira, hogy a szülöszobán fel sem ajánlották hogy odaadják Abigélt, még egy fél oráig. Addig tartott amig magamhoztértem kicsit. Amikor megkérdezték akarom e fogni öt, nem mertem igent mondani mert annyira remegtem hogy féltem elejteném. Mondtam az ápolonak, hogy ha segit fogni akkor igen. Akkor olyan történt, hogy ha mástol hallom nem hiszem el. Reggel kb 9töl kezdve remegtem és majd megfagytam. Akármit csináltam nem mult el.

Ahogy Abigélt a kezembe adták, egyetlen pillanat alatt elmult a remegés teljesen és vissza sem jött.

Nem hihetetlen????? Szemem kiguvadt, nézek az ápolonöre, mondom látod ezt? Bólogat és nevet, látom....
Hihetetlen....

Miután egész nap vizért könyörögtem de nem kaptam, ekkor már jobban kivántam azt, mint hogy Abigélt a kezembe adják, mert ugy éreztem meghalok egyetlen kortyért is....nagyon nagyon szomjas voltam.

Picurt lemérték, 17 inch hosszu, 7,2 pounds (3,3kg) megfürdették, levették a lábnyomát (itt ez a szokás) engem is nézegettek hogy minden ok-e, aztán végre kaptam egy kevés vizet....tényleg csak egy keveset.

Felvittek minket egy szobába. Itt minden nö külön szobát kap a kicsivel együtt, söt egy személy végig ott lehet velem amig a korházban vagyunk. Pistim ott aludt velünk, volt külön ágya meg minden, fürdöszoba a szobában, tv.
Egész éjjel kinlodtam, fájdalomcsillapiton élek azota is, mert nagyon fáj a vágás. Csak szoltam és hozták a gyogyszert, ha nem szoltam mindig kérdezgették hogy kérek-e. Másnap még nem ehettem semmit, viszont fel kellett keljek sétálni kellett menjek az ápolo asszisztenssel és picurral a folyoson. Hát......nem volt egy örömteli séta, az elsö lépések olyanok voltak mintha vizágyon lépkednék fájdalommal egybekötve...a többi sem volt kellemesebb.
Azt mondják pihenjek...és közben köteleznek a sétára...akkor mit is akarnak? :D:D:D A dokim bejött megnézni, mondta hogy eléggé aggodott miattam, mert nagyon nem voltam magamnál végig.  Nagyon rendes ez az orvos. Örülök hogy öt választottuk. Pedig fiatal, 35 körüli, csupán 2,5 éve praktizál, mégis végig látszott hogy tudja mit csinál, nyugodtan és kedvesen beszélt velem és mindenki mással is, nem idegesitett fel a hülyeségekkel ahogy némelyik növér a szülés alatt.....

Pistit megállitották a folyoson és mondták neki ott dolgozok, hogy hallották a kollegáktól mennyire szép a kisbabánk, és hogy majd bejönnek meg szeretnék nézni öt. :):):) Minenki jött megnézni, gratuláltak.

Vasárnap már reméltem hogy hazajöhetünk, de maradnunk kellett még, mert nem az én orvosom jött be hanem egy másik, és ö nem engedett ki, mondván hogy korai még, aztán hétfön jött az én dokim, megnézte a vágást, és mondta hogy hazamehetünk miután a gyerekorvos Abigélt megnézte. Egyébként babut és engem is minden benn töltött napon megnézett az orvos. Szombaton vasárnap majd hétfön is. A gyerekorvos is nagyon aranyos, és segitökész volt.

Ápolonök, ápolo asszisztensek oránként benéztek, kérdezték hozhatnak e valamit. Mindig volt friss jeges vizem, gyümölcslevem, vasárnaptol azt ettem amit akartam. A korházi ételek finomak, étlap van amiröl azt és annyit eszem amit és amennyit akarok. Nekünk minden ingyen, mivel a biztositásunk nagyon jo. Persze Pisti mondta melyik milyen, ö tudja hisz ö a szakács a másik épületben :D ugyanezeket fözi.

Jöttek be fönövérek is nagyon gyakran, segitettek mindenben, elmondtak mindent amire szükségem volt és mindig egy pillanat alatt ott voltak ha hivtam öket. Még meg is jegyezték hogy nyugodtan használjam a hivogombot, és csodálkoztak hogy nem ugráltatom öket. Csak akkor használtam a hivót, ha valamiért jó igeig nem jött senki és már nagyon kellett a fájdalom csillapitó. A velem valo viselkedésükböl az jött le, hogy a nök eléggé durván ugráltathatják öket.....gondolom engem kedveltek mert nem hisztiztem nekik :D:D:D

Abigélnek és nekem is mindenünk megvolt, pelenkátol enni-innivaloig, picurnak tápszer, és minden ami kell egy babának. Még babruha és sapka is volt, amit nekünk adtak.

Semmit nem kellett használnunk a sajátunkból. Söt, hétfön, miután elengedtek minket, egy egész csomag pelenkát, cumikat, csomo tápszert, babának könyvet, ismertetöket és egy rakás mást is kaptunk hogy hozzuk haza. A babaülést be kellett mutassuk, az nélkül nem engedik ki picit.

Az egyetlen dolog ami nem tetszett, hogy rohadt hideg volt. Abigél végig orditott, szegény biztos fázott, pláne amikor tisztába kellett tegyem. Egyáltalán semmit nem aludtam csütörtöktöl hétfö estig. Talán másfél orát összesen...már látomásaim voltak a fáradtságtol, macskákat meg embereket láttam mindenhol ahol nem voltak :D elég félelmetes volt...nem tudtam hogy ilyet is tudok :D:D:D:D

Már nagyon vártuk hogy itthon legyünk. Tényleg le a kalappal, nagyon jól gondunkat viselték a korházban, mindenki nagyon nagyon kedves és segitökész volt, sokan még meg is ölelgettek, megsimogattak ugy gratuláltak, mint egy család. Fiatalok, idösek, ápolonök, fönövérek, orvosok, mind mind nagyszerü emberek.

De nagyon jo volt hazajönni. Itt van néhány kép a mi drága angyalkánkról. Nagyon tetszik neki a szobája, folyamatosan nézi a falat, a szineket, amikor épp nem alszik. Mióta itthon vagyunk, nyugodt, alig sir, akkor is csak ha kaka van vagy éhes. Egyébként alszik egész nap és éjjel, vagy mosolyog. :):) Nagyon édes csak az a baj hogy eddig még nem nagyon sikerült nyitott szemü képet késziteni rola :D:D:D

A babyülésben teljesen elveszett, olyan picike....

Hát nem olyan mint egy kis burrito???? :D:D:D

A kiságy is óriásinak tünik hozzá képest :):):) Keresni kell benne.... :D:D

Álmában nevet amikor a nevén szolitom....elképesztöen édes, könnyesre tudom nevetni magam rajta. :):)

Érdekes, hogy szülés után nemhogy lement volna a viz rolam, de azota is annyira be van dagadva az arcom és föleg a lábam hogy majd szétdurran.....

Anyuka lettem.....azt hiszem még nem fogtam fel. Hát, lesz rá idöm....imádom puszilgatni azokat az édes kis sonkáit. :):):):) Az én kislányom....annyira tökéletes.