Fura soför

Azért erre szakitok egy kis idöt, mert szerintem nagyon vicces...valamelyik nap a sivatagban bóklásztunk, egy parkolóban megálltunk a kocsival, ahol a következöt láttam meg az egyik autóban.

 Ha nem lehetne kivenni a soför szexi arcát, kukk az alsó képre.

Szóval ennyire könnyű itt jogositványhoz jutni.....hehe....
Bár minden kutyusnak ilyen verdája lenne és egy sem kóborolna gyalog, elveszetten, éhesen az út szélén.....

Eltüntem...

Igen, hát, megkaptam, és igaz, mostanában hanyagoltam a blogot, söt a weblapot is, amire már készülnek az újdonságok ugyan, sok uj foto és leirás is, de nem nagyon van idöm feltenni az oldalra, mert még itt a rokonság jövöhét keddig, igy aztán mindig program van. Szóval megérdemlem a letolást, de igérem, a jövöhét végére mindenképp új bejegyzésekkel és újdonságokkal várlak titeket a weblapon is.
Azért köszönöm a letolásokat is, igy legalább tudom, hogy van aki hiányolja a bejegyzéseket.
Jövöhéten jelentkezem, ígérem!
Mindenkinek szép hétvégét kívánok!

Fura kollégák, narancsfa és séta a sivatagban

Van egy román kolleganöm, aki több szempontból is mókás a számomra. Az egyik dolog, hogy iszonyu artikulálva beszéli az angolt. A másik, hogy esténként meditál, amit nagyon vicces módon tesz. Egyik este koromsötétben ült egy puffon, maga elött tartva egy lapot, amit bámult. Amikor kb 10 perces figyelés és tanakodás után megkérdeztem hogy ugyan mit művel a sötétben a papirlappal a kezében, akkor ezt a választ kaptam:
Probálom elolvasni a meditáciomat, de nem látok semmit.
Na erre --tudom tiszteletlenség--kitört belölem a nevetés, egy kissé azt hiszem meg is sértödött a hölgyike....hát, ennyit Roxanaról.


Egy másik kollégám, Joe is egy érdekes figura. Egy kb 160cm magas, 65kg-os, 45 körüli férfit kell elképzelni, jófius félrefésült séróval, puffadt tokával, az egyenruhájának felsö része belehuzva a nadrágba, ami egész a mellkasáig fel van húzva és madzaggal megkötve. Minden este és minden reggel salátát eszik illetve mindig valami jó házias témát, a poharán pedig ez áll: the best grandma (a legjobb nagymama) , ezt ma reggel láttam meg, nem kicsit megmosolyogtatott. A multkori poharán azt állt: Who?? Me??..ez sem semmi...
Ezen kívül még azt kell elmondani rola, hogy soha nem mosolyog. Egyszer az orra alá dugtam Bob kiskutyáját, mutattam neki hogy nézd milyen édes, mire a reakció egy : Ühüm.. volt komor arccal. Tegnap este az egyik angol könyvemben levö példamondatot mutattam neki, ami igy hangzott: Joe az ágya alatt tartja  a piszkos zokniait. Mivel ugye öt is Joe-nak hivják, mosolyogva mutattam neki, hátha kicsalok belöle egy vékony mosolyt, de tévedtem. A reakcio ennyi volt: I don't do it.
Úgyhogy azt hiszem ennyi volt a Joe megmosolyogtatására pazarolt idö, többé nem próbálkozom.


A fönököm Chris pedig azóta is folyamatosan ölelget, de közben rájöttem, hogy ez nála alap. Nem akar tölem semmi olyasmit....söt, tegnap meg is dicsérgetett a kollegám elött, hogy milyen okos vagyok és milyen gyorsan tanulom a nyelvet, stb.....nem részletezem mert belepirulok...hehe....

Nos ennyit a kollegáimról. A kis családdal holnap megyek a Grand Canyonba, ma Sun Citybe vittem öket, narancsot szedtünk narancsfáról, majd vásároltunk kicsit. 

Késöbb pedig kisétáltunk ide a ház mellé a sivatagba és készitettünk pár fotot, köztük egy igen vicces félét is....persze hogy az én ötletem volt....

Megérkezett a család, irány Las Vegas

Kedden reggel hazaérve éjszakás műszakból egyböl mentem is vásárolni, majd pedig egész nap szaladgáltam ezért-azért, pakoltam ilyesmi, szóval alvás hiányában nem igazán voltam a toppon......este hatra mentem ki a reptérre, ami a nagy forgalomnak köszönhetöen nem 30 perc volt, hanem 1 óra. A reptéren pedig szűk 3 órácskát vártam amig Pisti anyukája és unokaöccse megérkeztek. Irénke néni is kb olyan állapotban volt mint én, azzal a különbséggel, hogy ö annyira nem volt képben, hogy azt hitte Pesten van.....
Nagy meglepetéssel fogadta, amikor közöltük vele, hogy nem nem, ez nem Pest hanem Phoenix. Nem mindegy ugyebár...
A Sky Harbor Phoenix Airport Amerika legbarátságosabb repterének lett nyilvánitva, és bár minden reptéren még nem voltam, valoban nagyon szép valamint óriási mégis minden logikus, mindent könnyen meg lehet találni.
Vannak rola fotok, majd hétvégén felteszem öket.


Tegnapra sikerült mindannyiunknak aludni egy kicsit, bár nekünk elég fura éjszakánk volt, mivel mi a cicákkal egy szobában aludtunk, az pedig nem egyszerü, ugyanis éjjel néha arra ébredtünk, hogy Ramses szimatolja a fejemet, vagy hogy Bastet a hasunkon fekszik és dorombol. Vicces volt.


Tegnap Pisti dolgozott, én pedig elmentem a vendégekkel vásárolni, kicsit szétnézni. Elképedtek milyen sok jo cucc van és milyen olcson. Na igen. Még én is vettem magamnak két pulcsit, pedig nem vagyok egy plázák gyöngye csaj, de 50$-rol 10-re volt leárazva s nagyon tetszett, ezt csak nem hagyhattam ki...
Mivel ugye Mexiko mellett vagyunk, ugy gondoltam megkostoltatok velük néhány tipikus mexikoi kaját, igy aztán egy vacsorára cesadilla-t készitettem, szombaton pedig csinálok majd tacot is naés nyilván nem hagyhattam ki azt sem, hogy meg ne kostoltassam velük az igazi amcsi brownies-t. Szóval sütiztünk is.

Ma reggel elindultak Las Vegasba, én itthon maradtam mivel dolgoznom kell este. Holnap jönnek vissza, az Excalibur hotelben fognak aludni, ami szerintem persze a Luxor hotel után a legszebb ott Vegasban. Igazából nem bánom hogy itthon maradtam, Vegas csodaszép, de nekem egyszer elég volt, kicsit feszélyez hogy minden olyan mű ott. Többre értékelek egy túrát a Grand Canyonban vagy Sedonában esetleg Californiaban.
Kiváncsi vagyok Pisti hány fotot fog késziteni, ahogy ismerem kettöt. Hehe.....