Ritkán van idöm irni szerencsére. :):) Mindig megyünk valahová. 2 hete vannak itt anya és Csilla. Miota utoljára irtam voltunk Apache Junctionban a Goldfield szellemvárosban, a Canyon Lake-nél, tegnap elött Jeromeban és Sedonában, az után pedig rendeztünk egy esti jakuzzizást, a jakuzziban pezsgöztünk, epret és csokit majszoltunk. Ez Csilla kivánsága volt, és jó ötletnek bizonyult. Kellemes volt. Tettem fel képeket a facebookra, ott meg tudjátok nézni, a galériába még nem volt idöm feltenni és csak akkor fogom szerintem amikor hazamentek, mert nem akarom azzal is huzni az idejüket. Inkább együtt vagyunk addig is.
Az utobbi 2 hétben nem nagyon sokat alszom, munka után mindig program van, de én akarom igy mert nem akarom a napokat átaludni és öket hagyni unatkozni....unalmas lenne minden nap medencézniük :):):)
De komolyan, Inkább menyjünk valahova hogy minél többet lássanak. A fáradtság nem gond, de érzem hogy eléggé türelmetlen vagyok a nemalvás miatt. A vezetés szerencsére megy igy is. Muszály,mert a drágám dolgozik, nem tud velünk jönni sajnos. Ma vásárolni voltunk, holnapra is megvan már a program, kedden Grand Canyon, szerdán Phoenix belváros ahova Pisti visz minket.
Kicsit már sablonossá vált számomra hogy mindenkit ugyanoda viszek/viszünk, de sajnos az a kevés idö amit itt töltenek nem nagyon elég másra, Las Vegast, a Grand Canyont, Sedonát, Jerome-ot pedig hülye dolog lenne kihagynia annak aki itt jár. A kisebb kirándulásokat azokra a napokra szoktam osztani amikor dolgoznom kell este, vagy iskola van és nincs egész napom velük lenni.
Igaz anyáékkal voltam botanikus kertben és a Hole in the Rock-nál is, amit másnak még nem mutattunk meg. Volt akinek azért nem, mert semmi sem érdekelte az 1 dolláros bolton kivül, volt akinek azért nem, mert nem volt eszemben.
Nagyon jól érezzük magunkat velük, remélem ök is velünk.
Már csak 1 hetünk van együtt. annyira gyorsan elrepültek a napok.....
Nagyon rossz lesz hogy hirtelen megint nem lesznek velem. Most végre 3 hétre visszakaptam az édesanyámat és a barátnömet, és mire felfogom már itt sem lesznek. Ez elég béna érzés....
Valamiért olyanná váltam, aki iszonyu gyorsan elfogadja a helyzetet amibe csöppen és nem menekül el semmi elöl, ami részben jó, részben nem. Jó, mert bármihez alkalmazkodom látszólag azonnal, rossz, mert ez néha úgy jöhet le más szemében, hogy semmi nem érdekel, akármi történik. Csilla például megjegyezte, hogy ugy érzi nem örülök neki. Ami persze hatalmas hülyeség, hisz miota itt élek azota vártam hogy itt legyen velem. Csakhát nem ugrok a nyakába, nem csókolgatom agyon, mert valahogy már minden változást az életemben szinte pókerarccal fogadok. Ha valami fáj, azon esetleg rágódok egy nagyon rövid ideig, megjegyzem magamnak hogy ez most xar, és ennyi. Tulteszem rajta magam. A jó dolgokkal is igy vagyok sajnos. Jó, örülök, én tudom hogy örülök, de nem visitozom boldogságomban....Valoszinüleg ezt annak tudhatom be, hogy az életemben eddig még nem nagyon volt fix dolog amire azt mondhatnám hogy lényeges ideig ugyanaz maradt. Önhibámon kivül természetesen... (na nem a kapcsolatokról beszélek) Mindig változott körülöttem minden és hozzászoktam.
Csilla kicsit rosszalloan jegyezte meg, hogy nem nevetek annyit, komolyabb lettem, és gondolom más dolgokat is megjegyzett volna csak nem akart megbántani... Én pedig, mivel sziven ütött kicsit, kissé flegmán dobtam vissza neki, hogy ö is megváltozott volna az után amiken kersztülmentem és megyek minden egyes percben itt. Idegen országban idegen nyelven.....mert igy van. Dehát aki otthon élte le az életét a családja mellett, az soha nem fogja ezt megérteni. (ez nem rossz dolog, csak tény)
Persze hogy nem fogok panaszkodni skypeon keresztül hogy milyen kellemetlen volt ma hogy nem tudtam elmondani amit akartam angolul, vagy hogy az osztálytársaim vihorásznak mellettem és én semmit sem értek és kivülállóként érzem magam. Ezek a dolgok megtörik az embert egy idö után. Idegennek érzem magam, persze az is vagyok. Mert nehéz idegen nyelven élni....
Megváltoztam. Változott a felfogásom, nem vagyok olyan bohókás, változtak az igényeim is, és meg is törtem valamilyen szinten. Nehéz de kizárólag a nyelv miatt.
Ez van. Nem én vagyok az egyetlen aki ezt bevállalta. Eddig tudtommal mindenki túlélte, én is túl fogom. Aki szeret mindenhogy szeret. Viccelödve és komolyan is. Aki nem, azzal nem tudok mit kezdeni és nem sajnálom ha megszakad a kapcsolat....
Csilla tudom hogy mindig a barátom lesz, mert 2 éves korom ota az. Anya pedig anya. :):) Gondolom ö is elfogad. Más aki nem család, nem érdekel mit gondol vagy mond....ha mindenkivel foglalkoznék szétrobbanna a fejem....:):):):)
Legközelebb valoszinüleg apa és az egyik hugicám jön ki jövöre, remélhetöleg 2 vagy 3 honapra a nyári szünetben. Nagyon remélem hogy sikerül megoldani.
Ja még valami! A weblaprol leszedtem az e-mail irási lehetöséget mert átlagban napi 10 e-mailt kapok, amiböl 9 arrol szol, hogy irjam le milyen lehetöségek vannak itt a letelepedésre. A kezdölapra belinkeltem az amerikai nagykövetség oldalát, hogy ki se kelljen keresnie senkinek a neten, aki arra sem képes hogy kattintson egyet oda, azt sajnálom. Én is csak azt tudom leirni ami ott már le van.....elnézést kérek, de nem fogom ugyanazt leirni napontan 9-szer....sem másolgatni.
Akivel tartom a kapcsolatot és akinek nem feleltem még, az természetesen nyugodtan irjon oda, a cim nem változik. Akinek nem válaszoltam még, annak fogok a jövöhéten, Ne haragudjatok, most nincs idöm rá. Köszi a türelmet!
Az utobbi 2 hétben nem nagyon sokat alszom, munka után mindig program van, de én akarom igy mert nem akarom a napokat átaludni és öket hagyni unatkozni....unalmas lenne minden nap medencézniük :):):)
De komolyan, Inkább menyjünk valahova hogy minél többet lássanak. A fáradtság nem gond, de érzem hogy eléggé türelmetlen vagyok a nemalvás miatt. A vezetés szerencsére megy igy is. Muszály,mert a drágám dolgozik, nem tud velünk jönni sajnos. Ma vásárolni voltunk, holnapra is megvan már a program, kedden Grand Canyon, szerdán Phoenix belváros ahova Pisti visz minket.
Kicsit már sablonossá vált számomra hogy mindenkit ugyanoda viszek/viszünk, de sajnos az a kevés idö amit itt töltenek nem nagyon elég másra, Las Vegast, a Grand Canyont, Sedonát, Jerome-ot pedig hülye dolog lenne kihagynia annak aki itt jár. A kisebb kirándulásokat azokra a napokra szoktam osztani amikor dolgoznom kell este, vagy iskola van és nincs egész napom velük lenni.
Igaz anyáékkal voltam botanikus kertben és a Hole in the Rock-nál is, amit másnak még nem mutattunk meg. Volt akinek azért nem, mert semmi sem érdekelte az 1 dolláros bolton kivül, volt akinek azért nem, mert nem volt eszemben.
Nagyon jól érezzük magunkat velük, remélem ök is velünk.
Már csak 1 hetünk van együtt. annyira gyorsan elrepültek a napok.....
Nagyon rossz lesz hogy hirtelen megint nem lesznek velem. Most végre 3 hétre visszakaptam az édesanyámat és a barátnömet, és mire felfogom már itt sem lesznek. Ez elég béna érzés....
Valamiért olyanná váltam, aki iszonyu gyorsan elfogadja a helyzetet amibe csöppen és nem menekül el semmi elöl, ami részben jó, részben nem. Jó, mert bármihez alkalmazkodom látszólag azonnal, rossz, mert ez néha úgy jöhet le más szemében, hogy semmi nem érdekel, akármi történik. Csilla például megjegyezte, hogy ugy érzi nem örülök neki. Ami persze hatalmas hülyeség, hisz miota itt élek azota vártam hogy itt legyen velem. Csakhát nem ugrok a nyakába, nem csókolgatom agyon, mert valahogy már minden változást az életemben szinte pókerarccal fogadok. Ha valami fáj, azon esetleg rágódok egy nagyon rövid ideig, megjegyzem magamnak hogy ez most xar, és ennyi. Tulteszem rajta magam. A jó dolgokkal is igy vagyok sajnos. Jó, örülök, én tudom hogy örülök, de nem visitozom boldogságomban....Valoszinüleg ezt annak tudhatom be, hogy az életemben eddig még nem nagyon volt fix dolog amire azt mondhatnám hogy lényeges ideig ugyanaz maradt. Önhibámon kivül természetesen... (na nem a kapcsolatokról beszélek) Mindig változott körülöttem minden és hozzászoktam.
Csilla kicsit rosszalloan jegyezte meg, hogy nem nevetek annyit, komolyabb lettem, és gondolom más dolgokat is megjegyzett volna csak nem akart megbántani... Én pedig, mivel sziven ütött kicsit, kissé flegmán dobtam vissza neki, hogy ö is megváltozott volna az után amiken kersztülmentem és megyek minden egyes percben itt. Idegen országban idegen nyelven.....mert igy van. Dehát aki otthon élte le az életét a családja mellett, az soha nem fogja ezt megérteni. (ez nem rossz dolog, csak tény)
Persze hogy nem fogok panaszkodni skypeon keresztül hogy milyen kellemetlen volt ma hogy nem tudtam elmondani amit akartam angolul, vagy hogy az osztálytársaim vihorásznak mellettem és én semmit sem értek és kivülállóként érzem magam. Ezek a dolgok megtörik az embert egy idö után. Idegennek érzem magam, persze az is vagyok. Mert nehéz idegen nyelven élni....
Megváltoztam. Változott a felfogásom, nem vagyok olyan bohókás, változtak az igényeim is, és meg is törtem valamilyen szinten. Nehéz de kizárólag a nyelv miatt.
Ez van. Nem én vagyok az egyetlen aki ezt bevállalta. Eddig tudtommal mindenki túlélte, én is túl fogom. Aki szeret mindenhogy szeret. Viccelödve és komolyan is. Aki nem, azzal nem tudok mit kezdeni és nem sajnálom ha megszakad a kapcsolat....
Csilla tudom hogy mindig a barátom lesz, mert 2 éves korom ota az. Anya pedig anya. :):) Gondolom ö is elfogad. Más aki nem család, nem érdekel mit gondol vagy mond....ha mindenkivel foglalkoznék szétrobbanna a fejem....:):):):)
Legközelebb valoszinüleg apa és az egyik hugicám jön ki jövöre, remélhetöleg 2 vagy 3 honapra a nyári szünetben. Nagyon remélem hogy sikerül megoldani.
Ja még valami! A weblaprol leszedtem az e-mail irási lehetöséget mert átlagban napi 10 e-mailt kapok, amiböl 9 arrol szol, hogy irjam le milyen lehetöségek vannak itt a letelepedésre. A kezdölapra belinkeltem az amerikai nagykövetség oldalát, hogy ki se kelljen keresnie senkinek a neten, aki arra sem képes hogy kattintson egyet oda, azt sajnálom. Én is csak azt tudom leirni ami ott már le van.....elnézést kérek, de nem fogom ugyanazt leirni napontan 9-szer....sem másolgatni.
Akivel tartom a kapcsolatot és akinek nem feleltem még, az természetesen nyugodtan irjon oda, a cim nem változik. Akinek nem válaszoltam még, annak fogok a jövöhéten, Ne haragudjatok, most nincs idöm rá. Köszi a türelmet!
