Arizona Magyarul Blog


"Ha lenéznénk az űrből a földre, nem látnánk az országhatárokat. Csak egyetlen kis bolygót látnánk."
(Dalai Láma)

2010. november 23., kedd

Új fotoalbum....

Csak most lettem kész a pár héttel ezelött készitett sedonai fotok kiválogatásával, kicsinyitésével. Uj helyen lesz a fotoalbum, lassacskán minden régi albumot átválogatok és felteszek erre az új helyre, de már csak januártól, mert decemberben nem nagyon fogok a weblapohoz nyúlni, tanulni fogom a matekot keményen....esetleg ha már a cicáink is unják az algebrát, akkor irok 1-1 új cikket vagy felteszek fotokat. Egyébként nem, mert ha belelendülök, egész nap azt csinálom, a matek pedig megint huzódni fog.....

Szóval itt van izelitönek pár foto Sedonáról, csodálatos összel! Szebb mint bármikor. A többi képet ide kattintva megnézhetitek.
Ha addig nem jönnék, akkor mindenkinek kellemes ünnepeket és happy thanksgiving!






2010. november 15., hétfő

Phoenix Sky Harbor ----> Ferihegy

Vége Olgi 6 hetes nyaralásának. Hazament. Biztos furcsa lesz neki otthon a hidegben. A többi különbséget fel sem emlitem. Korábban megtettem már.

Remélem jók lesznek a ruhaméretek amiket vett a családnak. :)
Vitt egy táskányi cuccot a szüleimnek is, már jobban várom hogy megkapják mint ök. A tesóim kapnak édességet, ruhát, egyebeket, jajj remélem tetszeni fog nekik minden. Hihetetlen milyen drága lenne ezeket postán elküldeni. Nem is küldenék semmit ugy. Igy 50 $-t kellett fizetnünk azért a táskáért, ugy meg lett volna vagy 1500 $. Nem mindegy. Ki az a hülye aki 1500 -t fizet azért ami nem ér csak 1-2 száz dollárt.......

Voltunk még Sedonában, Jeromeban is, csodálatosan szép összel, nemsokára megleszek vele a fotogalériában, ami készülök egyébként átalakitani a weblapon, csak nagyon hosszu melo.....majd apránként.

Mostmár ráállok keményen a matekra, készülök a placement test megirására.

ADRIENN és ZSUZSA!!
Rengeteget segitettetek nekem, most készülök alaposan átnézni és bevágni amiket küldtetek.
Megmutattam a drágámnak, és ö is el van képedve azon, hogy egy idegennek képesek voltatok igy kidolgozni és leirni. Jó tudni hogy vannak ilyen emberek. És remélem hogy több van belölük mint amennyivel találkoztam eddig.... :):)
A betegem kutyáját fotozgattam korábban, és most megszerkesztettem, elöhivattam a jobb képeket, be is kereteztem egyet, megkapja kedden a szülinapjára. 
Ime a fotomodell Baby:

2010. november 6., szombat

Milyen itt élni?

Itt van a sogornöm, 6 hetet tölt itt. Vagyis mostmár csak kettöt. Belegondoltam, hogy milyen lenne, ha ez az egész nekünk is csak egy nyaralás lenne, ha haza kellene mennem. Áááá...nee....

Kiváncsi lennék rá, hogy más itteni magyarok hogy élték/élik ezt át. Nekem még mindig olyan, mintha nyaralnék. Pedig az életünk itt is ugyanugy iskolából, munkából, hétköznapokból áll, minden ami otthon volt. Csak másképp. Persze sokat számit, hogy ki milyen körülmények között élt Magyarországon. Minél jobban élt ott valaki, annál kevésbé tudja értékelni amit ez az ország kinál. Legalábbis én igy látom és tapasztalom.

Nekem óriási élmény például, hogy ha szabadnapunk van, nem kell azon keseregni, hogy nem tudunk hová menni kirándulni, mert nincs kocsi vagy nincs pénz, ahogy otthon. Csak beülünk az autóba, megtankolunk a 2,7 $-os benzinböl és irány amerre látunk. Fantasztikus helyekre.

Vagy az, hogy ha megkivánok valami finomat, csak csurgatom a nyálam, mert nem tehetem meg, hogy megvegyek egy doboz epret vagy egy ananászt, mert ha megveszem, a villanyszámla pénzböl kell elvenni. Ha akarom, naponta 2 doboz epret nyomok be ananásszal. (nyomnék ha nem lennék rá allergiás...:D )

Ugyanez a felvágottakkal. Egy jó minöségü sonkát nem engedhettem meg otthon, nem tehettem meg hogy a kedvenc magvas kenyeremet vásároljam, mert az ára duplája volt mint a sima fehérkenyér. Egy finom narancslevet csak ritkán, és azt is ugy kellett beosztanom, hogy reggelire egy-egy fél pohárral igyak, hogy eltartson egy darabig.

Hogy cola meg sznekk legyen otthon, amivel a vendéget megkinálhatom, hát....az is állandó gond volt. Ha tudtam hogy jön hozzám valaki, elöre megvettem mikor volt rávaló és elzártam, nehogy hamarabb elfogyjon mint ahogy a vendég odaér, mert nem volt miböl másikat venni.

Gyerekkoromban nyaranta hogy vártuk a dinnyéskocsit, és milyen szomoruak voltunk, amikor nem tehettük meg hogy vegyünk. Egy rohadt dinnye miatt. 

Ha elhivtak valahova nemet mondtam, csak azért, mert nem volt mit felvennem vagy nem volt pénzem arra, hogy fedezzem magamnak az utiköltséget, a kajámat. És nem estélyi ruhára gondolok, és nem 100km-es utazásra, hanem mondjuk egy bulira, hegyi turára vagy egy mozira. Még mindig bennem van, milyen fájdalmas élmények voltak ezek.

Pedig ezek egyáltalán nem luxus dolgok. Kellett a pénz az albérletre, a napi élelmiszerre. Hogy miért nem éltem a szüleimmel? Egyrészt ott sem lett volna sokkal jobb, bár azért azon nem kellett volna aggódnom mit egyek, viszont ha elköltöztem a városból, kirugtak a munkahelyemröl, és senki nem vett fel. Azzal érveltek, hogy nem érek be munkába télen, mert jeges lesz az út, vagy nem tudok hazamenni egy délutános müszak után. 13 km-re élt apa a várostól. 13 km!! Most boltba is messzebbre járunk!! Nevetséges.

Amikor az egyik munkahelyemen az én kezembe érkeztek a felvételre jelentkezök önéletrajzai és átnéztem, válogattam öket, köztük a volt osztálytársam életrajzával, aki tudtam milyen körülmények közt él, tudtam hogy okos és tökéletes lenne a munkára, de a fönököm közölte velem, hogy csak azokat nézzem, akik a városon belül élnek, a többit dobjam ki. A srác papirja a kukában landolt, hiába kértem, hiába mondtam a fönöknek hogy ö az akit keres. Tudom, hogy ez nem az ö akarata volt, hanem valaki "mégokosabbé", de nagyon felháboritott.

Esélyt sem kapott senki aki nem a városban élt. Egy nyomorult kis minimálbér alatti munkára.

Sokan tartanak bunkónak amiért azt mondom, hogy soha többé nem élnék Magyarországon. Szerintem egy átlagember, aki átesett azokon amiken én, vagy még rosszabbakon (mert én még szerencsés is voltam). az hasonlóan gondolkozik. Aki pedig Magyarból tartja a magamfajtát bunkónak ez miatt, az valószinüleg irigy és próbálja nekem bemesélni hogy neki jó ott ugy, ahogy én is éltem. Az senkinek sem lehet jó.

Azon gondolkodni hogy bérletet vegyek magamnak vagy kaját, de ha eszem, akkor 1 hétig gyalog kell járjak dolgozni a város másik végére, vagy hogy mit eszek holnap, hogy azt a kisdarab hust még 3 napra be kell osztani mert mekkora öröm amugy is, hogy most épp hus van a hütöben. Nem tulzok. Igy volt. Ez nem szégyen, szerintem az a szégyen, ha valaki igy élt és megjátsza hogy nem.

Ki akarná ezt újra?

Egyre több olyan emberrel is összeakadok, aki "Szucs bányatelepröl" magyarázza meg nekem, hogy Amerikában xar az élet. És márpedig neki igaza van, mert olvasta a "Nök Lapjában".

Mit mondhatnék az ilyennek? Érdemes vitázni vele? Csak sajnálni tudom.

Ez az ország nagyon megválogatja kit enged itt élni, de aki itt él, dolgozik és normálisan kezeli a pénzt, annak nincsenek megélhetési gondjai. Persze sokan erre rávágják, hogy "dehát hány embertöl elveszik a házat mert nem tudja fizetni!" Igen. Az amerikai ha keres 2000$-t, akkor elkölt 4000-et. Nem csoda. Ezért irtam, hogy okosan kell élni. De ez minden országra igaz. Csak általában máshol (nem mindenhol) ha okosan élsz sem tudsz megélni normálisan, anyagi gondokból származó stressztöl mentesen.

Egy átlag magyar tud okosan élni. Tudja értélekni amije itt van, mert tudja milyen a másik oldal. Akinek itt nem jó, az vagy amerikai, vagy nagyon el volt kényeztetve otthon. Szerintem.
Én, személy szerint, minden levegövételben új lehetöséget és boldog életet érzek és tapasztalok ebben az országban. És nem gyözöm elégszer hangsulyozni, pedig irtam már erröl is.

Hiába is voltam felháborodva a soförökön multkor. Senki sem tökéletes. (Pláne én nem.) Ezek az emberek befogadtak, amikor még a nyelvüket sem beszéltem, amikor még azt sem tudtam hol vagyok. Segitenek nekem, tanitanak, munkát adnak, nem itélkeznek. Ki az, akinek ez nem jó?

Vajon más itteni magyar hogy gondolkozik erröl? Hogyan látják ezt? Csak én látok ilyen éles konturt a két ország/élet között?

Csak nehogy valaki azt irja nekem nagy okosan, hogy majd akkor mondjak véleményt ha többet éltem itt. Ennyi idö, de szerintem még pár hónap is, böven elég arra, hogy lássuk a különbségeket. Hisz akkor abban éltem, most ebben élek. Nem nyaralok itt, hanem dolgozom, hétköznapokat élek, pénzt osztok be, számlákat fizetek. Ugyanugy, ahogy akárhány év mulva is tenni fogom. Semmi nem fog változni ebböl a szempontból.

Más: Miért nem jelennek meg az uj hozzászólások oldalt??? Mit csináljak vele?? Hmm.....

BUCHARESTböl van a 10.000. olvasó. :):)

2010. november 5., péntek

rohadtul nem idepasszoló kér(d)és...

...de nem tudok hova fordulni...

Figyelem! Saját mentális stabilitásod megörzésének érdekében, ha gyülölöd a matekot, ne olvass tovább! :):)

Az antropology felvételire készülök, és az algebrát gyüröm, több-kevesebb sikerrel. Találtam teszteket megoldásokkal, de nem találok olyan oldalt ami ingyenes és magyaráz is. Nem értem. Szenvedek. Ma ugy kikészitett agyilag, hogy letettem a fejem és fél pillanat alatt bealudtam. Ha valaki esetleg valami csoda folytán szereti a  matekot, segithetne nekem elmagyarázni a következö linken felnyiló tesztsor ezen feladatait, nekem nem megy. 3, 7, 8, 11, 12, 14, 18, 19, 20, 21.
Tehát majdnem az összes. :D:D

Itt a link: http://www.gccaz.edu/math/Documents/asset-elem.pdf

Ha nem akarod gyötörni magad ezzel, akkor csak azt mondd meg nekem, hogy hogy lesz a 126-ból primszámokra bontva 2x2x3x3x7. Mert én inkább ezt mondanám :  2x3x3x7 Nem értem miért az elöbbi a helyes válasz.....de ez csak annyit jelent, hogy matekból a tudásszintem teljesen zéró. Ezt az egyet ki tudom számolni.....

Ha valaki hasznosan hozzá tud és fog szólni, örök hálám érte!

2010. november 4., csütörtök

Diet macska....mi ilyet iszunk

Mi van??? 
Nem ismeritek a cukormentes macskát? Diet macska, macska "lájt", ahogy tetszik... Ejj...hát hol éltek ti?? Mi ilyet iszunk!


Vezetni próbál az amerikai...

...because you had a bad day...trararammramm....

Hát elég bad day-em volt tegnap elött....ugy ki voltam merülve le sem tudtam irni azóta.
Zoila kolleganöm helyett dolgoztam szombaton, hogy a gyerekeit el tudja vinni Mexikoba halloweenezni, igy 6 éjszakát melóztam egyben. Sok volt. Ráadásul olyan kolleganövel, aki ugyan kedves, de semmit sem csinál, mert a beteg utálja, ö pedig ugy gondolja hogy ha a beteg nem akarja hogy ö etesse meg, akkor már nem is kell segiteni semmi másban sem. Igy aztán minden xart én csinálok, annyit nem tett volna meg, hogy felálljon vizet adni Bobnak éjszaka.
Nappal aludni nem nagyon tudok, max 2-3 órát, igy a 6. nap estéjén elég érdekesen festhettem már...egész nap kinlódtam, próbáltam pihenni, de nem jött össze. Fáradt voltam de nem tudtam aludni, csak fetrengtem. Ha felkeltem hogy csináljak vmit, fáradtan estem vissza a kanapéra.

Igy indultam el este dolgozni. Egy szép kis keresztezödésben jobbra készültem kanyarodni, de láttam, hogy balról 3-4 autó készül szintén kanyarodni, igy tudván mennyire szerencsétlenül vezetnek ezek az amerikaiak, figyeltem, nehogy elém vágjon valamelyik barom. Ez volt a szerencsém, ugyanis valóban kivágott elém, eszében sem volt elsöbbséget adni. Fék tövig, és reméltem hogy nem jön nekem. Megállt hirtelen, és felállt a volán mögött a barom pasi,elkezd nekem mutogatni meg kapálózni miközben szidkozódik. MÉG NEKI ÁLLT FELJEBB!!!!!!!

Olyan ideges lettem, hogy leállitottam a kocsit és készültem kiszállni, de a paraszt továbbment, igy én is. Még ö mutogat nekem??? Még most is olyat mondanék!! Milyen kreszt tanultak? Hogy kapnak ezek jogsit??? Mert biztos nem ugy ahogy én kaptam..És mégcsak nem is szöke nö volt, hanem egy pasi, akik állandóan azzal jönnek, hogy milyen jól vezetnek....(tiszt.a kiv.)

Talán csak a fáradtság miatt, de ugy éreztem (és érzem azóta is) hogy utálom öket. (a következökre is: tiszt. a kiv.) Hülyék és nem tudnak vezetni. Veszélybe sodorják a másikat, mert nekik 45-nél nem jó 55-tel hajtani, 80-nal kell menni. Dupla záróvonalon dombon, kanyarban ök elöznek, mert sietni kell, nehogy másfél perccel késöbb érjen oda, mert annyi esze nincs, hogy elöbb induljon el, sötétben rámállnak, reflektorral villognak(nehogy lássak valamit) hogy álljak félre mert sietnek és nem lehet elözni, holott igyis többel megyek mint szabadna. Indexelnek ahol nincs értelme mert másfelé nem lehet menni, de nem indexelnek a keresztezödésben, majd rájön a másik ahogy akar, hogy merre akar menni. Megy elöttem mint a bolond, majd hirtelen a keresztezödés elött 3 méterrel beletapos a fékbe, mert ö most meggondolta magát és lekanyarodik. A nö festi magát az úton vezetés közben, meg mobilozik minden második soför, vagy zabál, de olyat is sokat látok, hogy egyik kezében mobil, irja az sms-t, másikban meg a mekis szendvics és tömi a pofájába, az utat meg nem látja.
Az öregasszony--aki ha letagad 30 évet akkor is 80-nak kell vallja magát--nem lát, nem hall, megy az autópályán 30-cal, mindenkit feltart, index nélkül sávot vált. Hogy lehet ezeknek még jogositványuk?? Annyi ilyen van az uton hogy szörnyü.

Na, most elöször érzek olyat, hogy valamit utálok az USA-ban. Otthon is vannak hülye soförök, máshol is, de otthon csak idegbetegek, azért vezetni tudnak. Itt viszont vezetni se tudnak meg még hülyék is. Nagyon felidegesitettek, féltem Pistit, féltem magamat is. Mert hiába vezetünk mi normálisan, ha a másik belémjön mert ö sietett, reggelizett, a szemhéját sötétitette mert túl világos volt, vagy a legujabb cukimuki édibédi szoknyácskájáról trécselt a barinövel vezetés közben. Nem is csodálkozom, hogy annyi baleset van, hogy egyenes uton ahol mégcsak szembejövö sáv sincs, egymásba mennek.

Egyébként is az az eddigi tapasztalatom a legtöbb amerikairól, hogy hanyagok, nem értékelnek semmit és semmi felelösségérzetük nincs. Mindent széthagynak maguk után, munkából minden egyes napon késnek és számukra ez normális, mosolyogva lépnek be, eszükben sincs bocsánatot kérni, de ha mi nem vagyunk ott 6:35-kor ahogy szoktunk, hanem 6:45-re érünk be a 7-töl kezdödö müszakra, akkor huzza a száját, hogy hát ö menne haza, hol voltunk eddig.

Kedvesek, segitökészek, mosolygós vidám emberek amit nagyon becsülök bennük, de ezek sajnos eltörpülnek a negativ dolgok mellett ha velük kell élni. Viszont ha a magyar mellé állitanám, még mindig azt mondanám, hogy inkább az amerikai mint a magyar, mert otthon sokkal rosszabb tapasztalataim is voltak. Remélem itt ezek lesznek a legrosszabbak....(na persze....álmodozom...)

Mégegyszer megjegyzem, tisztelet a kivételnek.

Macska-movie

Gondoltam megosztom veletek Bastet és Ramses legutóbbi mókás megmozdulásait (amit el tudtam kapni).

Ezt 1:40-töl érdemes nézni, addig csak Ramses édes kis pofiját nézhetitek. Na az se rossz...ha kutyalihegést hall, folyton fetrengeni kezd..vicces.

Itt Bastet lazit....fárasztó napja volt...



Itt meg kényeskedik:

2010. november 1., hétfő

Amerikai tanárok kicsit másképp....

A halloween mindenkiböl kihozza a valódi énjét. Ime, az én volt tanáraim, Angela és Patrick (balról) halloween éjszakáján. A magyar tanárok is megtennék ezt? Na ez a különbség....sokat számit!