Végre megérkezett Csilla és Zoli, akik vizumlottón nyertek és Phoenixet választották. Egyenlöre legalább is ugy tünik, remélem igy is marad. :)
Tegnap éjjel érkeztek, ma már együtt töltöttük a napot. Kissé fáradtan, de belevetették magukat a nézelödésbe. Pistim sajnos dolgozott, igy hárman indultunk neki. Elmentünk vásárolni, tettünk egy izzasztó sétát a Pleasant Lake tónál aztán medencéztünk egyet nálunk hogy felfrissüljünk, majd Csilla fözött egy finom olaszos tésztát amivel saját magán kivül senkinek nem volt baja, Csilla itt is üzenem, hogy nagyon finom volt, köszi!! Ez egy ilyen felvezetö, pihengetös nap volt, holnap pedig Fossil Creek lesz a célpont, majd én rohanok dolgozni éjjelre.
Ez okból kifolyolag a következö 10 napban nem sokat fogok jelentkezni, megyünk Sedonába, Grand Canyonba, és még ahány hely csak belefér az idejükbe. A weblapon is ez után lesznek ujdonságok.
Holnap pedig már drágaságom is jön velünk! :):)
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 26., csütörtök
Földalatti (alien?) bázis??
Nagyon érdekes dokumentumfilmet láttam az imént a history channel-en.
Egy Új-Mexiko-beli városka Dulce melletti fennsikon, az Archuleta Mesa-n rengeteg ember látott furcsa dolgokat. A fennsik egy apacs indiánrezervátumhoz tartozik. Az indiánok, a dulce-i rendörfönök és a város lakosai is, látnak nagyon gyakran katonai helikoptereket a fennsik fölött, láttak többször UFO-nak vélt repülö jármüveket, furcsa fényeket, söt, a rendörfönök sok fotoval állt elö, amit ö maga készitett a fennsikon mutáns, tehén testü, ember fejü halott lényröl és helikopterekröl amiket senki sem tud hova tartoznak.
A sztori azzal kezdödött, hogy egy férfi, aki állitólag ebben a földalatti bázisban dolgozott, felvette a kapcsolatot egy régi barátnöjével és átadott neki a bázisban készitett fotokat, amik nem emberi lényeket ábrázoltak, azt bizonyitva, hogy a bázis létezik, több szintes és idegen lények vannak benne, ezen kivül rengeteg dokumentumot is adott neki. A férfi megbeszélte a hölggyel, hogy bizonyos idöközönként jelentkezik nála, és kérte, hogy ha nem jelentkezne a megbeszélt idöpontokban, akkor azonnal juttassa nyilvánosságra a fotokat és dokumentumokat. Hát, nem jelentkezett, senki nem tudja mi történt vele--a hölgy pedig elöhozakodott a bizonyitékokkal.
Érdekes dolgokat nyilatkoznak a szemtanuk akik láttak dolgokat, de érdekes módon, amikor arra kerül a sor, hogy na akkor mutasd meg hogy hol láttad azokat a szokatlan lyukakat a földben --amik lehetnek esetleg szellözök---akkor az illetö azt mondta "áá, én nem megyek oda mégegyszer".
A rendörfönök, miután fotokat mutatott, sztorikat mesélt, elmondta miket látott és elmondta hogy sejtik mi van a dolog mögött, arra a kérdésre, hogy "mi az amit tud?" azt a választ adta, hogy nem mondja el, mert fél a következményektöl....
Van aki azt nyilatkozta, hogy a kormány földönkivüliekkel folytat ott közös kutatásokat, az alienek vizsgálják az embert és forditva és genetikai kutatásokat, kisérleteket végeznek.
A history channel stábja mindenféle müszerekkel felment a fennsikra, semmit sem találtak.
Ennyi szemtanu, ennyi bizonyiték, és mégsem találnak semmit? Hogy lehet ez?
Ha van ott valami, és az valóban annyira titkos, akkor hogyan lehet, hogy ennyire nyilvánvalóan folytatják amit folytatnak? Gondolok itt a szanaszét hagyott tehéntestü emberfejü lényekre, a heliopterekre, az UFO-kra a fennsik fölött. Ha képesek voltak egy ilyen földalatti bázist létrehozni anélkül hogy az épitkezés bárkinek feltünt volna, akkor hogyan lehet, hogy a "közlekedést" és a mutáns lények tárolását ennyire nem tudják titokban tartani??
Ez azért elég nagy hanyagságnak tünik, azt pedig egy ilyen dolog kapcsán nem hiszem hogy megengedhetné magának az ember (vagy az alien :):):) )....titkos bázis, de egy arra sétáló mutáns lényeket talál séta közben az ut szélén....elég nevetségesen hangzik....nem?
Ez után mutattak egy Virginia-beli hatalmas hotelt, amiröl nemrég derült ki, hogy igazából egy titkos, földalatti bázis bejárata. Addig senkinek nem tünt fel.....sem a hotel vendégeinek, sem az ott dolgozoknak.
Mit müvelhet a kormány amikröl még nem tudunk? Ráadásul a szemünk elött??
Egy Új-Mexiko-beli városka Dulce melletti fennsikon, az Archuleta Mesa-n rengeteg ember látott furcsa dolgokat. A fennsik egy apacs indiánrezervátumhoz tartozik. Az indiánok, a dulce-i rendörfönök és a város lakosai is, látnak nagyon gyakran katonai helikoptereket a fennsik fölött, láttak többször UFO-nak vélt repülö jármüveket, furcsa fényeket, söt, a rendörfönök sok fotoval állt elö, amit ö maga készitett a fennsikon mutáns, tehén testü, ember fejü halott lényröl és helikopterekröl amiket senki sem tud hova tartoznak.
A sztori azzal kezdödött, hogy egy férfi, aki állitólag ebben a földalatti bázisban dolgozott, felvette a kapcsolatot egy régi barátnöjével és átadott neki a bázisban készitett fotokat, amik nem emberi lényeket ábrázoltak, azt bizonyitva, hogy a bázis létezik, több szintes és idegen lények vannak benne, ezen kivül rengeteg dokumentumot is adott neki. A férfi megbeszélte a hölggyel, hogy bizonyos idöközönként jelentkezik nála, és kérte, hogy ha nem jelentkezne a megbeszélt idöpontokban, akkor azonnal juttassa nyilvánosságra a fotokat és dokumentumokat. Hát, nem jelentkezett, senki nem tudja mi történt vele--a hölgy pedig elöhozakodott a bizonyitékokkal.
Érdekes dolgokat nyilatkoznak a szemtanuk akik láttak dolgokat, de érdekes módon, amikor arra kerül a sor, hogy na akkor mutasd meg hogy hol láttad azokat a szokatlan lyukakat a földben --amik lehetnek esetleg szellözök---akkor az illetö azt mondta "áá, én nem megyek oda mégegyszer".
A rendörfönök, miután fotokat mutatott, sztorikat mesélt, elmondta miket látott és elmondta hogy sejtik mi van a dolog mögött, arra a kérdésre, hogy "mi az amit tud?" azt a választ adta, hogy nem mondja el, mert fél a következményektöl....
Van aki azt nyilatkozta, hogy a kormány földönkivüliekkel folytat ott közös kutatásokat, az alienek vizsgálják az embert és forditva és genetikai kutatásokat, kisérleteket végeznek.
A history channel stábja mindenféle müszerekkel felment a fennsikra, semmit sem találtak.
Ennyi szemtanu, ennyi bizonyiték, és mégsem találnak semmit? Hogy lehet ez?
Ha van ott valami, és az valóban annyira titkos, akkor hogyan lehet, hogy ennyire nyilvánvalóan folytatják amit folytatnak? Gondolok itt a szanaszét hagyott tehéntestü emberfejü lényekre, a heliopterekre, az UFO-kra a fennsik fölött. Ha képesek voltak egy ilyen földalatti bázist létrehozni anélkül hogy az épitkezés bárkinek feltünt volna, akkor hogyan lehet, hogy a "közlekedést" és a mutáns lények tárolását ennyire nem tudják titokban tartani??
Ez azért elég nagy hanyagságnak tünik, azt pedig egy ilyen dolog kapcsán nem hiszem hogy megengedhetné magának az ember (vagy az alien :):):) )....titkos bázis, de egy arra sétáló mutáns lényeket talál séta közben az ut szélén....elég nevetségesen hangzik....nem?
Ez után mutattak egy Virginia-beli hatalmas hotelt, amiröl nemrég derült ki, hogy igazából egy titkos, földalatti bázis bejárata. Addig senkinek nem tünt fel.....sem a hotel vendégeinek, sem az ott dolgozoknak.
Mit müvelhet a kormány amikröl még nem tudunk? Ráadásul a szemünk elött??
2010. augusztus 25., szerda
Vásárlás amerikai módra
Tegnap elött elmentünk vásárolni mert szükségem volt egy bluzra a professzorral való találkozásomra. Hát, a bluzból lett 10 szatyornyi cucc, a 70%-ára nem volt szükségünk, de akkora leárazások voltak, hogy nem tudtuk otthagyni. és arra gondoltunk, hogy jövöre ugyis kell majd, ha sikerül házat vennünk. Végülis tiszta olyan dolog, ami kell majd jövöre. Hát, elköltöttünk 170$-t, ugy, hogy a leárazásokkal 245$-t spóroltunk, plussz kértünk nekem egy törzsvásárloi kártyát, amivel azonnal le is vontak az árból még 15%-ot, plussz volt ott egy kupon, amit ha kitöltesz megint lejön 5% rögtön, plussz ahogy fizettünk, kaptunk egy másik kupont, ami 30$-t ér, tehát ma visszamentünk, és az 50$-ról 28$-ra leárazott elözöleg kiszemelt grillezös melegszendvicssütöt a kupon ellenében megkaptuk, söt, még a 30$-ból 2$ megmaradt, szóval a kupont visszakaptuk, legközelebb azt is levásárolhatjuk. Vagyis ezt ingyen kaptuk, és olyan árakon vásároltunk, hogy hihetetlen.
Csak egy példa: tányér, gyönyörü kagylós, domború mintákkal, ami egyébként ebben az üzletben és máshol is 12-15$ darabja, most megvettük 2$ 60 centért. Nem mindegy....
És ez nem egy szokatlan leárazás volt. Mindig találsz ilyet. Csak nézelödni kell.
Nincs olyan mint otthon hogy a fejedhez vágják, hogy
"hogy képzeled te hogy az amugy is akciós könyvre még majd te törzsvásárlói kártyát akarsz használni??? az már akciók halmozása lenne!!! Olyat nem lehet!!"
Vagy másik példa: Bemegy a vevö és 1000 Ft-os utalvánnyal akar fizetni egy 950 Ft-os árut.
Mire az eladó: "Ez igy nem jó! Nem fogadja el a gép! Vegyél még hozzá valamit!"
vevö: "nem baj, nem kell a visszajáró"
eladó: "ez igy akkor sem jó, mert akkor plusszom lesz a kasszában, azt pedig nem lehet, meg amugy se engedi a gép hogy 950-et üssek egy 1000Ft-os utalványra"
És képesek ezen xarozni 50 Ft miatt. És ez tuti, mert könyvesboltos és élelmiszerboltos multamban is ezt kellett tegyük a vevökkel. Milyen rendszer ez? Nevetséges nem??
Itt egy árura adnak hatvanezer akciót és nem ám hogy majd ráirnak valami nonszensz eredeti árat ahogy otthon ráirják hogy 1000Ft volt és most 800 Ft közben az életben nem került 1000Ft-ba az a bugyi....mert ezt csinálják....azt hiszed olcsón veszed közben lehet hogy nem hogy olcsóbb, de még rá is tettek valamennyit az eredeti árra.....
Söt, olyat is szoktak itt csinálni, hogy azt mondják, hogy itt van egy áru, ha azt mondod, hogy bizonyitani tudod, hogy bármely más üzletben olcsóbban kapnád meg, akkor elviheted azon az áron.
Vagy: Megvettünk egy kávéfözöt, hazavittük, kiprobáltuk de egy hét mulva meggondoltuk magunkat, visszavittük a boltba, meg se kérdezték hogy miért vittük vissza. Nem kell? Oké! Mit akarsz? Levásárolod az összeget vagy adjam vissza a pénzt? Kell a pénz?Oké, tessék, itt egy kártya, ezzel levásárolhatod bármikor vagy tessék, itt a pénz. 1 perc alatt. Otthon mit mondanának ha igy visszavinnék valamit? Menyj már a francba. Hülye vagy? Nem egy árut vittünk már igy vissza. Soha senki nem problémázott rajta.
Most megint eszembe jutott valaki aki állandóan azzal jött nekem hogy itt az USA-ban szarabb az élet mint Magyarországon. Az illetö soha nem volt itt még turistaként sem....hát. Ehhez nem füznék hozzá most semmit, túl álmos vagyok....és nem is éri meg ilyenekkel foglalkozni azt hiszem. Sok boldogságot neki a fantasztikus Magyarhonban. :):):) Majd szólok ha kell küldjön nekem kölcsön............
Csak egy példa: tányér, gyönyörü kagylós, domború mintákkal, ami egyébként ebben az üzletben és máshol is 12-15$ darabja, most megvettük 2$ 60 centért. Nem mindegy....
És ez nem egy szokatlan leárazás volt. Mindig találsz ilyet. Csak nézelödni kell.
Nincs olyan mint otthon hogy a fejedhez vágják, hogy
"hogy képzeled te hogy az amugy is akciós könyvre még majd te törzsvásárlói kártyát akarsz használni??? az már akciók halmozása lenne!!! Olyat nem lehet!!"
Vagy másik példa: Bemegy a vevö és 1000 Ft-os utalvánnyal akar fizetni egy 950 Ft-os árut.
Mire az eladó: "Ez igy nem jó! Nem fogadja el a gép! Vegyél még hozzá valamit!"
vevö: "nem baj, nem kell a visszajáró"
eladó: "ez igy akkor sem jó, mert akkor plusszom lesz a kasszában, azt pedig nem lehet, meg amugy se engedi a gép hogy 950-et üssek egy 1000Ft-os utalványra"
És képesek ezen xarozni 50 Ft miatt. És ez tuti, mert könyvesboltos és élelmiszerboltos multamban is ezt kellett tegyük a vevökkel. Milyen rendszer ez? Nevetséges nem??
Itt egy árura adnak hatvanezer akciót és nem ám hogy majd ráirnak valami nonszensz eredeti árat ahogy otthon ráirják hogy 1000Ft volt és most 800 Ft közben az életben nem került 1000Ft-ba az a bugyi....mert ezt csinálják....azt hiszed olcsón veszed közben lehet hogy nem hogy olcsóbb, de még rá is tettek valamennyit az eredeti árra.....
Söt, olyat is szoktak itt csinálni, hogy azt mondják, hogy itt van egy áru, ha azt mondod, hogy bizonyitani tudod, hogy bármely más üzletben olcsóbban kapnád meg, akkor elviheted azon az áron.
Vagy: Megvettünk egy kávéfözöt, hazavittük, kiprobáltuk de egy hét mulva meggondoltuk magunkat, visszavittük a boltba, meg se kérdezték hogy miért vittük vissza. Nem kell? Oké! Mit akarsz? Levásárolod az összeget vagy adjam vissza a pénzt? Kell a pénz?Oké, tessék, itt egy kártya, ezzel levásárolhatod bármikor vagy tessék, itt a pénz. 1 perc alatt. Otthon mit mondanának ha igy visszavinnék valamit? Menyj már a francba. Hülye vagy? Nem egy árut vittünk már igy vissza. Soha senki nem problémázott rajta.
Most megint eszembe jutott valaki aki állandóan azzal jött nekem hogy itt az USA-ban szarabb az élet mint Magyarországon. Az illetö soha nem volt itt még turistaként sem....hát. Ehhez nem füznék hozzá most semmit, túl álmos vagyok....és nem is éri meg ilyenekkel foglalkozni azt hiszem. Sok boldogságot neki a fantasztikus Magyarhonban. :):):) Majd szólok ha kell küldjön nekem kölcsön............
2010. augusztus 24., kedd
Meeting a professzorral
OLYAN NAPOM VOLT MA..........!!!!!!
Hüüü....én magam sem hiszem el! Másnak talán nem érdekes, de számomra ez jelent mindent!!!
Találkoztam a régész professzorral. Az elején az idegtöl azt sem tudtam kinyögni mit akarok, de a második mondattol elég jól belejöttem. van der Leeuw professzor egy 60 év körüli nagyon kedves és nagyon müvelt úr, aki itt Phoenixben az Arizona State University antropologia részlegének igazgatója. Hollandiában született, ott is élt, ott kezdte régész pályafutását, majd a párizsi és még néhány neves egyetemen való tanitás után amerikai egyetemeken kezdett tanitani. Igy kötött ki itt Phoenixben.
Annyira közvetlen, vicces és kedves volt, hogy hamar feloldódtam. Beszéltem neki arról, hogy szeretnék angolt tanulni, mert nagyon gyér a tudásom, mire megcáfolt, azt mondta ö nem aggódik ez miatt és nekem sem kellene, és hogy ne legyek ennyire szigoru magamhoz, mert az angol tudásom remek. Hát ez annyira jól esett, pláne hogy ezt ö mondta, hogy szinte könny szökött a szemembe.
Az igazi székröl majdnem leborulás csak ez után jött. Megkérdezte hogy milyen tapasztalataim vannak a régészettel kapcsolatban, mire feleltem neki hogy "nothing". (semmi) Erre ö nevetve kérdezte, hogy nem voltam még ásatáson? Mondtam neki hogy hát nem az én érdektelenségem miatt, hanem mert egyszerüen soha nem volt lehetöségem ilyesmire. (Egerben senki nem rángatott hogy "gyere ássunk ki egy ösi inka várost".....)
Majd hozzátettem, hogy évek óta erröl álmodom. Hogy végre benne lehessek, láthassak, átélhessek egy igazi régészeti ásatást., szóval nem rajtam mulik. Viszont soha nem gondoltam volna, hogy valaki aki nem régész (még) és pénzes kapcsolatai sincsenek kaphat ilyen lehetöséget.
Hát, kaphat!!!!!!!!!!!!!!!
Igaz még nem tutira, de a prof ekkor felállt, nyomkodott egyet a laptopján, majd közölte velem, hogy az egyik haverja most tart ásatást Mexikoban, és megkérdezi töle van-e hely számomra.
A szemem kiguvadt, nem mertem elhinni amit mondott. A kövektezö pillanatban olyan széles vigyor húzódott a fejemre, hogy nem látszott töle a nyakam. Ha nem lettem volna szégyenlös el is sirtam volna magam.
Csak annyit tudtam hirtelen kinyögni, hogy "tényleg? egy igazi ásatásra?" És nagyon sürün megköszöntem neki.
Az oktatással kapcsolatban azt ajánlotta nekem, hogy ha nem akarok anyagilag legatyásodni, akkor az elsö 2 évet járjam ki egy community college-ban, (ha jól sejtem az otthoni föiskola szintnek felel meg), merthogy ott is van régészet, és sokkal olcsóbb mint az egyetem mivel ott tanitanak az egyetemi hallgatók. Azt mondta valami fejes ott egy másik barátja akivel napi szinten tartja a kapcsolatot, megadta a hölgy nevét és e-mail cimét, hogy kérjek töle egy idöpontot és hivatkozzak rá, mondjam hogy ö ajánlott oda engem. Ha ott kijárom az elsö 1 vagy 2 évet, akkor pedig átvesznek az ASU-ra hogy ott folytassam és diplomázzak le.
Látta rajtam mennyire odavagyok a témáért, és meg is jegyezte, hogy látszik mennyire lelkes vagyok és hogy nagyon örül neki hogy igy állok a régészethez.
Nagyon sok segitséget kaptam a proftól és igazán értékelem is.
Szeretem az ilyen embereket. Valóban nagyon magasra jutott a hivatásában, igazán profi, mindenki felnéz rá és mégis úgy beszél velem, valakivel akinek nincs egyebe egy érettséginél, mint egy régi jóbaráttal. Az ilyen ember igazán tiszteletre méltó.
Mostmár azon izgulok, hogy mi lesz, ha valóban megkapom a lehetöséget hogy elmenjek a mexikoi ásatásra és pénz vagy a munkahelyem miatt nem sikerül. Az nagyon kellemetlen lenne és tiszteletlenségnek tünne a részemröl. Ö probál segiteni én meg nemet mondok. Fu inkább nem is gondolok rá, inkább csak örülök egyenlöre és várom a választ a college-ból, hogy mikor mehetek a következö találkozóra.
Hüüü....én magam sem hiszem el! Másnak talán nem érdekes, de számomra ez jelent mindent!!!
Találkoztam a régész professzorral. Az elején az idegtöl azt sem tudtam kinyögni mit akarok, de a második mondattol elég jól belejöttem. van der Leeuw professzor egy 60 év körüli nagyon kedves és nagyon müvelt úr, aki itt Phoenixben az Arizona State University antropologia részlegének igazgatója. Hollandiában született, ott is élt, ott kezdte régész pályafutását, majd a párizsi és még néhány neves egyetemen való tanitás után amerikai egyetemeken kezdett tanitani. Igy kötött ki itt Phoenixben.
Annyira közvetlen, vicces és kedves volt, hogy hamar feloldódtam. Beszéltem neki arról, hogy szeretnék angolt tanulni, mert nagyon gyér a tudásom, mire megcáfolt, azt mondta ö nem aggódik ez miatt és nekem sem kellene, és hogy ne legyek ennyire szigoru magamhoz, mert az angol tudásom remek. Hát ez annyira jól esett, pláne hogy ezt ö mondta, hogy szinte könny szökött a szemembe.
Az igazi székröl majdnem leborulás csak ez után jött. Megkérdezte hogy milyen tapasztalataim vannak a régészettel kapcsolatban, mire feleltem neki hogy "nothing". (semmi) Erre ö nevetve kérdezte, hogy nem voltam még ásatáson? Mondtam neki hogy hát nem az én érdektelenségem miatt, hanem mert egyszerüen soha nem volt lehetöségem ilyesmire. (Egerben senki nem rángatott hogy "gyere ássunk ki egy ösi inka várost".....)
Majd hozzátettem, hogy évek óta erröl álmodom. Hogy végre benne lehessek, láthassak, átélhessek egy igazi régészeti ásatást., szóval nem rajtam mulik. Viszont soha nem gondoltam volna, hogy valaki aki nem régész (még) és pénzes kapcsolatai sincsenek kaphat ilyen lehetöséget.
Hát, kaphat!!!!!!!!!!!!!!!
Igaz még nem tutira, de a prof ekkor felállt, nyomkodott egyet a laptopján, majd közölte velem, hogy az egyik haverja most tart ásatást Mexikoban, és megkérdezi töle van-e hely számomra.
A szemem kiguvadt, nem mertem elhinni amit mondott. A kövektezö pillanatban olyan széles vigyor húzódott a fejemre, hogy nem látszott töle a nyakam. Ha nem lettem volna szégyenlös el is sirtam volna magam.
Csak annyit tudtam hirtelen kinyögni, hogy "tényleg? egy igazi ásatásra?" És nagyon sürün megköszöntem neki.
Az oktatással kapcsolatban azt ajánlotta nekem, hogy ha nem akarok anyagilag legatyásodni, akkor az elsö 2 évet járjam ki egy community college-ban, (ha jól sejtem az otthoni föiskola szintnek felel meg), merthogy ott is van régészet, és sokkal olcsóbb mint az egyetem mivel ott tanitanak az egyetemi hallgatók. Azt mondta valami fejes ott egy másik barátja akivel napi szinten tartja a kapcsolatot, megadta a hölgy nevét és e-mail cimét, hogy kérjek töle egy idöpontot és hivatkozzak rá, mondjam hogy ö ajánlott oda engem. Ha ott kijárom az elsö 1 vagy 2 évet, akkor pedig átvesznek az ASU-ra hogy ott folytassam és diplomázzak le.
Látta rajtam mennyire odavagyok a témáért, és meg is jegyezte, hogy látszik mennyire lelkes vagyok és hogy nagyon örül neki hogy igy állok a régészethez.
Nagyon sok segitséget kaptam a proftól és igazán értékelem is.
Szeretem az ilyen embereket. Valóban nagyon magasra jutott a hivatásában, igazán profi, mindenki felnéz rá és mégis úgy beszél velem, valakivel akinek nincs egyebe egy érettséginél, mint egy régi jóbaráttal. Az ilyen ember igazán tiszteletre méltó.
Mostmár azon izgulok, hogy mi lesz, ha valóban megkapom a lehetöséget hogy elmenjek a mexikoi ásatásra és pénz vagy a munkahelyem miatt nem sikerül. Az nagyon kellemetlen lenne és tiszteletlenségnek tünne a részemröl. Ö probál segiteni én meg nemet mondok. Fu inkább nem is gondolok rá, inkább csak örülök egyenlöre és várom a választ a college-ból, hogy mikor mehetek a következö találkozóra.
Még annyit, ami szerintem nagyon fontos, hogy egyértelmüen látszott az a "plusz kedvessége" ami abból adódik, hogy mindketten europaiak vagyunk. Tett is rá megjegyzést, viccelödött is az amerikaiakról. Úgy tünik jó gondolat és jó döntés volt a részemröl, hogy öt választottam a sok tanár közül.
2010. augusztus 21., szombat
Éjszakai monológ...pénz beszél a fene enné meg
Most kivételesen jol mutatja itt oldalt ez a kütyü az idöjárást...villámlik. És nagyon furán. Dolgozom, az elöbb kint voltam a ház elött a szaros kutyával, és azt hittem valami buli van valahol. Hát nem. Villámlik. És folyamatosan és nagyon széles területen. Olyan mint a discoban a villogo fények csak nagyban és nem szines. :)::):) Most lehetne fotozni!!! A fene hogy pont ilyenkor dolgozom....
Nem láttam még ilyet. Itt még a villám is másképp dolgozik. Tetszik, nézegettem egy darabig, aztán a kutya felugatott, hát megint valami termetes pók mászott el mellettem. Nem kaszás volt az biztos...:):)
Jó hizott pókok vannak errefele.
Kedden megyek az egyetemre a professzorhoz, délután 3-ra. Gondoljatok rám. Kiváncsi vagyok mit fogok összedadogni neki. Már összeirtam a kérdéseket amiket fel szeretnék tenni neki. Izgulok. Még nem....de majd fogok....egyedül megyek, jobb szeretem az ilyen dolgokat egyedül intézni. Ha van velem valaki az csak mégjobban felidegesit, csak jobban izgulok.
A kolléganöm azt mondja az ASU nagyon drága, többszáz dollár egy óra. Hát.....nem tudom. Azért ez nekem elég gyanusan sok......szerinte community college-ban kellene kezdenem, mert matekot és angolt ott is tudok tanulni. Ez a két tantárgyam lesz az elsö évben amit egyetemen kivül is meg tudok oldani. A többi már szakmai, mind az antropologia körébe tartozik.
Na várjunk még ezzel, egyenlöre azt sem tudom felvesznek-e. Hamarosan kiderül, addig lerágom a körmeimet. Az lenne a "legjobb" ha felvennének és nem tudnánk kifizetni. Na akkor fogok belefulladni a könnyeimbe......
Kiülök akkor Dzsó mellé a templom tövébe, kiteszem a kalapomat és énekelek. (már azért pénzt fognak adni hogy elhallgassak :) ) Viszem Ramsest magammal, ö meg majd marnyogja hozzá a ritmust.
Azért ez olyan szörnyü. Egészségügy és oktatás, ezek olyan dolgok, amit ingyen kellene adjanak nem? Annyi lényegtelen dologra van elszórni való pénze a világnak, mint sport például. Egy élsportolónak kinyomnak egy csomó pénzt mert gyorsan fut vagy jól rugja a labdát, de aki beteg vagy aki tanulni akar az oldja meg ahogy akarja mert nincs pénze rá az államnak? Borzasztó ez a rendszer.
Nem láttam még ilyet. Itt még a villám is másképp dolgozik. Tetszik, nézegettem egy darabig, aztán a kutya felugatott, hát megint valami termetes pók mászott el mellettem. Nem kaszás volt az biztos...:):)
Jó hizott pókok vannak errefele.
Kedden megyek az egyetemre a professzorhoz, délután 3-ra. Gondoljatok rám. Kiváncsi vagyok mit fogok összedadogni neki. Már összeirtam a kérdéseket amiket fel szeretnék tenni neki. Izgulok. Még nem....de majd fogok....egyedül megyek, jobb szeretem az ilyen dolgokat egyedül intézni. Ha van velem valaki az csak mégjobban felidegesit, csak jobban izgulok.
A kolléganöm azt mondja az ASU nagyon drága, többszáz dollár egy óra. Hát.....nem tudom. Azért ez nekem elég gyanusan sok......szerinte community college-ban kellene kezdenem, mert matekot és angolt ott is tudok tanulni. Ez a két tantárgyam lesz az elsö évben amit egyetemen kivül is meg tudok oldani. A többi már szakmai, mind az antropologia körébe tartozik.
Kiülök akkor Dzsó mellé a templom tövébe, kiteszem a kalapomat és énekelek. (már azért pénzt fognak adni hogy elhallgassak :) ) Viszem Ramsest magammal, ö meg majd marnyogja hozzá a ritmust.
Azért ez olyan szörnyü. Egészségügy és oktatás, ezek olyan dolgok, amit ingyen kellene adjanak nem? Annyi lényegtelen dologra van elszórni való pénze a világnak, mint sport például. Egy élsportolónak kinyomnak egy csomó pénzt mert gyorsan fut vagy jól rugja a labdát, de aki beteg vagy aki tanulni akar az oldja meg ahogy akarja mert nincs pénze rá az államnak? Borzasztó ez a rendszer.
2010. augusztus 19., csütörtök
Egyetemvárosban és ujra Fossil
Megint voltunk Fossil Creekben, megint egy új partszakaszra mentünk, ahol még nem voltunk. Jó volt. Kellemes 33 fok volt, jól esett a phoenixi höség után. A part csupa kö volt, és hosszan lehet sétálni, hát persze hogy nekem el kellett indulnom felfedezöútra. És jól tettem, mert kb 20 méter után egy kb másfél méter hosszu kigyot láttam elsiklani a lábam elött 1-2 méterrel. Annyira meglepödtem és nem mertem hinni a szememnek, hogy lemaradtam arról, hogy jo képet készitsek rola, de azért a feje hiján lekaptam a drágát. És nem is csak egy, hanem kettö! A másiknak sajnos csak a farkát sikerült megörökitenem. Ugy látszott együtt voltak, mert egy irányból menekültek. Közben utánajártam a dolognak, ö valószinüleg a green rat snake nevü kigyó.
Sikerült pillangot és sast is fotoznom, bár annyira nem jo képek lettek. Majd felteszem a képeim közé. Napoztunk, pancsoltunk, megint egy ugrálós hely mellett telepedtünk le, de most senki nem volt ott, mert hétköznap volt.
Na ha az a kö leesne onnan fentröl.......
Én megint pancsoltam egyet egy vizesésben, itt volt belöle egy csomo. Kapaszkodnom kellett a kövekbe hogy ne vigyen el a viz, aztán felálltam, és a kezem tele volt miniatür piocákkal. Nagyon érdekes volt, nem láttam még ilyen picikéket.
Mikor hazaindultunk megálltunk két helyen is, mert nekem nagyon tetszett a környék, fotozni és felfedezni akartam. Ez volt az elsö megálló:
Igen, azok ott esöfelhök. Gyönyörü volt!!! Mintha festve lennének.
A következö helyen kialakitott turistaut és térkép is van, ez annyira különleges és olyan nagy területet foglal magába, hogy legközelebb is megállunk hogy jobban szétnézhessek. Pistit nem érdekelte, igy egyedül mentem sétára. Nagyon megörültem, mert a földön mindenhol sáskák és csodaszép hernyók mászkáltak/ugráltak. Rengeteg!! Minden lépésemkor vigyáznom kellett, össze ne tapossam öket. Sáskajárás van, sosem láttam még ilyet. De nem szálltak, és nem azok a hatalmas barnák és zöldek voltak, hanem ugy néznek ki mint a szöcskék csak jóval nagyobbak. Mit magyarázok...itt a foto, de ezt az út közepén fotoztam, néhány elpusztult sáskát esznek a többiek. Nagyon guszta látvány volt.
Ugye milyen szép a hernyó? És jó nagyon voltak. Kb 5-6cm hosszúak.
És igy nézett ki a táj:
Ma voltunk Tempében, meg szerettem volna nézni hova kell mennem jövöhéten interjura a profhoz. Jól tettük hogy lementünk, mert alig találtuk meg. Nem hiába mondják hogy Tempe egyetemváros. Minden második épület az Arizona State Universityhez tartozik, az utcák tele vannak biciklivel, gördeszkával közlekedö diákokkal, tanárokkal (ök bicikli és deszka nélkül persze..:):) )
Kb 50-55km-re van a házunktól, oda fogok járni ...ha fogok....
Letettük a kocsit egy parkolóban, gondolván hogy helyben vagyunk, aztán úgy elkavarodtunk, hogy azt se tudtuk hol vagyunk. Én ráadásul agyatlanul nem vittem kalapot, a hajam kiengedve, 50 fok hoppá. Nem fáztam.
Olyan rosszul lettem a naptól, hogy mondtam Pistinek, hogy én nem tudom hol vagyunk, de itt ahol vagyok leülök árnyékba, mert 2 perc és hivhatja a mentöt. Hát ottmaradtam egy árnyékos padon, Pisti pedig megindult megkeresni a kocsit, aminek a parkolója rég lejárt, sik ideg volt hogy elvontatták-e ugyan a kocsit.
Több mint 1 órát vártam rá, de nem bántam, a lényeg az volt hogy nem tudok 1 lépést sem tenni tovább. Itt legalább árnyékban voltam. Volt nálam 3 dl viz, de az meg szó szerint forró volt. Szomjas voltam, pisilnem kellett mint állat, szédültem, folyt rólam a viz, homályosan láttam és azon gondolkodtam szólok a mögöttem viháncoló diákoknak, hogy hozzanak nekem vizet mert felállni sem tudok meg mindjárt le is borulok a padról. De kibirtam, az árnyékban egyre jobban lettem. Amikor már volt elég eröm gondolkodni, akkor jutott eszembe, hogy a telefonom lemerült, Pisti meg azt se tudja hol van, azt se hogy hozzám hogy kavarodik vissza. Na ugyan megtalál-e...vagy nincs is mivel mert elvontatták a hondát..... olyan másfél óra mulva megjelent szegénykém, kocsival. Szerencsénk volt, nem vitték el. Megváltás volt beülni a jó hüvös kocsiba végre. Ez után pisiltem is, ittam is, a professzor irodájának épületét is megtaláltuk végre, kiderült, hogy kb ötször mentünk el mellette. Jöhettünk haza.
Hosszú nap volt és forró. Hozzáteszem, én elég jól birom a forróságot, de pár perc és kész vagyok itt nyáron. És ez azt jelenti nem sok kell az ájulásig. Nem minden nap nyavagok hogy nem birom tovább.......stramm csajnak érzem magam de Phoenix megborit. :) Viszont még mindig ezerszer jobb mint a magyar telek és télen, amikor más fagyoskodik mi meg a medencében pancsolunk, kárpótol a nyári höség miatt....Phoenixet nem adnám semmiért.
Szeptember közepéig-végéig nem nagyon ajánlom senkinek hogy sétálgatni akarjon itt. Hacsak nem agyvérzésre aztán meg eget verö kórházi számlára vágyik..:):) Ha eszed van északra mész sétálni! Legalább Camp Verde, Sedona magasságáig, de ott sem fogsz fázni....
Sikerült pillangot és sast is fotoznom, bár annyira nem jo képek lettek. Majd felteszem a képeim közé. Napoztunk, pancsoltunk, megint egy ugrálós hely mellett telepedtünk le, de most senki nem volt ott, mert hétköznap volt.
Én megint pancsoltam egyet egy vizesésben, itt volt belöle egy csomo. Kapaszkodnom kellett a kövekbe hogy ne vigyen el a viz, aztán felálltam, és a kezem tele volt miniatür piocákkal. Nagyon érdekes volt, nem láttam még ilyen picikéket.
Mikor hazaindultunk megálltunk két helyen is, mert nekem nagyon tetszett a környék, fotozni és felfedezni akartam. Ez volt az elsö megálló:
Igen, azok ott esöfelhök. Gyönyörü volt!!! Mintha festve lennének.
A következö helyen kialakitott turistaut és térkép is van, ez annyira különleges és olyan nagy területet foglal magába, hogy legközelebb is megállunk hogy jobban szétnézhessek. Pistit nem érdekelte, igy egyedül mentem sétára. Nagyon megörültem, mert a földön mindenhol sáskák és csodaszép hernyók mászkáltak/ugráltak. Rengeteg!! Minden lépésemkor vigyáznom kellett, össze ne tapossam öket. Sáskajárás van, sosem láttam még ilyet. De nem szálltak, és nem azok a hatalmas barnák és zöldek voltak, hanem ugy néznek ki mint a szöcskék csak jóval nagyobbak. Mit magyarázok...itt a foto, de ezt az út közepén fotoztam, néhány elpusztult sáskát esznek a többiek. Nagyon guszta látvány volt.
És igy nézett ki a táj:
Ma voltunk Tempében, meg szerettem volna nézni hova kell mennem jövöhéten interjura a profhoz. Jól tettük hogy lementünk, mert alig találtuk meg. Nem hiába mondják hogy Tempe egyetemváros. Minden második épület az Arizona State Universityhez tartozik, az utcák tele vannak biciklivel, gördeszkával közlekedö diákokkal, tanárokkal (ök bicikli és deszka nélkül persze..:):) )
Kb 50-55km-re van a házunktól, oda fogok járni ...ha fogok....
Letettük a kocsit egy parkolóban, gondolván hogy helyben vagyunk, aztán úgy elkavarodtunk, hogy azt se tudtuk hol vagyunk. Én ráadásul agyatlanul nem vittem kalapot, a hajam kiengedve, 50 fok hoppá. Nem fáztam.
Olyan rosszul lettem a naptól, hogy mondtam Pistinek, hogy én nem tudom hol vagyunk, de itt ahol vagyok leülök árnyékba, mert 2 perc és hivhatja a mentöt. Hát ottmaradtam egy árnyékos padon, Pisti pedig megindult megkeresni a kocsit, aminek a parkolója rég lejárt, sik ideg volt hogy elvontatták-e ugyan a kocsit.
Több mint 1 órát vártam rá, de nem bántam, a lényeg az volt hogy nem tudok 1 lépést sem tenni tovább. Itt legalább árnyékban voltam. Volt nálam 3 dl viz, de az meg szó szerint forró volt. Szomjas voltam, pisilnem kellett mint állat, szédültem, folyt rólam a viz, homályosan láttam és azon gondolkodtam szólok a mögöttem viháncoló diákoknak, hogy hozzanak nekem vizet mert felállni sem tudok meg mindjárt le is borulok a padról. De kibirtam, az árnyékban egyre jobban lettem. Amikor már volt elég eröm gondolkodni, akkor jutott eszembe, hogy a telefonom lemerült, Pisti meg azt se tudja hol van, azt se hogy hozzám hogy kavarodik vissza. Na ugyan megtalál-e...vagy nincs is mivel mert elvontatták a hondát..... olyan másfél óra mulva megjelent szegénykém, kocsival. Szerencsénk volt, nem vitték el. Megváltás volt beülni a jó hüvös kocsiba végre. Ez után pisiltem is, ittam is, a professzor irodájának épületét is megtaláltuk végre, kiderült, hogy kb ötször mentünk el mellette. Jöhettünk haza.
Hosszú nap volt és forró. Hozzáteszem, én elég jól birom a forróságot, de pár perc és kész vagyok itt nyáron. És ez azt jelenti nem sok kell az ájulásig. Nem minden nap nyavagok hogy nem birom tovább.......stramm csajnak érzem magam de Phoenix megborit. :) Viszont még mindig ezerszer jobb mint a magyar telek és télen, amikor más fagyoskodik mi meg a medencében pancsolunk, kárpótol a nyári höség miatt....Phoenixet nem adnám semmiért.
Szeptember közepéig-végéig nem nagyon ajánlom senkinek hogy sétálgatni akarjon itt. Hacsak nem agyvérzésre aztán meg eget verö kórházi számlára vágyik..:):) Ha eszed van északra mész sétálni! Legalább Camp Verde, Sedona magasságáig, de ott sem fogsz fázni....
2010. augusztus 15., vasárnap
Kirándulás: Fossil Creek II.
Ez az elsö hely Arizonában, ahová másodszorra is visszamentünk, söt azt hiszem még elég sokszor elmegyünk majd. Ez lett a favorit mindkettönk számára. A baj csak az, hogy télen nem tudunk menni, mert akkor gondolom hogy az egész környék le van zárva, az odavezetö ut ugyanis még ilyenkor nyáron is veszélyes, hát még jégben-hóban.
Strawberry felé mentünk, mert ha elöbb lekanyarodtunk volna a földútra, akkor duplaanyit kellett volna menni rossz minöségü uton, noha visszafele már inkább arra jöttünk, mert Strawberry felöl a földútra érve igen húzós szakadék mellett kellett menni. Durvább volt mint amire emlékeztem multkorról. Most nem csináltam rola fotot, a multkor mutattam egyet, de hiába is, mert a képen ugysem látszik a mélység.... Eszünkbe jutott, hogy mivel szombat van, a fiatalok tuti isznak, a soförrel az élen, igy nem mertük megkockáztatni hogy a szakadék mellett egy ilyen soförrel fussunk össze.
Lemértük a távolságot, és ha a hosszabb földutat választjuk, még 20 mérfölddel rövidebb is az ut. 90 mérföld a házunktól, ebböl 1 óra autópályán és 1 másik óra földúton, bár az csak 15 mérföld, de lassan megyünk rajta, hogy ne menjen szét a kocsi.
Odafele úton szép tájakon jártunk. Strawberry környéke már a Coconino National Forest területéhez tartozik, ahol a világ legnagyobb összefüggö ponderosa fenyvese található.
Fossil Creek közelében egy család reggeli lovaglására indult épp.
Reggel 10 körül már ott voltunk, találtunk egy nagyon szép kis eldugott öblöt, csodás, füves hellyel, pár méterre kis vizeséssel, még fára akasztott kötél is volt mellettünk, amiröl a vizbe szoktak ugrálni. Erre fáztunk rá.....örültünk a nyuginak, aztán egyszercsak fiatalok érkeztek (nem mintha mi öregek lennénk...:) ) és elöször megkérdezték ugorhatnak-e vagy kettöt, aztán egész nap ott ugráltak ök, majd késöbb mások is....nagyon jól jártunk. Csomo kutyát is hoztak, azok széttaposták a cuccainkat, én fotoztam volna, de a fiuk elhajtották a szitakötöimet meg a pillangóimat.........
Mindezek ellenére nem voltam mérges, hisz ök évek óta ott ugrálnak, mi telepedtünk le pont a kötél mellé. Hát fogtuk a cócmókunkat és arrébb mentünk, la a hidhoz.
Ott pedig ez várt ránk......tömeg. Hát elindultunk le a folyó mentén, fák között, hátha találunk egy helyet, ahol még nincsenek. Találtunk is, és nekem ez tetszett eddig a legjobban.
A parton a kövek laposak voltak és nézzétek milyen minta volt rajtuk.
Ilyennel volt tele a talaj. Érdekes, majd utánanézek hogyan alakulhatott ez igy ki....
Itt is volt egy kis zuhogó, illetve kettö is. Én különösen élveztem, mint egy kisgyerek. Pisti pedig megörökitette a hülyeségemet...na tessék ez vagyok én....
Itt még csak bájosan integetve..hehe...
Itt már sülyedésben.....
Na tessék, helyben vagyunk....igen, ez is én vagyok....a sodrás olyan erös volt, hogy kapaszkodnom kellett.
Itt ujra normális vagyok nagyjából...
Póz-bár a drágám bikinifelsö nélkül tervezte.....én nem terveztem olyasmit.:):) Az úszógumimnak meglehetösen jót tett, rázattam egy kicsit a sodrással...
Drágám csak szolidan örült a hüsitö viznek, ö már egy komoly felnött...hehe....
Nem baj, nekem jó igy, nem akarok "felnöttebb" lenni.
A viz elég hideg, de meg lehet szokni, egy idö után nagyon kellemes. Pláne ha már nagyon utálod hogy szétfö az agyad a napon. Sétálgattam is, találtam öskori tengeri maradványokat, mert ugye ez a völgy arról hires, ezért "Fossil Creek" a neve és ezért is a kedvenc helyem. Fotozgattam gyikot, szitakötöt, mindenfélét, majd készitek abból is egy albumot.
Ami nagyon felhúzott, az az, hogy néhol eldobott/eldugott sörös/piás üvegek vannak a földön, bokrokban. Még összetört üveggel is találkoztam a sziklán. Söt, alsógatyát is találtam....nem mintha kerestem volna. Mi lehetett ott......
Szóval eléggé taplónak tartom az olyan embert aki ellátogat egy ilyen helyre, ami annyira ritka manapság, és szemetel. Milyen ember az ilyen???? Pisti letudta annyival, hogy berugnak és ezért csinálják. És ez kifogás? Ha alkoholizálni akar tegye, de legyen már annyi esze hogy nem dobálja szét a szemetet. Arra nem gondol, hogy jövöhéten ö fog belelépni a széttört üvegbe vagy a sörösdoboz letört nyitójába? Vagy esetleg egy kisgyerek? Vagy bárki. Szerencsére azért ez nem rontja az összképet általában, annyira nincs elfajulva a dolog, de engem nagyon zavar, össze is szedtem amit találtam ahol letelepedtünk. Az alsógatyát nem....:):):):)
Egyébként akikkel találkoztunk ott, kedvesek voltak, beszéltek hozzánk meg minden. Akinek pedig a kutyája átgázolt a plédünkön bocsánatot kért normálisan. Szóval nem bunkók, csak szemetelnek.
A hazafele úton megint fotoztam kicsit.
Ez még Fossil Creektöl nem messze:
Fotók a galériában "Arizona szerte" részben Fossil Creek II.cimen. Video nincs most. Szerdán megint megyünk!
Strawberry felé mentünk, mert ha elöbb lekanyarodtunk volna a földútra, akkor duplaanyit kellett volna menni rossz minöségü uton, noha visszafele már inkább arra jöttünk, mert Strawberry felöl a földútra érve igen húzós szakadék mellett kellett menni. Durvább volt mint amire emlékeztem multkorról. Most nem csináltam rola fotot, a multkor mutattam egyet, de hiába is, mert a képen ugysem látszik a mélység.... Eszünkbe jutott, hogy mivel szombat van, a fiatalok tuti isznak, a soförrel az élen, igy nem mertük megkockáztatni hogy a szakadék mellett egy ilyen soförrel fussunk össze.
Lemértük a távolságot, és ha a hosszabb földutat választjuk, még 20 mérfölddel rövidebb is az ut. 90 mérföld a házunktól, ebböl 1 óra autópályán és 1 másik óra földúton, bár az csak 15 mérföld, de lassan megyünk rajta, hogy ne menjen szét a kocsi.
Odafele úton szép tájakon jártunk. Strawberry környéke már a Coconino National Forest területéhez tartozik, ahol a világ legnagyobb összefüggö ponderosa fenyvese található.
Reggel 10 körül már ott voltunk, találtunk egy nagyon szép kis eldugott öblöt, csodás, füves hellyel, pár méterre kis vizeséssel, még fára akasztott kötél is volt mellettünk, amiröl a vizbe szoktak ugrálni. Erre fáztunk rá.....örültünk a nyuginak, aztán egyszercsak fiatalok érkeztek (nem mintha mi öregek lennénk...:) ) és elöször megkérdezték ugorhatnak-e vagy kettöt, aztán egész nap ott ugráltak ök, majd késöbb mások is....nagyon jól jártunk. Csomo kutyát is hoztak, azok széttaposták a cuccainkat, én fotoztam volna, de a fiuk elhajtották a szitakötöimet meg a pillangóimat.........
Mindezek ellenére nem voltam mérges, hisz ök évek óta ott ugrálnak, mi telepedtünk le pont a kötél mellé. Hát fogtuk a cócmókunkat és arrébb mentünk, la a hidhoz.
Itt is volt egy kis zuhogó, illetve kettö is. Én különösen élveztem, mint egy kisgyerek. Pisti pedig megörökitette a hülyeségemet...na tessék ez vagyok én....
Itt még csak bájosan integetve..hehe...
Na megérkeztem a helyszinre...
Póz-bár a drágám bikinifelsö nélkül tervezte.....én nem terveztem olyasmit.:):) Az úszógumimnak meglehetösen jót tett, rázattam egy kicsit a sodrással...
Nem baj, nekem jó igy, nem akarok "felnöttebb" lenni.
A viz elég hideg, de meg lehet szokni, egy idö után nagyon kellemes. Pláne ha már nagyon utálod hogy szétfö az agyad a napon. Sétálgattam is, találtam öskori tengeri maradványokat, mert ugye ez a völgy arról hires, ezért "Fossil Creek" a neve és ezért is a kedvenc helyem. Fotozgattam gyikot, szitakötöt, mindenfélét, majd készitek abból is egy albumot.
Ami nagyon felhúzott, az az, hogy néhol eldobott/eldugott sörös/piás üvegek vannak a földön, bokrokban. Még összetört üveggel is találkoztam a sziklán. Söt, alsógatyát is találtam....nem mintha kerestem volna. Mi lehetett ott......
Szóval eléggé taplónak tartom az olyan embert aki ellátogat egy ilyen helyre, ami annyira ritka manapság, és szemetel. Milyen ember az ilyen???? Pisti letudta annyival, hogy berugnak és ezért csinálják. És ez kifogás? Ha alkoholizálni akar tegye, de legyen már annyi esze hogy nem dobálja szét a szemetet. Arra nem gondol, hogy jövöhéten ö fog belelépni a széttört üvegbe vagy a sörösdoboz letört nyitójába? Vagy esetleg egy kisgyerek? Vagy bárki. Szerencsére azért ez nem rontja az összképet általában, annyira nincs elfajulva a dolog, de engem nagyon zavar, össze is szedtem amit találtam ahol letelepedtünk. Az alsógatyát nem....:):):):)
Egyébként akikkel találkoztunk ott, kedvesek voltak, beszéltek hozzánk meg minden. Akinek pedig a kutyája átgázolt a plédünkön bocsánatot kért normálisan. Szóval nem bunkók, csak szemetelnek.
A hazafele úton megint fotoztam kicsit.
Ez még Fossil Creektöl nem messze:
2010. augusztus 13., péntek
Emberdarabok az út szélén
Közmunkások, az utca takaritása közben emberi test-darabkákat találtak a phoenixi Greenway High School gimnáziumtól 100 méterre. Frankó.....és Phoenixben nem is olyan nagy a bünözés....hát. Nem élnék egy olyan városban ahol azt mondják "nagy".
Ugyanekkor egy szerelmespárt tartóztattak le Scottsdaleben, mert szexeltek egy bevásárlóközpont garázsában. Egészségükre.....
Még jó hogy mi ezekböl semmit sem tapasztalunk a baleseteken kivül.
Ugyanekkor egy szerelmespárt tartóztattak le Scottsdaleben, mert szexeltek egy bevásárlóközpont garázsában. Egészségükre.....
Még jó hogy mi ezekböl semmit sem tapasztalunk a baleseteken kivül.
2010. augusztus 12., csütörtök
Kirándulás: Jerome, Tuzigot National Monument
Megint kirándultunk egy jót. A lenti Arizona térképen világoskékkel jelöltem az útvonalat, remélem látszik nagyjából, majd kitalálok rá valami értelmesebb megoldást..
Phoenix - Prescott Valley - Jerome - Clarkdale - Tuzigot National Monument - Cottonwood - Phoenix
Hütötáskát megzuhintottuk itallal és jéggel és gyerünk. Tulajdonképp kihagyhattuk volna Prescott Valleyt és rövidebb uton eljuthattunk volna Jeromeba, de a betegem tanácsolta, hogy arra menjünk, mert gyönyörü a táj. Hát megfogadtuk a tanácsát. Nem is álltunk meg P.Valleyban, hisz voltunk már ott, csak áthajtottunk rajta. Ez a rész tölünk kb 65 mérföldre van, a növényzet teljesen más. Csupa zöld minden. Fü, fák és a hömérséklet is alacsonabb a phoenixinél, télen akár hógolyózni is eljöhetünk ide.
Már itt fotozgattam, annyira tetszett.
Lassan egyre magasabbra értünk, egész 5000 lábig mentünk felfele. Mindenfele gyönyörü sziklák, fenyvessel teli hegyek, sok helyen egész mélyre leláttunk, szalagkorlát hiján elég "meredek" érzés volt. Még azzal is. Merthogy az hol volt hol nem volt.......
Aztán az egyik kanyar után megláttuk Sedona hegyeit a távolban, a fényképezögép alig gyözte a melót. Erröl nem is mesélek, ott a video és a fotok, meglátjátok.
Szerencsére Jerome határában útbaesett egy kilátó is, igy a legcsodásabb pontnál is tudtam videozni és fotozni.
Ettöl a kilátótól csupán 1-2 mérföld Jerome. Nagy meglepetésünkre nem mentünk egy métert sem lefelé a hegyröl mielött beértünk a városba. Hihetetlen. Magasan a hegyoldalba vésett utak, szorosan az út szélén 100 éves épületek szorosan egymás mellett, aztán a nagy semmi. Szakadék.....iszonyat mélység. Az út pedig kanyarog egyre lejjebb, a házak között a távolban néha elövillan az a gyönyörü vörös sedonai hegyrengeteg, ha lefelé nézel pedig az egy kanyarral lejjebb lévö utcának ódon házait látod. Hol egy motelt, hol egy muzeumot hol egy galériát, turistákat...
A rendörség mindössze egyetlen, a többihez hasonló régi házikó, elötte egy padon üldögél a sheriff és beszélget. És ez nem szinészkedés, ez a valódi sheriff, a valódi rendörség elött ücsörögve. A parkolóért természetesen nem kell fizetni, ahogy máshol sem. Van parkoló, vagy megállsz ahol helyed akad, az utcákban a házak elött, ott is vannak felfestett parkolóhelyek. Régi templom, tüzoltóállomás, az egykori üvegfúvó épülete, aminek ma már csak az elejét láthatod, de az még áll, cégtáblával együtt! Nagyon érdekes. Egy férfi megállitott és megkérdezte láttam-e már szellemet....hmm.......
A kirakatok tele mindenféle érdekes régimódi és új dolgokkal, galériák, éttermek, kocsma, és egy hangulatos étterem mellett milyen cégtáblát látok? JEROME TATTOO. ....annyira nem idevaló, meglepett. Az ut szélén tizenéves srác gitározik, nem pénzért, csupán a turisták szórakoztatására.(legalábbis semmi nem volt elötte amibe pénzt lehetett volna dobni) Mellette egy fiatal hölgyike agyagfigurákat formáz és fest, elötte kitéve a már elkészült, eladásra szánt darabok. Megint mellette pedig egy huszonéves srác árul ametisztból és különbözö ásványokból készitett ékszereket. Karkötök, nyakláncok.....kedvesek. Nem szólitgatnak le, nem zaklatnak, nem nyomják a cuccokat, köszönnek és a tekintetükkel éreztetik, hogy ott vannak ha kérdésed van.
Annak idején rengeteg aranyat, ezüstöt, rezet bányásztak itt. Jerome mai népessége mindössze 450 fö és eléggé látszik hogy kik azok, akik oda tartoznak és kik a turisták.Az ottani emberek öltözete és egész kinézete sokkal régimódibb, másabb.
Itt Jeromeban több mint 10 fokkal hüvösebb volt mint Phoenixben. Kb 33-35 C fok volt, kellemes sétára. Miután kinézelödtük magunkat Elindultunk lefelé a hegyröl autóval. Csodás látvány ahogy lenézel a mélységbe.
És ugyanilyen szép volt visszanézni Jeromera.
A hegy aljába érve kezdödött Clarkdale városkája, amiböl ugyan nem sokat láttunk, mert egyenesen a Tuzigot National Monumenthez igyekeztünk, ami innen kb 2 mérföldre van. Amit Clarkdaleböl láttunk, azt talán Prescotthoz hasonlitanám. Aranyos kisváros.
Nézzétek a foton a távoli fehér szinü hegyeket! Nagyon különlegesek!
A Tuzigot National Monument egy a sinagua indiánok által 1000 környékén épitett falu maradványai. Indián falu maradvány akárcsak a Montezuma Castle, amiröl már irtam. A különbség, hogy ide megéri befizetni a fejenként 5$-os belépöt. A romok egy hegy tetején állnak, sétádat beltéri kiállitással kezdheted. Már itt lenyügözött amit láttam. Odakint minden igényesen elökészitve a turisták számára, táblák magyarázzák mit látsz amerre mész.
A sétány elején cserepekben az indiánok által egykor használt növények mint gyapot, hopi kukorica és egyebek. A kilátás csodás, a Verde River ott folyik a romok alatt kb 100 méterre., körbevéve mélyzöld, dús növényzettel, sürü, zöld lombú fákkal, bokrokkal, füvel, ha távolabbra pillantasz láthatod a hegy tetején Jerome városának misztikus épületeit.
Akárhova lépsz, egy apró gyikocska mindig a szemed elé kerül. Az épület belsejét is érdemes megnézni (merthogy itt azt is meg lehet, ellentétben a Montezuma Castle-el) igaz kicsi, de érdekes és fel lehet menni lépcsön a tetöre is, ahol a sinagua indiánok gyermekei és feleségei a napjaikat töltötték.
Nem bántuk meg hogy ellátogattunk ide. Érdekes, sokat tanulhatsz erröl az érdekes, letünt világról söt a romok közt sétálva szinte "belepottyansz" abba a másik világba. Egy kis fantáziával magad elött láthatod az indiánok egész életét. És ha szétnézel majdnem teljesen ugyanaz a látvány tárul a szemed elé, amit ök láttak. Milyen izgalmas.
Innen Cottonwoodon át jöttünk haza. Cottonwoodban kirándultunk már egyet tavaly, akkor jobban szétnéztünk, most csak átkocsiztunk a városkán. Ide is jó benézni ha már arra jársz, mert van egy old town része, ahol szintén régi épületeket nézhetsz meg, amilyenekkel Jeromeban is találkoztunk.
A városból kiérve Phoenix felé haladva a távolban nagyon érdekes, erdövel boritott hegyeket láttunk, helyenként vizszintes sávokban az erdö közül elöbukkant a hegy valódi szine. Fehér, mint Clarkdalenél. Nagyon tetszett, de elég távol voltak, nem nagyon látszik a kö valódi fehér szine a foton.
Megint eltelt egy izgalmas nap, vagyis csak egy délután, hiszen délben indultunk el Phoenixböl.
Aki rendszeresen olvassa a beszámolóimat, talán már unja ezt mert mindig megjegyzem, de még mindig késztetést érzek arra hogy leirjam, hogy akárhová kirándulunk Phoenixböl, ujra és ujra lenyügöz Arizona válozatossága. Csupán alig több mint 1 óra alatt egy egész más vidéken találjuk magunkat. A sivatagból óriási fenyvesben, hegyek között, patakokkal, folyókkal, tavakkal, füben legelészö tehenekkel, lovakkal, farmokkal és farmerekkel, havas hegytetökkel és akár 20 Fahrenheit fokkal hüveösebb idöjárással. Elképesztö. Még mindig.
Videok:
Út közben Prescott-Jerome között
Jerome határában scenic view 1.
Jerome határában scenic view 2.
Jerome
Fotok:
Jerome
Tuzigot National Monument
Cottonwood
Phoenix - Prescott Valley - Jerome - Clarkdale - Tuzigot National Monument - Cottonwood - Phoenix
Hütötáskát megzuhintottuk itallal és jéggel és gyerünk. Tulajdonképp kihagyhattuk volna Prescott Valleyt és rövidebb uton eljuthattunk volna Jeromeba, de a betegem tanácsolta, hogy arra menjünk, mert gyönyörü a táj. Hát megfogadtuk a tanácsát. Nem is álltunk meg P.Valleyban, hisz voltunk már ott, csak áthajtottunk rajta. Ez a rész tölünk kb 65 mérföldre van, a növényzet teljesen más. Csupa zöld minden. Fü, fák és a hömérséklet is alacsonabb a phoenixinél, télen akár hógolyózni is eljöhetünk ide.
Már itt fotozgattam, annyira tetszett.
Lassan egyre magasabbra értünk, egész 5000 lábig mentünk felfele. Mindenfele gyönyörü sziklák, fenyvessel teli hegyek, sok helyen egész mélyre leláttunk, szalagkorlát hiján elég "meredek" érzés volt. Még azzal is. Merthogy az hol volt hol nem volt.......
Aztán az egyik kanyar után megláttuk Sedona hegyeit a távolban, a fényképezögép alig gyözte a melót. Erröl nem is mesélek, ott a video és a fotok, meglátjátok.
Szerencsére Jerome határában útbaesett egy kilátó is, igy a legcsodásabb pontnál is tudtam videozni és fotozni.
Ettöl a kilátótól csupán 1-2 mérföld Jerome. Nagy meglepetésünkre nem mentünk egy métert sem lefelé a hegyröl mielött beértünk a városba. Hihetetlen. Magasan a hegyoldalba vésett utak, szorosan az út szélén 100 éves épületek szorosan egymás mellett, aztán a nagy semmi. Szakadék.....iszonyat mélység. Az út pedig kanyarog egyre lejjebb, a házak között a távolban néha elövillan az a gyönyörü vörös sedonai hegyrengeteg, ha lefelé nézel pedig az egy kanyarral lejjebb lévö utcának ódon házait látod. Hol egy motelt, hol egy muzeumot hol egy galériát, turistákat...
A rendörség mindössze egyetlen, a többihez hasonló régi házikó, elötte egy padon üldögél a sheriff és beszélget. És ez nem szinészkedés, ez a valódi sheriff, a valódi rendörség elött ücsörögve. A parkolóért természetesen nem kell fizetni, ahogy máshol sem. Van parkoló, vagy megállsz ahol helyed akad, az utcákban a házak elött, ott is vannak felfestett parkolóhelyek. Régi templom, tüzoltóállomás, az egykori üvegfúvó épülete, aminek ma már csak az elejét láthatod, de az még áll, cégtáblával együtt! Nagyon érdekes. Egy férfi megállitott és megkérdezte láttam-e már szellemet....hmm.......
A kirakatok tele mindenféle érdekes régimódi és új dolgokkal, galériák, éttermek, kocsma, és egy hangulatos étterem mellett milyen cégtáblát látok? JEROME TATTOO. ....annyira nem idevaló, meglepett. Az ut szélén tizenéves srác gitározik, nem pénzért, csupán a turisták szórakoztatására.(legalábbis semmi nem volt elötte amibe pénzt lehetett volna dobni) Mellette egy fiatal hölgyike agyagfigurákat formáz és fest, elötte kitéve a már elkészült, eladásra szánt darabok. Megint mellette pedig egy huszonéves srác árul ametisztból és különbözö ásványokból készitett ékszereket. Karkötök, nyakláncok.....kedvesek. Nem szólitgatnak le, nem zaklatnak, nem nyomják a cuccokat, köszönnek és a tekintetükkel éreztetik, hogy ott vannak ha kérdésed van.
Annak idején rengeteg aranyat, ezüstöt, rezet bányásztak itt. Jerome mai népessége mindössze 450 fö és eléggé látszik hogy kik azok, akik oda tartoznak és kik a turisták.Az ottani emberek öltözete és egész kinézete sokkal régimódibb, másabb.
Itt Jeromeban több mint 10 fokkal hüvösebb volt mint Phoenixben. Kb 33-35 C fok volt, kellemes sétára. Miután kinézelödtük magunkat Elindultunk lefelé a hegyröl autóval. Csodás látvány ahogy lenézel a mélységbe.
És ugyanilyen szép volt visszanézni Jeromera.
A hegy aljába érve kezdödött Clarkdale városkája, amiböl ugyan nem sokat láttunk, mert egyenesen a Tuzigot National Monumenthez igyekeztünk, ami innen kb 2 mérföldre van. Amit Clarkdaleböl láttunk, azt talán Prescotthoz hasonlitanám. Aranyos kisváros.
A Tuzigot National Monument egy a sinagua indiánok által 1000 környékén épitett falu maradványai. Indián falu maradvány akárcsak a Montezuma Castle, amiröl már irtam. A különbség, hogy ide megéri befizetni a fejenként 5$-os belépöt. A romok egy hegy tetején állnak, sétádat beltéri kiállitással kezdheted. Már itt lenyügözött amit láttam. Odakint minden igényesen elökészitve a turisták számára, táblák magyarázzák mit látsz amerre mész.
A sétány elején cserepekben az indiánok által egykor használt növények mint gyapot, hopi kukorica és egyebek. A kilátás csodás, a Verde River ott folyik a romok alatt kb 100 méterre., körbevéve mélyzöld, dús növényzettel, sürü, zöld lombú fákkal, bokrokkal, füvel, ha távolabbra pillantasz láthatod a hegy tetején Jerome városának misztikus épületeit.
Akárhova lépsz, egy apró gyikocska mindig a szemed elé kerül. Az épület belsejét is érdemes megnézni (merthogy itt azt is meg lehet, ellentétben a Montezuma Castle-el) igaz kicsi, de érdekes és fel lehet menni lépcsön a tetöre is, ahol a sinagua indiánok gyermekei és feleségei a napjaikat töltötték.
Nem bántuk meg hogy ellátogattunk ide. Érdekes, sokat tanulhatsz erröl az érdekes, letünt világról söt a romok közt sétálva szinte "belepottyansz" abba a másik világba. Egy kis fantáziával magad elött láthatod az indiánok egész életét. És ha szétnézel majdnem teljesen ugyanaz a látvány tárul a szemed elé, amit ök láttak. Milyen izgalmas.
Innen Cottonwoodon át jöttünk haza. Cottonwoodban kirándultunk már egyet tavaly, akkor jobban szétnéztünk, most csak átkocsiztunk a városkán. Ide is jó benézni ha már arra jársz, mert van egy old town része, ahol szintén régi épületeket nézhetsz meg, amilyenekkel Jeromeban is találkoztunk.
A városból kiérve Phoenix felé haladva a távolban nagyon érdekes, erdövel boritott hegyeket láttunk, helyenként vizszintes sávokban az erdö közül elöbukkant a hegy valódi szine. Fehér, mint Clarkdalenél. Nagyon tetszett, de elég távol voltak, nem nagyon látszik a kö valódi fehér szine a foton.
Megint eltelt egy izgalmas nap, vagyis csak egy délután, hiszen délben indultunk el Phoenixböl.
Aki rendszeresen olvassa a beszámolóimat, talán már unja ezt mert mindig megjegyzem, de még mindig késztetést érzek arra hogy leirjam, hogy akárhová kirándulunk Phoenixböl, ujra és ujra lenyügöz Arizona válozatossága. Csupán alig több mint 1 óra alatt egy egész más vidéken találjuk magunkat. A sivatagból óriási fenyvesben, hegyek között, patakokkal, folyókkal, tavakkal, füben legelészö tehenekkel, lovakkal, farmokkal és farmerekkel, havas hegytetökkel és akár 20 Fahrenheit fokkal hüveösebb idöjárással. Elképesztö. Még mindig.
Videok:
Út közben Prescott-Jerome között
Jerome határában scenic view 1.
Jerome határában scenic view 2.
Jerome
Fotok:
Jerome
Tuzigot National Monument
Cottonwood
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)