Köszönöm nektek!

Tavaly amikor annyira dühös és elkeseredett voltam a sok irigy és rosszindulatú ember miatt, akik irogatták a szánalmas üzeneteiket, azt mondtam nem irok többet. Nem tudtam kezelni és nem tudtam nem figyelembe venni ezeket az embereket. Szerencsére talán a terhesség tette...nem tudom....mára teljesen hidegen hagynak az ilyenek, egyszerüen el sem olvasom amit irnak, megy a szemétbe...ezért folytatom a blogot.

Amiért irok most:
Képzeljétek el, egy kedves magyar család, akiket nem ismerünk, csupán néhány üzenetet váltottunk, mert érdeklödtek Arizonáról, itt járt Phoenixben, és hoztak Abigél babánknak magyar nyelvü könyveket. Idegenül ilyen kedvesek. Itt is nagyon szépen köszönjük nekik, hogy ezzel bajlódtak!

Ezzel ellentétben, hogy lássátok a másik oldalt is, valami tökéletlen irigyet, annyira borzasztoan idegesit a boldogságunk, hogy blogot ir rolunk amiben gondolom nem szépeket irogat össze. nem tudom, bár ö olvassa a mi életünket, én nem vagyok kiváncsi az ö blogjára, nem néztem nem nézem meg. :):) Nincs idöm, nincs energiám és nem is érdekel az ilyen hülyeség. Kaptam töle egy üzenetet, amiben felhivta a figyelmemet a blogjára....persze nem olvastam végig, töröltem....

A elsö tipusnak azért örülök, mert azt bizonyitja hogy vannak jo emberek, akik örülnek a másik örömének és joindulatuak. Tényleg örülök neki.

A második tipus pedig azt bizonyitja, hogy annyira hihetetlenül buta, irigy és rosszindulatu az illetö, hogy  idegesiti hogy mi boldogok vagyunk, annyira, hogy képes idöt és energiát fektetni abba, hogy egy egész blogot vezessen rolunk. :):) De öszintén....van olyan aki nem tartja szánalmasnak az ilyen embert? :D:D Még aki ugyanolyan rosszindulatu, az is látja hogy ez nem normális. :)

Egy blogot vezetni nem kevés energia...én tudom....szóval nagy lehet az irigység benne. És az a legjobb, hogy biztos hogy sok olyan ember fog a blogjára tévedni (ha elég jol reklámozza magát) akik kiváncsiak lesznek ránk, ezzel mégtöbb olvasot toboroz majd nekem... :):) Akik nem az ö nézetét vallják majd, ezzel nekem tesz jot.... :):)

Érdekes gondolkozása lehet neki, ha gondolkozik egyáltalán. Ilyenek is vannak.... Mindenesetre már látom, hogy akárki akármit gondol/ir/mond rolam, nekem rosszat egyik sem tud tenni.... :) Én csak örülök, hogy annyi sok jóindulatu olvasom van, és örülök ha a weblappal vagy talán itt leirt aproságokkal bármit is segithettem egy kirándulás szebbé tételében, vagy csak irtam valamit amit érdekesnek tartottatok.

Köszönöm hogy olvastok és irtok nekem ! Igyekszem ugy alakitani a napjaimat, hogy nemsokára tudjam folytatni a weblapot is. :)

Válaszok

Jajj annyi üzit kaptam amikre nem feleltem hogy most inkább igy egyben felelek ebben a bejegyzésben. :):)

Köszönjük szépen a jokivánságokat megint!
Már jobban vagyok, a tüdöm rendbejött, még a hasam rendetlenkedik, és mostmár érzem a császármetszést is sajnos :):) de ezek már aproságok ahhoz képest ami fájdalmam volt, szoval mondhatom hogy jol vagyok.

Abigél megkezdte pocifájos korszakát sajnos, semmi nem segit, pocimasszázs, hasraforditás, tornáztatás, már érzékeny gyomorra valo tápszert is kap....tök mindegy....

Skorpio csipés: köszi az ezzel kapcsolatos üzit, tudom ezeket, az ijedtségem azért volt, mert az orvosom megijeszetett...holnap megyünk a gyermekorvoshoz, majd töle megkérdem pontosan mi is van ha megcsipi Abigélt. Amikor kiköltöztünk ide, akkor olvastam hogy egy esetet regisztráltak amikor csecsemöt megölt a skorpio. Hát ahogy pedig itt némelyik mexikoi él, nem hiszem hogy egyetlen csipés történt.....a kölykök csusznak másznak az udvaron a földön mindenfelé.....meglátjuk mit mond a doki holnap.

Láz: már eleve a császármetszés is többek közt azért történt, mert belázasodtam és nem nagyon voltam magamnál, igy veszélybe kerülhettünk volna mindketten vágás nélkül az orvosom szerint.  Az operácio utáni láz lehetett akármi a sok probléma közül, de szerencsére vége. Nem is akarok erre gondolni már.

Szülésmeginditás: Ugyanugy számolják ahogy otthon, 40 hét. A 39.héttöl meginditják ha kérem, és ugy szülök ahogy akarok, ha akarom egyböl császármetszést csinálnak szüléssel valo probálkozás nélkül. Akárhogy is van, én végülis örülök hogy vágtak, és lehet hogy a következöt direkt igy kérem majd...ha lesz következö... még át kell gondolni és kipihenni ezt :):):)

Itthonmaradás szülés után: 6 hetet köteles adni minden munkáltato ha jol tudom, van akivel lehet egyezkedni, van akivel nem. Fizetni nem kötelesek, én sem kapok egy filllért sem, igy muszály vagyok visszamenni augusztustol....

Korház: rohadt hideg van!!!!!!!! Még Pisti is fázott, ugy kértem neki plusz takarot éjszakára hogy ne fagyjon meg...hihetetlen...igy nem tudom hogy fürdetik és kezelik a pici babákat.....

Facebook: kérlek szépen hogy ne jelöljetek idegenül, mert nem jo hogy az ismerösök 80 %a nem is ismerös....a weblap facebook oldalán tudunk beszélni, szivesen irok nektek ott, de kérlek a privát profilomat ne jelöljétek mert már nem tudom ki kicsoda ott....

Mostmár azért talpon vagyok nagyjából, takaritgatok is, meg minden, de még vigyázok mert a hasam még gyilkol.....Abigél minden napra ujabb hurkát növeszt, olyan édes, nem gyözzük puszilgatni. :) Itt van pár kép, remélem sikerül olyat feltenni amit még nem tettem:

Szegény Pisti is nagyon fáradt....látszik :D:D:D:D

Remélem hogy hamarosan a weblapra is lesz energiám majd..... :)

Ez történt... :(

Köszönöm a sok üzit facebookon, gondoltam itt megválaszolom hogy mi a probléma.

Már a mütét óta fájdalmaim voltak a hasamban, de azt hittem hogy a mütét miatt, aztán azt hittem hogy a rossz bélmozgás miatt, aztán mégiscsak elmentünk a dokihoz hogy nézzen meg. Hát az egész méhem be van gyulladva, azért fáj a hasam annyira, hogy fél ora mire felállok ülésböl annyira fáj, és a menés is csak görnyedve ment...kaptam rá fájdalom csillapitot és antibiotikumot.

Következö este akkora fájdalmaim voltak lélegzéskor, hogy egyszerüen már nem tudtam lélegezni. A jobb oldalamba és a vállamba hasitott. Csak ültem, még beszélni sem tudtam, papirra irtam le Pistinek hogy mi a bajom. Mozogni is alig tudtam annyira erös volt a fájdalom, plusz gondolom rátett hogy nem tudtam mi a bajom, ezért bepánikoltam hogy itt fogok meghalni mert ugye az ember a legrosszabbra gondol ilyenkor.
Akkor egy idö után jobban lettem, az éjjelt átvészeltem de feküdni nem tudok és ha ledölök fáj és nem kapok levegöt sem. Le akartam dölni és nem tudtam felkelni annyira fájt, kiáltottam Pistinek hogy segitsen fel mert megfulladok. Hát senkinek nem kivánom ezt az érzést....nem voltam képes felülni, sem lélegezni, és iszonyat fájdalom volt.

Másnap reggel megint rámjött ugyanez, egy nehéz éjjel után. Már nem vártam meg amig nem tudok beszélni sem, mert egyedül voltam Abigéllel. Felhivtam Pistit hogy azonnal jöjjön haza munkábol, vigyen az emergency-re.

Na ott egyböl arra gondoltak, hogy az epémmel van baj, jobb oldali fájdalom vállba kisugározva...
Megultrahangozták az epémet, semmit nem találtak. Aztán azt gondolták, hogy vérrög van bennem valahol, betettek cat-scan-be......nem volt vérrög szerencsére. Volt viszont folyadék a tüdömben, ami gyulladást okozott, ettöl van a fájdalom.

Az egész napot ott töltöttük, a 2 hetes picivel. Szerencsére Abigél nagyon jol viselte, meg sem nyikkant egész nap. Ott volt velem az ágyamon vagy az apjával.
Sajnáltam öket hogy ott kell üljenek velem egész nap, de nem tudhattuk mikor engednek el, és ha hazamennek és egyböl hivhatom is öket vissza, az csak rosszabb, plusz Abigélnek idöponjta volt az orvoshoz 2 hetes ellenörzésre, ami épp az ER-vel szemben volt.
Hát ottmaradtak velem.

Kaptam morfiumot de semmit nem hatott, ugyanugy fájt. Aztán kaptam valami mást, ami erösebb, az jo volt, azota is azt szedem de csak ha Pisti itthon van, mert ha egyedül vagyok Abigéllel, akkor nem merem. Nagyon lenyom, nem szeretném hogy Abigélnek baja legyen mert elaludtam vagy ilyesmi. Eléggé bekomázok töle. Ilyenkor a másik, enyhébb gyogyszert szedem...mert olyat is kaptam ám... :D Már annyi bogyot szedek hogy azt sem tudom melyiket mire szedem....

Ráadásul Abigél is kinlodik a gázokkal szegénykém, sir egész nap épp amiota nekem van bajom...
Ma egy picit már én is jobban vagyok és ö is most épp nem sir, igy tudok irni.

Állitolag pihennem kellett volna a mütét után de nem tettem ezért van most ez...hát persze. De ha a férjemen kivül senkink nincs, akkor nehéz, mert nem akarom rá hagyni a házimunkát hisz dolgozik...
A barátaink pedig nem arra vannak hogy öket ugráltassam minden xarral. Gondoltam megcsinálom én, eddig is meg tudtam, mit nekem egy kis vágás a hasamon.
Hát rosszul gondoltam....

Na igy vagyunk jelenleg. Én még mindig nem tudok lefeküdni, ülve probálok egy picit aludni, ha szedem a fájdalomcsillapitot akkor könnyebben állok fel és mozgok, kevesebb fájdalommal.

Remélejük mostmár jobb lesz, pár napja már szedem az antibiotikumot......

Elsö hetünk Abigéllel

Nem nagyon vagyok abban az állapotban hogy irogassak mostanában. Rámjött a szülöi fölösleges aggódás, mert Abigél furán lélegzett, mintha fuldokolna, de Pisti dolgozott igy egyedül kellett elvinnem a dokihoz. Babunak semmi baja, de estére én szépen belázasodtam, annyira hogy 40ig felment, a hasam pedig bár egyébként is fájt, most annyira, hogy alig tudtam megmozdulni. Majdnem megfagytam, mondtam Pistinek hozzon vizes lepedöt és tekerjen be vele. Azt hittem belehalok csak abba hogy kimondtam...dehát tudom hogy nincs más megoldás ha nem akarok tovább kinlodni. Ez, és a lázcsillapito reggelre huzta le a lázamat. Addig kinlodtam. A hasam annyira fájt, hogy nem tudtam magamtól még felülni sem Holnapra kaptam idöpontot a dokihoz...addig szedem a lázcsillapitot, a fájdalomcsillapitobol 2 adagnyi van még, ugyhogy gyönyörü éjszaka elé nézek megint, azt hiszem....

Remélem holnap rendbetesz a doki. Lehet hogy megemeltem magam amikor Abigélt dokihoz vittem, mert a babaüléssel együtt emeltem öt. Ráadásul nem is vezethettem volna a fájdalomcsillapito szedése mellett...ugyhogy az is kész katasztrofa volt amit átéltem mire a dokihoz értem vele. Nem hiába van ráirva hogy ne vezessek....

Abigél egyébként egy kis tündérke. Nagyon jo baba. Nem sir csak néha amikor éhes, egyébként azt is az ökle szopogatásával, cuppogással jelzi. Rengeteget nevet. Olyan édes..... :):)

Majd jelentkezem ha picit jobban leszek. :)

A szöveget figyeljétek a ruciján :):):) : (diaper loading.....please wait :):) )

Megszületett Abigél kislányunk

Pénteken reggel fél 9re mentünk hogy elinditsák a szülést. Elözö éjjel még annyit sem aludtam mint egyébként. Ideges nem voltam tudatosan, de bizonyára azért volt bennem stressz..
Az infuziot egy RN (fönövér szerüség) kötötte be, ugy, hogy a csuklom bedagadt, 2 napig igy volt bennem és fájt az egész alkarom töle....közben véletlenül bele is akadt, kihuzta de nem vette észre, csak amikor már az egész alkarom véres volt és az ágyon egy jo nagy vértócsa figyelt...hupsz azt mondja na most ezt fel kell takaritsam...nah..mintha az én hibám lett volna...mindegy. Ez az egyetlen ember akitöl reméltem hogy minél elöbb megszabadulok, egyébként nagyon kedves volt velem mindenki végig.

Elkezdték adagolni az oxitocint meg nem tudom mi volt a másik....nem voltak fájásaim, ezért nem kértem egyenlöre az epiduralt. Egyszercsak elkezdtem remegni, fáztam. Takargattak, mérték a lázamat, ami fel is ment egy idö után. Iszonyat remegésben voltam....
Délben jött a doktorom, azt mondta bármikor bekötik ha kérem. Nah szoltam is amikor már igen erös fájásaim voltak, hogy mostmár kéne a fájdalom csillapito, de akkorra elment egy másik beteghez, a növérek meg nem nagyon akartak segiteni rajtam, mert még ez is le kell csöpögöjön meg az is...blabla. Másfél órát töltöttem igy, már majdnem sirtam, csak azért nem, mert szégyelltem :D:D:D Pisti már rám sem tudott nézni nem akarta látni hogy kinlodok. Kinlodott velem...

Nagy nehezen mégis elkezdték bekötni az epiduralist, na amiröl senki soha nem beszélt nekem, az az, hogy ez még jobban fáj mint maguk a fájások :D:D:D:D két csigolya közé beszurnak egy tüt ami késnek érzödik :D:D:D de aztán pár perc mulva jol lezsibbasztott, nem éreztem semmit, mégis meglepö modon tudtam mozogni. Felkelni nem, de mozogni igen.
Még mindig remegtem, állitolag ez normális...erröl sem beszélt senki korábban. Ujdonság volt a dolog. Mivel felszaladt a lázam, az ápolonök elkezdték leszedni rlam a takarokat mondván hogy biztos attol....na az a sok "takaro" 3 db lepedö volt......nem ám valami ami melegitett volna.

Este 9-ig vártuk hogy meginduljon a szülés, a dokim is velem volt, Pisti is, emelték az oxitocin szintet, de semmi.....semmi nem éreztem, csak remegtem fáztam. 9kor közölte a dokim, hogy ugy néz ki Abigél nem akar még kijönni, és ha akarom várhatunk még, de az ö véleménye szerint el kell inditsuk a császármetszést hamarosan, mert lázas is vagyok, veszélybe kerülhetünk ha igy folytatjuk. Ekkorra már eléggé tompa voltam a fájdalomcsilapitoktol és egyéb belémnyomott cuccoktól, és Abigél pulzusszáma is igencsak magas volt, figyelmeztettek, hogy meg kell nyugodjak mert baj lehet belöle. Ezzel az infoval nem nagyon tudtam mit kezdeni azon kivül hogy jol felzaklatott, hisz nem voltam ideges, csak fáztam, remegtem. Ez után viszont aggodtam babuért és persze hogy idegeskedni kezdtem.

Mondtam hogy császározzanak meg, ne várjunk. Átvittek egy mütöbe, ekkorra teljesen zombi lettem, nem tudtam mgzogni egyáltalán, még a kezemet sem és ragadt le a szemem. Ugy éreztem elájulok, és probáltam küzdeni ellene mert féltettem Abigélt. Néha pillanatokra ki tudtam nyitni a szemem, láttam a mütölámpákat, a személyzetet, hallottam hogy az orvosom nyugtat és probál jo hangulatot teremteni hogy megnyugodjak. Az altatoorvos végig a fejemnél állt, beszélt hozzám, kérdezett, amire csak néha tudtam reagálni egy igen gyenge bolintással. Pisti is a fejemnél ült végig de nem tudtam rola csak amikor az altato orvos mondta neki hogy megfoghatja a kezemet akkor tudtam meg hogy ott van. Nem fájt, de mindent éreztem. A vágást, ahogy nyomták lefele a babát, ahogy szedték ki belölem. És nem voltam boldog töle. :D:D:D Az ellenségemnek sem kivánom ezt az érzést. Ilyen kiszolgáltatott soha nem voltam. Felvágva, bénán, magamrol alig tudva. Borzasztó.

Mindenki végig nagyon kedves volt, nagyon odafigyeltek rám. Hallottam amikor Abigél felsirt, és láttam ahogy felmutatják nekem és Pistinek, de semmit nem tudtam reagálni, söt a szememet is csupán egy fél pillanatra tudtam kinyitni hogy lássam öt.

Ez után összeraktak :):):) , és visszavittek a szülöszobára. A mütét közben és után is remegtem végig. Annyira, hogy a szülöszobán fel sem ajánlották hogy odaadják Abigélt, még egy fél oráig. Addig tartott amig magamhoztértem kicsit. Amikor megkérdezték akarom e fogni öt, nem mertem igent mondani mert annyira remegtem hogy féltem elejteném. Mondtam az ápolonak, hogy ha segit fogni akkor igen. Akkor olyan történt, hogy ha mástol hallom nem hiszem el. Reggel kb 9töl kezdve remegtem és majd megfagytam. Akármit csináltam nem mult el.

Ahogy Abigélt a kezembe adták, egyetlen pillanat alatt elmult a remegés teljesen és vissza sem jött.

Nem hihetetlen????? Szemem kiguvadt, nézek az ápolonöre, mondom látod ezt? Bólogat és nevet, látom....
Hihetetlen....

Miután egész nap vizért könyörögtem de nem kaptam, ekkor már jobban kivántam azt, mint hogy Abigélt a kezembe adják, mert ugy éreztem meghalok egyetlen kortyért is....nagyon nagyon szomjas voltam.

Picurt lemérték, 17 inch hosszu, 7,2 pounds (3,3kg) megfürdették, levették a lábnyomát (itt ez a szokás) engem is nézegettek hogy minden ok-e, aztán végre kaptam egy kevés vizet....tényleg csak egy keveset.

Felvittek minket egy szobába. Itt minden nö külön szobát kap a kicsivel együtt, söt egy személy végig ott lehet velem amig a korházban vagyunk. Pistim ott aludt velünk, volt külön ágya meg minden, fürdöszoba a szobában, tv.
Egész éjjel kinlodtam, fájdalomcsillapiton élek azota is, mert nagyon fáj a vágás. Csak szoltam és hozták a gyogyszert, ha nem szoltam mindig kérdezgették hogy kérek-e. Másnap még nem ehettem semmit, viszont fel kellett keljek sétálni kellett menjek az ápolo asszisztenssel és picurral a folyoson. Hát......nem volt egy örömteli séta, az elsö lépések olyanok voltak mintha vizágyon lépkednék fájdalommal egybekötve...a többi sem volt kellemesebb.
Azt mondják pihenjek...és közben köteleznek a sétára...akkor mit is akarnak? :D:D:D A dokim bejött megnézni, mondta hogy eléggé aggodott miattam, mert nagyon nem voltam magamnál végig.  Nagyon rendes ez az orvos. Örülök hogy öt választottuk. Pedig fiatal, 35 körüli, csupán 2,5 éve praktizál, mégis végig látszott hogy tudja mit csinál, nyugodtan és kedvesen beszélt velem és mindenki mással is, nem idegesitett fel a hülyeségekkel ahogy némelyik növér a szülés alatt.....

Pistit megállitották a folyoson és mondták neki ott dolgozok, hogy hallották a kollegáktól mennyire szép a kisbabánk, és hogy majd bejönnek meg szeretnék nézni öt. :):):) Minenki jött megnézni, gratuláltak.

Vasárnap már reméltem hogy hazajöhetünk, de maradnunk kellett még, mert nem az én orvosom jött be hanem egy másik, és ö nem engedett ki, mondván hogy korai még, aztán hétfön jött az én dokim, megnézte a vágást, és mondta hogy hazamehetünk miután a gyerekorvos Abigélt megnézte. Egyébként babut és engem is minden benn töltött napon megnézett az orvos. Szombaton vasárnap majd hétfön is. A gyerekorvos is nagyon aranyos, és segitökész volt.

Ápolonök, ápolo asszisztensek oránként benéztek, kérdezték hozhatnak e valamit. Mindig volt friss jeges vizem, gyümölcslevem, vasárnaptol azt ettem amit akartam. A korházi ételek finomak, étlap van amiröl azt és annyit eszem amit és amennyit akarok. Nekünk minden ingyen, mivel a biztositásunk nagyon jo. Persze Pisti mondta melyik milyen, ö tudja hisz ö a szakács a másik épületben :D ugyanezeket fözi.

Jöttek be fönövérek is nagyon gyakran, segitettek mindenben, elmondtak mindent amire szükségem volt és mindig egy pillanat alatt ott voltak ha hivtam öket. Még meg is jegyezték hogy nyugodtan használjam a hivogombot, és csodálkoztak hogy nem ugráltatom öket. Csak akkor használtam a hivót, ha valamiért jó igeig nem jött senki és már nagyon kellett a fájdalom csillapitó. A velem valo viselkedésükböl az jött le, hogy a nök eléggé durván ugráltathatják öket.....gondolom engem kedveltek mert nem hisztiztem nekik :D:D:D

Abigélnek és nekem is mindenünk megvolt, pelenkátol enni-innivaloig, picurnak tápszer, és minden ami kell egy babának. Még babruha és sapka is volt, amit nekünk adtak.

Semmit nem kellett használnunk a sajátunkból. Söt, hétfön, miután elengedtek minket, egy egész csomag pelenkát, cumikat, csomo tápszert, babának könyvet, ismertetöket és egy rakás mást is kaptunk hogy hozzuk haza. A babaülést be kellett mutassuk, az nélkül nem engedik ki picit.

Az egyetlen dolog ami nem tetszett, hogy rohadt hideg volt. Abigél végig orditott, szegény biztos fázott, pláne amikor tisztába kellett tegyem. Egyáltalán semmit nem aludtam csütörtöktöl hétfö estig. Talán másfél orát összesen...már látomásaim voltak a fáradtságtol, macskákat meg embereket láttam mindenhol ahol nem voltak :D elég félelmetes volt...nem tudtam hogy ilyet is tudok :D:D:D:D

Már nagyon vártuk hogy itthon legyünk. Tényleg le a kalappal, nagyon jól gondunkat viselték a korházban, mindenki nagyon nagyon kedves és segitökész volt, sokan még meg is ölelgettek, megsimogattak ugy gratuláltak, mint egy család. Fiatalok, idösek, ápolonök, fönövérek, orvosok, mind mind nagyszerü emberek.

De nagyon jo volt hazajönni. Itt van néhány kép a mi drága angyalkánkról. Nagyon tetszik neki a szobája, folyamatosan nézi a falat, a szineket, amikor épp nem alszik. Mióta itthon vagyunk, nyugodt, alig sir, akkor is csak ha kaka van vagy éhes. Egyébként alszik egész nap és éjjel, vagy mosolyog. :):) Nagyon édes csak az a baj hogy eddig még nem nagyon sikerült nyitott szemü képet késziteni rola :D:D:D

A babyülésben teljesen elveszett, olyan picike....

Hát nem olyan mint egy kis burrito???? :D:D:D

A kiságy is óriásinak tünik hozzá képest :):):) Keresni kell benne.... :D:D

Álmában nevet amikor a nevén szolitom....elképesztöen édes, könnyesre tudom nevetni magam rajta. :):)

Érdekes, hogy szülés után nemhogy lement volna a viz rolam, de azota is annyira be van dagadva az arcom és föleg a lábam hogy majd szétdurran.....

Anyuka lettem.....azt hiszem még nem fogtam fel. Hát, lesz rá idöm....imádom puszilgatni azokat az édes kis sonkáit. :):):):) Az én kislányom....annyira tökéletes.