Hajnali 1 óra van és tanulnom kellene, de sem tanulni sem aludni nem tudok. Eléggé felzaklatott az utóbbi pár nap.
Azt hiszem amit leirok most, az megéri az elolvasást azoknak, akik külföldön készülnek leélni az életüket, mert nem hiszem hogy amit átélek egyedi dolog lenne.
Elkezdtem az iskolát. Megismertem egy rakás embert és már eddig is tanultam rengeteget. Tul sokat actually.... :(
Hétfö, kedd, szerda és csütörtök iskola, péntek, szombat és vasárnap éjjel munka. Annyi osztályt vettem fel erre a szemeszterre, amennyit az amerikaiak többsége munkavégzés nélkül sem venne fel, mert szerintük tul sok. Pedig nekik az egészet a saját nyelvükön kell tanulniuk. Ha amerikai lennék, semmi gondom nem lenne azzal, amit bevállaltam, de a gyér angoltudásom miatt, ez alatt a néhány hét alatt sikerült magam depresszioba taposni.
Próbáltam megfelelni mindenhol. Az iskolában a tanároknak, hogy ha már nem tudok értelmesen angolul hozzászolni az anyaghoz akkor legalább okosan tudjak nézni és megfeleljek az osztályban irt teszteken, és a diákoknak hogy ne forduljanak el tölem azért mert nem tudom rendesen kifejezni magam és ne sértsem meg öket véletlenül sem valami magyar hülyeséggel ami esetleg itt sértésnek számithat,
a munkahelyen amikor dög fáradtan megyek be mert elötte széttanultam a hajamat is, próbálok a betegem elött frissen mosolyogni és nem azon agyalni hogy holnap letelik az anthropologia tesztem megirásának határideje és uj tesztet irunk és még semmit nem értek az anyagból és le kell forditsak 30 oldalt és meg kell értsem és meg kell tanuljam a szakszavakat és egyéb szavakat amit nem ismerek és ugy kell megtanuljam hogy a következö orán használni tudjam öket, és ez eddig 1 tantárgy volt....még van 4....
és hogy ha reggel hazamegyek munkából nem kéne hogy aludjak mert ha alszom akkor nem lesz idöm a tanulásra, de ha nem alszom akkor energiám nem lesz rá és elalszom következö éjjel és a betegem kattoghat nekem a lélegeztetö gépröl hogy baja van, mert én át fogom aludni az egész éjszakát aztán leshetek ha a munkámat is elveszitem.
Kihasználtam minden idöt arra, hogy tanuljak, hogy tudjam követni a ritmust és ne maradjak le, de a mult hétvégén már annyira elfáradtam, hogy egyszerüen csak aludtam volna egész nap. Minden tanulnivalot, tesztet, irományt mára, az utolso napra hagytam, amikor is szintén semmit sem tanultam. Egyszerüen csak elfáradtam. Pedig egy hete még azt hittem menni fog. A tesztjeim többségét 90-100 %-osra irom, egy volt ami rosszabb lett, de az is azon a szinten volt amin az amerikaiak is megirták mert nekik is nehéz volt állitolag...szoval rosszabb nem vagyok mint ök, de tudom, hogy ettöl sokkal jobbat is tudok teljesiteni ha van több idöm rá.
Ma eljutottam oda, hogy dobtam a legnehezebb osztályt, a fiziko-antropologiát, aminek a lényege a genetika és társai. Azért azt, mert abbol minden héten 3-4 tesztet kellett irjak, és annyit kellett tanulni hogy le át sem tudtam nézni a szöveget idöben, nem még megtanulni. Régészet, social antropologia vagy arab nyelv angolul oké....de genetika mindezzel és a munkával együtt angolul....az már ugy sok. Kevés a 24 óra még akkor is ha egyáltalán nem alszom. :)
Az osztály dobása azzal jár, hogy elveszitettem az egész összeget amibe került...300 dollár körüli összeg. Fáj, de jobb mintha minden jegyem leromlik miatta. Elég hülye dolognak tartom hogy nem lehet a következö szemeszterre csusztatni.....
Persze az én hibám, minek vállaltam annyit...de ugyan honnan tudtam volna hogy mennyi a sok amikor most kezdtem? Amerikai osztálytársaim mind azt mondják ök nem birnák a saját nyelvükön sem, mind jóval kevesebbet vett fel mint én.....
Igazábol nem is az az ami miatt irni akartam most, hanem más.
KULTUR SOKK
Én nem is ismertem ezt a fogalmat a mult honapig. Átéltem csak nem tudtam rola....
Ha nem én vagyok az egyetlen "tudatlan", akkor leirom, hogy a kultur sokk az, amikor egy idegen kulturát meglátogatva kellemes vagy kellemetlen meglepetések érnek, amikor olyan dolgokkal kerülsz szembe ami a te kulturádon belül furcsának, viccesnek, esetleg megbotránkoztatónak tünik vagy egyszerüen csak más.
Mostanában szinte minden nap ugy érzem hogy megbántok egy amerikait a környezetemben, ami a kulturális különbségekböl fakad. Én nem értem az ö humorukat, ök nem értik az enyémet.És itt nem viccekröl beszélek, hanem viccelödésröl és testbeszédröl is. Beszolunk egymásnak olyanokat hogy akaratlanul is megbántjuk egymást vagy éppen pofát vágunk ami mindkét félnek mást jelent mint aminek a másik szánja. Ma sikerült két osztálytársamnak is beszolni ugy, hogy rosszul essen nekik, és egy harmadik, aki eddig kedvelt ezt hallotta, valoszinüleg mostmár utál.....mert bunkónak tart. Pedig ha magyarokkal beszéltem volna, ök röhögtek volna az egészen. De számukra sértö volt valoszinüleg. Soha nem gondoltam volna hogy ilyen gondjaim lesznek. Szereztem már barátokat majd minden osztályban, olyan is van akit elözö szemeszterröl is ismerek, és aranyosak, kedvesek és tartanak hozzám, mindig ott vannak mellettem, de néha a viccelödés elfajul....nem értjük egymást és ez enyhe sértödést szül.
És nem a nyelv miatt nem értjük egymást, hanem a különbözö reakciok miatt. Például ma arab orán egy arab srác ült mellém és nem voltam biztos valamiben, megkérdeztem öt, aztán amikor a táblához mentem ugy irtam le ahogy ö mondta, és rossz volt. Persze nem hatott meg a dolog, de viccböl ránéztem a srácra és olyasmit mondtam: "direkt megkérdeztelek és félrevezettél??" és nevettem. viccböl mondtam és végig nevettem, mégis azt láttam rajta hogy megbántottam ezzel.
Egy másik osztálytársam folyton "jerk" nek nevez viccböl amikor viccelödünk valamin, de nem veszem fel. Erre ma az arab sráctol aki hozzánk ült le megkérdeztem hogy te mindig ahhoz az asztalhoz ülsz le ahol a "stupidok" ülnek? Erre a leányzo magára vette és megsértödött....hm. Pedig igazábol 1.vicc volt, nevetve kérdeztem, 2. nem örá értettem hogy stupid...
Ilyenek vannak. De szerencsére nem mindenkivel van ilyen gondom, egy kedves osztálytársam erre azt ajánlotta hogy olyanokkal vegyem magam körbe akik figyelembe veszik hogy nem vagyunk egyformák és normálisak. Hát. De számomra ezek az emberek is normálisak és kedvelem öket. A baj csak az, hogy kulturális különbségek miatt nem értjük egymás felfogását és egymás reakcioit.
Biztos hogy sok ilyen lesz még, bár próbálok óvatos lenni az emberekkel. Próbálok beilleszkedni és ez sokszor nagyon nagyon nehéz, legyenek ök bármennyire is befogadóak és segitökészek. Mert azok. Csak sajnos néha ez nem elég.
Most probálom 4 tantárggyal folytatni amit elkezdtem, bár az iskolában a többiek szerint ez is sok, mégegy tárgyat nem adok le mert az rengeteg pénz. Az amerikai ismerösöktöl pedig naponta kérek elnézést és magyarázom el hogy nem, nem akartam bunkó lenni. Csak....magyar vagyok..... :(
Azt hiszem amit leirok most, az megéri az elolvasást azoknak, akik külföldön készülnek leélni az életüket, mert nem hiszem hogy amit átélek egyedi dolog lenne.
Elkezdtem az iskolát. Megismertem egy rakás embert és már eddig is tanultam rengeteget. Tul sokat actually.... :(
Hétfö, kedd, szerda és csütörtök iskola, péntek, szombat és vasárnap éjjel munka. Annyi osztályt vettem fel erre a szemeszterre, amennyit az amerikaiak többsége munkavégzés nélkül sem venne fel, mert szerintük tul sok. Pedig nekik az egészet a saját nyelvükön kell tanulniuk. Ha amerikai lennék, semmi gondom nem lenne azzal, amit bevállaltam, de a gyér angoltudásom miatt, ez alatt a néhány hét alatt sikerült magam depresszioba taposni.
Próbáltam megfelelni mindenhol. Az iskolában a tanároknak, hogy ha már nem tudok értelmesen angolul hozzászolni az anyaghoz akkor legalább okosan tudjak nézni és megfeleljek az osztályban irt teszteken, és a diákoknak hogy ne forduljanak el tölem azért mert nem tudom rendesen kifejezni magam és ne sértsem meg öket véletlenül sem valami magyar hülyeséggel ami esetleg itt sértésnek számithat,
a munkahelyen amikor dög fáradtan megyek be mert elötte széttanultam a hajamat is, próbálok a betegem elött frissen mosolyogni és nem azon agyalni hogy holnap letelik az anthropologia tesztem megirásának határideje és uj tesztet irunk és még semmit nem értek az anyagból és le kell forditsak 30 oldalt és meg kell értsem és meg kell tanuljam a szakszavakat és egyéb szavakat amit nem ismerek és ugy kell megtanuljam hogy a következö orán használni tudjam öket, és ez eddig 1 tantárgy volt....még van 4....
és hogy ha reggel hazamegyek munkából nem kéne hogy aludjak mert ha alszom akkor nem lesz idöm a tanulásra, de ha nem alszom akkor energiám nem lesz rá és elalszom következö éjjel és a betegem kattoghat nekem a lélegeztetö gépröl hogy baja van, mert én át fogom aludni az egész éjszakát aztán leshetek ha a munkámat is elveszitem.
Kihasználtam minden idöt arra, hogy tanuljak, hogy tudjam követni a ritmust és ne maradjak le, de a mult hétvégén már annyira elfáradtam, hogy egyszerüen csak aludtam volna egész nap. Minden tanulnivalot, tesztet, irományt mára, az utolso napra hagytam, amikor is szintén semmit sem tanultam. Egyszerüen csak elfáradtam. Pedig egy hete még azt hittem menni fog. A tesztjeim többségét 90-100 %-osra irom, egy volt ami rosszabb lett, de az is azon a szinten volt amin az amerikaiak is megirták mert nekik is nehéz volt állitolag...szoval rosszabb nem vagyok mint ök, de tudom, hogy ettöl sokkal jobbat is tudok teljesiteni ha van több idöm rá.
Ma eljutottam oda, hogy dobtam a legnehezebb osztályt, a fiziko-antropologiát, aminek a lényege a genetika és társai. Azért azt, mert abbol minden héten 3-4 tesztet kellett irjak, és annyit kellett tanulni hogy le át sem tudtam nézni a szöveget idöben, nem még megtanulni. Régészet, social antropologia vagy arab nyelv angolul oké....de genetika mindezzel és a munkával együtt angolul....az már ugy sok. Kevés a 24 óra még akkor is ha egyáltalán nem alszom. :)
Az osztály dobása azzal jár, hogy elveszitettem az egész összeget amibe került...300 dollár körüli összeg. Fáj, de jobb mintha minden jegyem leromlik miatta. Elég hülye dolognak tartom hogy nem lehet a következö szemeszterre csusztatni.....
Persze az én hibám, minek vállaltam annyit...de ugyan honnan tudtam volna hogy mennyi a sok amikor most kezdtem? Amerikai osztálytársaim mind azt mondják ök nem birnák a saját nyelvükön sem, mind jóval kevesebbet vett fel mint én.....
Igazábol nem is az az ami miatt irni akartam most, hanem más.
KULTUR SOKK
Én nem is ismertem ezt a fogalmat a mult honapig. Átéltem csak nem tudtam rola....
Ha nem én vagyok az egyetlen "tudatlan", akkor leirom, hogy a kultur sokk az, amikor egy idegen kulturát meglátogatva kellemes vagy kellemetlen meglepetések érnek, amikor olyan dolgokkal kerülsz szembe ami a te kulturádon belül furcsának, viccesnek, esetleg megbotránkoztatónak tünik vagy egyszerüen csak más.
Mostanában szinte minden nap ugy érzem hogy megbántok egy amerikait a környezetemben, ami a kulturális különbségekböl fakad. Én nem értem az ö humorukat, ök nem értik az enyémet.És itt nem viccekröl beszélek, hanem viccelödésröl és testbeszédröl is. Beszolunk egymásnak olyanokat hogy akaratlanul is megbántjuk egymást vagy éppen pofát vágunk ami mindkét félnek mást jelent mint aminek a másik szánja. Ma sikerült két osztálytársamnak is beszolni ugy, hogy rosszul essen nekik, és egy harmadik, aki eddig kedvelt ezt hallotta, valoszinüleg mostmár utál.....mert bunkónak tart. Pedig ha magyarokkal beszéltem volna, ök röhögtek volna az egészen. De számukra sértö volt valoszinüleg. Soha nem gondoltam volna hogy ilyen gondjaim lesznek. Szereztem már barátokat majd minden osztályban, olyan is van akit elözö szemeszterröl is ismerek, és aranyosak, kedvesek és tartanak hozzám, mindig ott vannak mellettem, de néha a viccelödés elfajul....nem értjük egymást és ez enyhe sértödést szül.
És nem a nyelv miatt nem értjük egymást, hanem a különbözö reakciok miatt. Például ma arab orán egy arab srác ült mellém és nem voltam biztos valamiben, megkérdeztem öt, aztán amikor a táblához mentem ugy irtam le ahogy ö mondta, és rossz volt. Persze nem hatott meg a dolog, de viccböl ránéztem a srácra és olyasmit mondtam: "direkt megkérdeztelek és félrevezettél??" és nevettem. viccböl mondtam és végig nevettem, mégis azt láttam rajta hogy megbántottam ezzel.
Egy másik osztálytársam folyton "jerk" nek nevez viccböl amikor viccelödünk valamin, de nem veszem fel. Erre ma az arab sráctol aki hozzánk ült le megkérdeztem hogy te mindig ahhoz az asztalhoz ülsz le ahol a "stupidok" ülnek? Erre a leányzo magára vette és megsértödött....hm. Pedig igazábol 1.vicc volt, nevetve kérdeztem, 2. nem örá értettem hogy stupid...
Ilyenek vannak. De szerencsére nem mindenkivel van ilyen gondom, egy kedves osztálytársam erre azt ajánlotta hogy olyanokkal vegyem magam körbe akik figyelembe veszik hogy nem vagyunk egyformák és normálisak. Hát. De számomra ezek az emberek is normálisak és kedvelem öket. A baj csak az, hogy kulturális különbségek miatt nem értjük egymás felfogását és egymás reakcioit.
Biztos hogy sok ilyen lesz még, bár próbálok óvatos lenni az emberekkel. Próbálok beilleszkedni és ez sokszor nagyon nagyon nehéz, legyenek ök bármennyire is befogadóak és segitökészek. Mert azok. Csak sajnos néha ez nem elég.
Most probálom 4 tantárggyal folytatni amit elkezdtem, bár az iskolában a többiek szerint ez is sok, mégegy tárgyat nem adok le mert az rengeteg pénz. Az amerikai ismerösöktöl pedig naponta kérek elnézést és magyarázom el hogy nem, nem akartam bunkó lenni. Csak....magyar vagyok..... :(
Van ilyen. Mi eltévedtünk kocsival, erre kérdeztem a sofőrt, hogy mennyi időt vesztettünk? Erre megsértődött. Pedig nem bántásból kérdeztem, hanem csak kíváncsi voltam, hogy mennyi az idő.
VálaszTörlésDe mondtam másoknak, hogy ha hülyeséget mondok, akkor hagyják figyelmen kívül, mert nem rosszindulatból mondom, hanem csak valamit rosszul mondok nyelvtanilag.
Én általában inkább hallgatok, csak akkor mondok valmi poénosat, ha biztosan tudom, hogy értik majd a többiek. Nézz Family Guy-t, American Dad-et meg hasonló sorozatokat, azok majd segítenek átállni az amerikai humorra. ;-)
Hát sorozatokat nézni nem igen van idöm és nem is igazán érdekelnek :D :D nem mindig a humor ami gáz, hanem eleve ahogy a te példádban is látható, nem értik mit miért mondok...elég idegtépö tud lenni hogy nem merek lassan megszolalni nehogy rosszat mondjak :D :D
VálaszTörlés