Távol az otthontól, külföldi magyarok

Kezdem azzal, hogy utalnék Zoli blogjára, életére. Jó volt olvasni, hogy annyian szeretik öt ismeretlenül is, jó érzés tudni, hogy ennyi jó ember van még a Földön.Sokszor sajnos épp az ellenkezöjét tapasztaljuk az életben. Amit Zoli tett, ahogyan nekivágott a világnak és ahogyan harcol, az mindenképp tiszteletre méltó. Szeretem az olyan embereket, akik nem nyavajognak hanem tesznek azért, hogy jobb legyen az életük. Ö tett érte, mégis van még mit alakitania a dolgain hogy elmondhassa hogy igazán boldog. Remélem hamar megkapja majd amire vágyik és teljes lesz a boldogsága! Már az is igen nagy szo, hogy ilyen messze az otthonától, családjától, egyedül olyan életet teremtett magának, hogy elmondhatja, hogy jobban él mint otthon. Ez szép! Néha van hogy elgyengül az ember, lehet, hogy épp nincs több gondja mint volt, egyszerüen csak belefáradt. Olyankor a legaprobb gondot is nagy fájdalomként éljük meg.
Ahogy olvasgatom a blogját, feltünö, hogy mennyire másképp irunk. Persze itt csak a magánéleti részre gondolok, nem Amerika bemutatására. A blogjainkat olvasva az én világom az övé mellett egy kis rózsaszin felhökben uszkáló "Barbie dream"-ként irható le leginkább. Legalább is én igy látom.

Én is itt vagyok, ahogyan ö, én is küzdök azzal hogy távol vagyok a családomtol, barátaimtol, idegen országban, idegenek között, mégis az én problémáim eltörpülnek az övéi mellett, hisz én mondhatom, hogy egy kész életbe "ültem bele", nekem nem kellett (vagy nem úgy kellett) harcolnom azért hogy kijöhessek ide, hogy maradhassak(nem is akartam soha idejönni), hogy valaki végre normális fizetésért felvegyen dolgozni, hogy a munkám meg is maradjon, nem kell olyan dolgokkal kinlodnom amit papirok nélkül esetleg lehetetlen vagy iszonyu nehéz megkapni. Szinte a kezembe nyomták az amerikai állampolgárság lehetöségét, van biztositásom, van munkám, járhatok iskolába, teljes jogu lakosként kezelnek mindenhol az országban, tiszta jövöm van itt. Mégis sokszor nehéz.

Pontosan 1 éve jöttem el Magyarországról. Azóta az internetet nem számolva nem láttam a családomat. Szüleimet, testvéreimet, barátaimat.Igazából csak most kezdem hiányolni a magyar társalgást, azt, hogy néha a barátnömmel beüljünk Egerben egy koktélra egy csajos csevejre, vagy hogy a kistestvéreimmel játsszak, anyával üldögéljek az udvarán a gyönyörü virágai között vagy egyszerüen csak sétáljak az utcában ahol felnöttem, ahol minden füszálat ismerek már.  Igaz, hogy az út hazáig rengeteg pénzbe kerül, de megtehetem, hogy évente vagy kétévente hazamenjek 1 vagy 2 hétre és aztán mindenféle probléma nélkül, lelkileg megerösödve, feltöltödve visszajöjjek, hogy folytassam tovább az életemet ott ahol abbahagytam. Annak, aki ezt nem teheti meg, aki hiába hiányolja a családját, hiába talán az anyagi háttere is megvan arra hogy hazamenyjen de mégsem teheti meg, mert azzal több év kemény munkáját teszi semmissé hisz nem jöhet vissza, annak borzasztó kemény lehet ezt megélni. Amikor lelkileg padlón vagy, senki nincs akihez szólhatnál, aki megértené min mész keresztül, és két lehetöséged van. Vagy kinlódsz tovább kitudja meddig, vagy hazamész a családodhoz, de akkor minden kárbavész amiért küzdöttél. Aki mindennek ellenére harcol, és hangsulyoznám, hogy nem más nyakán élösködik, nem sajnáltatja magát hanem saját maga küzd meg mindenért, ugy, ahogyan Zoli is teszi, na az ilyen embert tisztelem. Nagyon örültem annak, hogy Zoli közelebb költözött hozzánk, igy személyesen is megismerhettem, mert hiányoznak már a barátok, és benne egy igen jo barátra találtam, ez mellett örülök neki, ha egy kicsit ö is igy gondolja ezt. Ugyan a problémáink nem teljesen egyek, mégis azt hiszem részben azért átlátom miken mehet keresztül, vannak közös fájdalmaink. Jó érzés, hogy ha neki elmondom ö tudja miröl beszélek, és jó érzes az is, hogyha ö elmondja nekem és látom hogy egy halvány vigaszt is jelent neki a reakcióm.

Annak is nagyon örülök, hogy sikerült találnom egy kedves, magyarul beszélö bolgár lányt itt Phoenixben, akivel barátok lettünk. Mira, igaz hogy egy órányira él tölem, mégis az az egy óra semmi itt. Föleg ha egy barátról van szó. És ott van a szintén magyar Betty is, aki ugyan iszonyu messze, a keleti parton él, mégis barátként gondolok rá, mert ö pedig szinte teljesen azon megy át, amin én. Összegezve a dolgot, 1 év alatt 3 magyar/magyarul beszélö barátot találtam az Egyesült Államokban, és büszke vagyok rá, hogy megtisztelnek a barátságukkal és remélem idövel mégközelebb kerülünk majd egymáshoz!

Sok külföldi magyar kerüli más magyarok társaságát, részben a rossz tapasztalatok miatt, részben gondolom felvágás is lehet egyesekben, nem tudom. Találkoztunk már ilyenekkel. Csalódtunk is már. Mégis ugy gondolom, nem szabad általánositani. Nem szabad elfordulni egymástól csak mert valakik elötte átvertek, megbántottak. Ha Géza és Gizi Dallasból bunkók voltak velem, vagy kihasználtak, söt rajtuk kivül eddig mindenki, az nem jelenti, hogy Béla is ezt fogja tenni. Hisz Béla nem Géza és nem más. Ö Béla, akit még nem ismerek. Ö talán ugyanugy gondolkodik ahogyan én. Nekem sem esne jol, ha engem vennének egykalap alá Gizivel. Szerintem mindenkinek adni kell 1 esélyt hisz bármi lehet belöle. Akár egy életre szóló barátság, vagy szerelem is ami az egész életedet beragyoghatja. Én biztos hogy soha senkinek nem forditanék hátat anélkül hogy megismerném. Föleg azért sem, mert távol a családtól, idegen földön egy barátnál nem hiszem hogy létezik fontosabb dolog. 

Zoli! Javitottam, remélem igy jobban tetszik. Hehe....

Köszönöm!

Anya, Andi és Olik, Noémi, Edit, Csilla, Tibi, Olgi, P.Z.Csilla és Zoli, Emöke, Besike, F. Csabi és Zsolti, H.Zoli (a tied volt a leggyilkosabb, köszi!!), T.Zoli,  (huuu mennyi Zolinak eszébe jutottam.:D:D) és akit kifelejtettem véletlenül, és aki engem felejtett el........ :(

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a köszöntéseket!!! Nagyon jol esett a sok képeslap és e-mail is, de kérlek jövöévtöl ne emlékeztessetek rá hogy öregszem mert egyre nehezebben viselem...régen volt 82. :):):)

Kirándulás a Montezuma Castle-hoz

Szép hétvégém volt!
Megismerkedtem egy nagyszerü emberrel akivel már beszélgettem néhányszor az internetnek köszönhetöen, de még sosem találkoztunk, és láttam Észak-Amerika egyik legrégebbi épületének maradványait.

Hubai Zoli jött el Phoenixbe, az Amerikai Egyesült Államok blog tulajdonosa. Együtt indultunk útnak északra, a Montezuma Castle-hoz. Alig több mint 1 órás út volt. Április közepe van, a hömérséklet most kezdi majd elérni azt a határt, ahol végetér a kellemes és kezdödik a kuuuu...tya meleg, vagy ahogy azt nekünk tavaly egy amerikai férfi leirta, végetér a nyár és kezdödik a pokol......de megküzdöttünk vele, még nem olyan vészes a dolog, 30-35 között van. Zolinak mindenesetre szokatlan volt a californiai idöjárás után a hirtelen meleg.


A Montezuma Castle egy 1200-1400-között, indiánok által lakott, magasan a sziklába vésett/épitett épület, ami legkisebb mértékben sem kastély, a nevével ellentétben. Az 1950-es évekig még a turisták is megcsodálhatták belülröl, de azota, az épület rossz állapota miatt ezt beszüntették. Nagyon érdekes számomra és jó ötletnek tartom, hogy az ilyen történelmi helyszineken általában a látnivalo története, ismertetöje az ut mentén táblákon fel van tüntetve. Ezeket olvasgatva tudtam meg néhány érdekes dolgot magáról a kis településröl (merthogy nem egyetlen épületröl hanem két épületcsoport maradványairol van szo) illetve a környezö állatokrol, növényekröl is.


Az egyik ami engem leginkább meglepett, egy fa bogyojárol szolo leirás volt. A leirás azt mondta el, hogy a fa termése, ami mellett álltam, érintésre allergiás reakciót vált ki, a szervezetbe kerülve pedig mérgezést okoz. Ennek ellenére, fene tudja hogyan....de az indiánok szappant föztek belöle és ezzel mosták ruháikat a közeli folyóban. Csak azt nem értettük, hogy ha hozzá sem lehet érni, akkor hogyan és miért dolgozták fel és használták....


Én az a tipusu ember vagyok, akinek minden tetszik, majdnem minden érdekel, föleg a történelmi és föleg az ókori történelmi dolgok, de az igazat megvallva az után, hogy az interneten beleolvasgattam a Montezuma castle honlapján lévö tájékoztatoba, én sokkal többre számitottam mint amit valojában láttunk. Nem mondom, hogy nem tetszett, mert nem igy van. Igazán nagyszerü az egész, a tény, hogy magasan a sziklákban van az épület és az itt élt emberek története, visszapillantás a multba, izgalmas. De azt hiszem nem kicsit túlreklámozták az interneten ugy az épületet mint a környékét. A belépö 5 dollár--bár mi nem fizettünk,mert valami miatt aznap épp ingyenes volt. Nos, szerintem nem is ér többet mint 5 dollár. Nem tudom hogy valaki akit nem érdekel a történelem, hogy állna hozzá, én az érdeklödési köröm miatt ha tudtam volna elöre mennyit fogok kapni az 5 dollárért, akkor is megnéztem volna, de nem vagyok benne biztos, hogy más nem csalodott volna.....
Ime, 3 fotoval meg tudom mutatni, hogy mi az, amit látsz ha elmész oda:

Ahhoz képest, hogy akárhová megyek többszáz fotoval térek haza, itt nem fotoztam többet mint 50. Talán annyit sem. Aki ismer engem, annak ez mindent elmond.....
Ennek ellenére maga a hely történelme nagyon megfogott, készitek is rola egy történelmi bemutatot az A.M.-oldalra, néhány nap mulva készen lesz, szerintem érdemes elolvasni, ha szeretsz a multkorról olvasni.
Söt, Zoli azt mondta ö is ir rola a blogjára, majd összevetjük ki irt jobbat. Hehe....Zoli remélem olvasod, mert mostmár kötelezö.....ha eddig viccnek is szántad a dolgot...nálad nem lehet tudni mikor viccelsz mikor nem.


Következö hely ahol megálltunk egy igen mély szakadék volt, az alján kis folyoval:

Aztán lementünk a folyohoz is, remélve, hogy legalább a lábunkat beledughatjuk a vizbe, hogy ne kapjunk agyvérzést a "kellemes" arizonai tavasz melegétöl, kicsit sikerült megmosdani, aztán nevetni is egy jot Zolin, aki saját elmondása szerint talált valamit a földön, én viszont inkább úgy irnám le a dolgot, hogy esett egy iszonyu vicceset a folyoparton aztán mivel egyébként is fáj a bokája, nyalogatta sebeit egy darabig, na persze nekem ezt is meg kellett örökitenem. Hát hogyne.....gonosz vagyok, nevettem de nem a fájdalmán, csupán a szituácio vicces mivoltján:

(Zoli remélem nem utálsz most nagyon...)
És ime a folyopart, a hires-neves esés helyszine.Hehe....:

Miután mosakodtunk, fotoztunk és elestünk, beültünk a "kellemesen szaunaérzetü" hömérsékletü autoba, és elindultunk haza, Phoenixbe. Nem tudom mi lenne itt velünk légkondi nélkül...biztos halál. A városba érve gondoltam menyjünk még el a Pleasant Lake-hez is egy percre, néhány foto erejéig. Ide 6 dollár a belépödij autonként, és meg is éri. Legalábbis szerintem. Voltam már ott néhányszor, de még mindig fotozok ha ott vagyok, annyira szép környék. 

És az a foto, amit egyetlen férfi sem hagyhat ki, ha Arizonaban jár:

A foto elkészitése után pedig Zoli megintcsak mosolyt csalt az arcomra, amikor felállt, és észrevette a poloján és a nadrágján a kb másfélmillionyi elszáradt kaktusztüskét vagy valami olyasmi dolgot....persze segitettem neki leszedegetni de sejthetö hogy nem a bánattol folyt közben a könny a szememböl. Ez a Sonoran sivatag, sokan nem tudják hogy nem érdemes leülni a földre, de hamar megjegyzed ha egyszer megtetted.........

Remélem ezért a fotoért nem leszek kinyirva:

...

A képeken látszik, hogy azért a tavasz itt is tavasz, virágba borul a sivatag és ez nagyon érdekes. A kaktuszok is kezdenek virágozni. Mintha nem is ugyanaz a sivatag lenne. Minden évszakban más oldalát mutatja meg nekünk. Imádom!  

Tervezem egy album készitését kizárolag virágba borult kaktuszokrol. Igenis megmutatom hogy a sivatag itt nem csupán kavics és kaktusz, ahogyan azt sokan gondolják! 

Megérkezett az uj kedvenc!!

Annyira picike, alig látszik hogy madárpok. még csak 2,5cm.
Nagyon örülök neki. Furcsa, hogy nagyon meglogos fajtának tünik. Még nem tettem át a terráriumában, hanem a kis dobozában hagytam, mert tul kicsike. Akárhányszor kinyitom a dobozt, mindig meg akar logni.
Nagyon jo étvágya van, annyit eszik, lassan kidurran a potroha. Ma 3 tücsköt evett meg, tegnap egyet.
Kicsit sajnálom hogy nem tudom megfogni öt mert félek hogy elszalad, és mivel kicsike nehéz lenne elkapni. Várok, talán ha nagyobb lesz lelassul....

A Nofer nevet adtam neki, mert óegyiptomi nyelven ez annyit tesz "tökéletes szépség", ami teljesen passzol rá. Tökéletes szépség lesz ha megnö!


Persze foto van már rola, bár alig látszik még a foton is:

 Uuuugye milyen édes??????

Újra madárpók a házban!

Na persze nem innen a sivatagból téved be hozzánk, hanem Californiából rendeltük meg. Magyarországon két madárpókom volt, az egyik egy brachypelma albophilosum volt, a másik egy brachypelma smithi. Gyermekkori fóbiám miatt döntöttem úgy, hogy veszek egyet magamnak, hogy sikerüljön legyözni a félelmemet. Annyira jól sikerült, hogy végül kettö lett belöle, és én még tartottam volna többet is, de anyagi és egyéb körülményeim nem engedték sajnos. 

Ez az albophilosum, ilyen volt az én drága Belphegor tündérkém, aki segitett nekem legyözni a félelmemet.

                                                                      És íme ilyen volt a smithi



Igazából elsönek egy brachypelma emiliát szerettem volna, de az egri állatkereskedés tulajdonosa annyira süket volt a pókokhoz, hogy azt sem tudta mit ad el nekem, én pedig ugyebár kezdö pokosként egy 1cm-es pókról nem tudtam eldönteni hogy milyen fajta, csak akkor lepödtem meg, amikor a narancsszínü csikok, amiknek látszaniuk kellett volna a kis testén, hiába nött a drága, nem jöttek elö az Istennek sem....ekkor visszavittem öt a kereskedésbe és mondtam a hapsinak, hogy bocs, de ez nem emilia. Mire ö: "És?" Mindössze ennyi volt a reakcioja. Mondtam neki hogy ennyi erövel bármit eladhatott volna, s mi lett volna ha valami agressziv, erös mérgü pokot ad el nekem és az megmar.....nem igazán hatódott meg rajtam.....


Az a fura, hogy még itt Phoenixben is, a legtöbb kereskedönek hiába mondtam a pók latin nevét, egyik sem tudta miröl beszélek egyetlen kis eladó kislány kivételével, aki éppugy rajong értük mint én. Az a véleményem, hogy ha valaki pókokkal foglalkozik kellene hogy értsen hozzájuk valamilyen szinten.....


Szoval holnap hozzuk haza az emiliámat, akinek már nevet is adtam! Noferuaton. Ez természetesen óegyiptomi név a 18.dinasztiában, az Amarna korban uralkodó IV.Amenhotep feleségének, Nofertiti királynönek a férjétöl, házasságkötésükkor kapott neve. Jelentése Aton tökéletessége/szépsége.
Teljesen passzol a kis emiliára, aki még csak 2,5cm lábfesztávolságú, de majdhogynem tulnövi majd a tenyeremet.

És egy másik szépség, akit szintén meg fogunk venni, de sajnos ezidáig csak egész nagyot találtunk, én pedig nevelgetni szeretném, igy várok amig találok egy kicsikét. Ö egy haplopelma lividum:

Már úúúgy várom a holnapot!

Jah és valamelyik nap egy ilyet tartottam a kezemben a kisállatkereskedésben:

Avicularia avicularia avagy pink toes tarantula. Rózsaszin zoknicskáival igazán érdekes látványt nyujt:

Viccelödjünk kicsit.....eeez gááázzz.....

A müsorvezetö a hibás természetesen. Miért nem tudja egyértelmüen megadni azt a  nyomorult címet???

Újabb baleset ugyanott !!!

Ma reggel jöttem haza munkából, s már messziröl láttam a rendörségi-, mentő-, és tűzoltóautók villogását. Mindössze néhány méterrel arréb a pontosan 1 héttel ezelötti tömegbalesettöl újabb baleset történt. 


És én megint csak percekkel értem később a helyszínre ahogyan az elözönél is. Egy piros, lapos sportkocsi (tudom elég nöies leírás, de ez van....nő vagyok) és egy másik személyautó puszilták meg egymást elég rendesen. Ugyan teljesen körbevették a közegek, de azt azért láttam, hogy mindkét kocsi iszonyuan összetört. Remélem senki nem maradt ott...még semmit nem tudok rola, de ha lesz valami a neten, akkor leirom.


Az elözö baleset helyszinén rengeteg virág, koszoru és kegyhely van az út szélén, valamint amin egész meghatódtam, egy fa, az ágai rogyásig teleakasztva ezernyi, mindenféle színű kendövel. Gondolom ez valamiféle motoros szokás lehet. Szép dolog, hogy eljöttek idegenül is, csak azért, hogy megadják a tiszteletet valakiknek, akiket nem is ismertek, csupán azért, mert volt egy közös szenvedélyük, a motorozás. (ha valaki ismeri ezt a szokást és esetleg én félreértelmeztem, az kérem szóljon!)---Annak aki nem olvasta volna a másik baleset részleteit, elmondom, hogy 4 motoros és a balesetet okozó teherautósoför halt meg.