Arizona Magyarul Blog


"Ha lenéznénk az űrből a földre, nem látnánk az országhatárokat. Csak egyetlen kis bolygót látnánk."
(Dalai Láma)

2010. március 25., csütörtök

Halálos tömegbaleset az utcánkban

Ma délután elindultam vásárolni, de nem jutottam ki még az úttestre sem, mert az út le volt zárva balrol, jobb oladon pedig egy csomo rendörautót láttam villogni, valamint több (4-5) helikopter körözött a házunk felett, közelében.

Egész délután hallottam, láttam a helikoptereket, de nem tudtam mi történt. Most néztük a neten, hogy itt a házunktól nem messze egy óriási baleset történt. Egy nagy teherautó hátulról magaalá gyürt 10 motorost. A teherauto kigyulladt, a soför meghalt, másik 4 motoros szintén nem élte túl, valamint a motorosok elött közlekedö autoból a házaspár éppen ki tudott ugrani.

Minden oldalon más számokat irnak, mondanak, de itt egy video az egyik csatornátol. Ha nem érted akkor is érdemes megnézni. Itt a cikkben még 3 halottat emlitenek, de a video már ötröl beszél.

A VIDEO MEGKUKKANTÁSÁHOZ KATT IDE! 


Hozzáteszem, Pisti a baleset elött 2-3 órával ment arra dolgozni. Este 10 van, de az út még mindig le van zárva.

2010. március 23., kedd

Ramses eltünése

Ma Ramses cica igazán megrémitett. Minden alkalommal, mielött a mosogépet illetve a száritogépet bekapcsolom, megnézem, nem bujt-e bele valamelyik cica, nehogy kinyirjam szegénykéket. Ma is igy tettem. 
Ez után pedig mindig megkeresem öket a biztonság kedvéért, hogy lássam is mindkettöt, hogy megbizonyosodjak valoban nem másztak bele a gépekbe. Bastet ahogy szokott, az ágy alatt aludt, de Ramsest sehol sem találtam. Na akkor mosogép száritógép kikapcs, turkálás mint az örült. Azt hittem kiugrik a szivem a helyéröl, de Ramses nem volt a gépekben. Akkor továbbkerestem, de az egész lakást átkutatva, kiabálva neki sem találtam meg. akkor ujra benéztem az ágy alá a földön fekve, majd ellenkezö irányba pillantva mit látok a tvállvány alatt??????
Hát ezt:
Na tessék.....ott orditottam neki és meg sem mukkant...de amikor megláttam azt hittem felfalom ... annyira édes! Nem? Bebujt a plüssmacik közé és szunditott, gondolom a kiabálásomra nyithatta ki a szemét....

2010. március 22., hétfő

Forumom--segitek vagy okoskodok?

Érdekes dolog történt a forumomon. Annak aki nem látogatja, elmondom, hogy a forumom már a régi, Életünk Phoenixben oldalamon is létezett, más formában. Eredetileg azért készitettem, hogy ha valakinek kérdése van Arizonáról, az fel tudja tenni a kérdését. A forum viszont más irányt vett, föleg amióta az újabb, Arizona Magyarul oldalam létezik. 

Legtöbben nem Arizonáról, hanem az Államokban való letelepedésröl kérdeznek, így aztán a forumot kicsit átalakítottam, s nem Arizona, hanem Amerika forum lett, söt segitséget is kértem a válaszadáshoz az Amerikai Egyesült Államok blog tulajdonosától, Zolitól. Ezt azért, mert láttam, hogy ő igencsak tájékozott, minden téren, és mert én csak 1 éve vagyok itt, valamint hiába van itt a férjem, aki ugye 89 óta itt él, lehetnek olyan kérdések, amire Zoli pontosabb választ tud adni, pláne ha a kérdés a keleti partra vonatkozik. 

Egyszóval a válaszaim amikre én nem tudok biztos és pontos választ adni (mert ugye elég sok van ilyen) az vagy a férjemtöl származik, vagy természetesen az Amerikai Nagykövetség oldaláról, ami ugye logikus, hisz az ott található adatoknál biztosabb nem létezik.

Erre kaptam egy hozzászólást, ami kissé burkolva ugyan, de szépen próbált rámutatni arra, hogy én milyen idiota vagyok, hogy mindenféle tapasztalat nélkül forumot vezetek....nos....én válaszoltam a kedves hozzászólónak, s felvilágositottam arról, hogy ha valamihez hozzászól, arról előbb tájékozódni kellene. Mert ha igy tett volna, láthatta volna, hogy nem a saját hülyeségeimet irkálom le, hanem valós és megbizható forrásból származnak a válaszaim, hisz a férjem nem kezdö e téren, sem a nagykövetség......illetve azt is nehezményezte az illetö, hogy szerinte mindenkit a nagykövetség oldalára küldök.....
És ebben igaza van, csak azt nem tudom, hogy szerinte hol talál az olvasó annál megbizhatóbb választ, mint amit a nagykövetség oldalán talál, és nem egyböl elküldöm, hanem leirom a választ saját szavaimmal, és aztán tanácsolom neki, hogy "de azért ott az az oldal, az a hivatalos, nézd meg ott is, hogy biztosra menyj".....egyébként annak aki értelmes kérdést tesz fel, még ki is szoktam keresni a választ a követségi oldalon s beidézem a forumomba. Ezt pedig azért igy teszem, hogy senki ne higyje, hogy kamuzok....ott van minden feketén fehéren, olvassa el. 

Magamból indulok ki. Hisz én is jobban bizom egy hivatalos oldalban mint egy "kitudjamilyen forumban" és ez igy van rendjén.   

Na persze volt már rá példa, hogy akkora buta kérdést tett fel valaki, hogy egyböl elküldtem a követségre, azt válaszoltam, hogy "figyu, nézz már utána annak hogy mit is akarsz te...." persze normális hangvétellel, nem igy...  de az már valóban nagyon sötétségeske volt. :D
A hozzászóló Im néven irt nekem ha valakit érdekel nézzen be a forumba és olvassa el. Felette van a válaszom is. 

Ilyen is van....de azért örömmel mondhatom, hogy eddig ö volt az egyetlen aki igy reagált a forumomra, nem tulzok, naponta több gratulációs e-mailt vagy hozzászólást kapok, amit itt is, ezúton is köszönök Nektek, nagyon jól esik!

2010. március 16., kedd

Beégtem a bugyimmal... :) :)

Régen égtem ekkorát.....
Tegnap délután kimostam a pullóveremet, amit aztán sietve kikaptam a száritógépből és vittem is magammal munkába. A pulcsi végig a kezemben volt ahogy a kocsiból kiszállva bementem a munkahelyemre. Letettem a többiek ruháihoz, és az egész éjjel ott is maradt, egészen addig, amig ma reggel fel nem vettem. Akkor lepődtem meg kicsit, ugyanis ahogy a pulcsit felemeltem, a szép csipkés tangám a pulcsimból kiesve leesett a földre. Szerencsére csak a román kolleganőm volt jelen, ő is csak akkor tudta meg hogy bugyi, amikor félig égve, félig vigyorogva felhívtam rá a figyelmét, gondolván, hogy már úgyis látta, hát csináljunk viccet belőle, ne maradjak szégyenben....

Elmeséltem neki a bugyim sztoriját is, miszerint tegnap délután, a száritógépben valószinüleg összeragadhatott a bugyim csipkéje a pullóverem cipzárjával, én pedig nagy siettemben ahogy kikaptam a pulcsit a száritóból, nem vettem észre...akkor azon kezdtem el nevetni, hogy az mekkora lett volna, ha a bugyi nem ilyen szolídan, hajnalban esik ki, hanem este műszakkezdéskor mindenki szeme láttára. Na az lett volna az igazi égés......

2010. március 15., hétfő

Lazulunk a medencénél.....mire jo hogy sivatagban élünk??

Hát, többek között erre is....
akár karácsony estéjén is csobbanhatunk egyet a medencénkben, anélkül, hogy tüdögyuszit kapnánk...
Mióta elment a család, azóta ma elöször mentünk le pancsizni. Én pedig honapok óta fehér bikinit kerestem, hát tegnap találtam! Abban viritok! Hehe....

2010. március 14., vasárnap

Kirándulás a Mystery Castle-hoz

Eredetileg a Tovrea Castle-t szerettük volna megnézni, de mivel az zárva volt, és a GPS-nek köszönhetöen kiderült, hogy a Mystery Castle--amit szintén tavaly óta szeretnék megnézni, csupán néhány mérföldre van onnan, igy azt vettük célba.
Mindkettö itt, Phoenixben van egyébként, nagyjából 45 perces autóútra tölünk, a belvároshoz egész közel.


A Mystery Castle egy az 1930-as években épült házikó, aminek fantasztikus története és különleges kinézete van. A történetet megtalálod a weblap Phoenix - Mystery Castle pontjánál, itt csak néhány mondattal írnám le.
Egy Gulley nevü férfi, amikor 1930-ban megtudta, hogy tuberkolózisban szenved, elhagyta feleségét és pici lányát, próbálva megkímélni őket attól, hogy végig kelljen nézniük, ahogy a szeretett apa és férj meghal.

Phoenixbe jött, és egy szeméttelep mellett elkezdett építeni egy kastélyt az ö imádott kislányának, Mary Lou-nak. Az épület különlegessége, hogy az kőből és szemétből épült fel!!


A betegsége annyira elhúzódott, hogy 15 éve jutott a ház építésére, igy aztán volt ideje megépíteni a 18 szobás fantasztikusan érdekes épületet.

A kis Mary Lou a mai napig is ott él, személyesen is találkoztam vele!!!!

Íme pár fotó amiken ott rontom az összképet én is, a többit pedig a weblap fotogalériájában megtaláljátok!



A kilátás a kastély emeletéröl Phoenix belvárosára egyszerüen csodálatos!
Ha esetleg már olvastad a weblapon lévö erröl szóló részt, akkor szólok, hogy érdekességekkel toldtam meg, amit szerintem érdemes elolvasni!

2010. március 7., vasárnap

Mesélek kicsit Arizonáról

Krisztinek válaszul:
Háát, én is úgy jártam az egészségüggyel ahogyan te Kriszti! Mire elvégeztem azt a kis rövid tanfolyamot, addigra jól megutáltam az egészet....bár elejétöl kezdve csak a pénz miatt akartam, de most már biztos vagyok benne, hogy amint lehet lezárom életem ápolósdis fejezetét végleg.
Arra viszont jó ez a munka, hogy mivel heti 3 éjszakát dolgozom, nem nehéz mellette iskolába járni. Csak ezért vagyok még ott. Először egy angol nyelvtanfolyamot végzek el, aztán jelentkezem recepcióra valami jó nagy céghez, mert az a szakma még eléggé tetszik, nekem való. Ez után pedig amint tudom megkezdem az egyetemet és végre azt tanulom majd, amire mindig is vágytam. Régészetet. 
Hát, ez a tervem és mindent megteszek azért, hogy elérjem a célomat! Mert én olyan vagyok. :):):):)


Ilyenkor januártól mostanáig eléggé esös az idöjárás, ma is esett egész nap. 365 napból 330 nap napos itt, a többi 35 napból 33 ebben az idöszakban van, a maradék kettö az kb, amikor nyáron esik. NaGGYYon ritka. Hideg ugyan nincs, pólóban napközben simán mehetsz dolgozni, vásárolni ide-oda, estefelé már elkél egy hosszúujjú felső. 
Otthon is szerettem az esöt (bár ott már kissé sok volt belöle és a sár elrontotta az összképet...) de itt pláne imádom! Gyönyörű a sivatag amikor az esö elönti! A távoli hegyeknek csak a körvonalait látni, alattuk hófehér ködbe burkolódzik a táj, csak a kaktuszok csúcsai bújnak ki belőle és néhány dombocska, felettük pedig az esöfelhök úgy tűnnek, mintha valaki lehúzogatta volna a felhök alját, mintha "felhőcafatok" lógnának lefelé az égből. Nagyon érdekes. És akkor azt még nem is említettem, milyen gyönyörű, amikor a napsütés és az esö találkozásakor szivárvány jelenik meg az égen! Scottsdaleben fotoztam le a multhéten, meg is mutatom! Bár nem annyira jó foto, de kicsit javitottam a konturokon hogy jobban kihozza a szivárványt.
Azt hiszem igy sem rossz, de képzeljétek ezt el a kaktuszok fölött.....


Az iwiwen olvastam, hogy egy lány phoenixi magyarokat keresett, kérte, hogy meséljenek a tájról, hogy milyen. A válasz egy Zoli nevü valakitöl érkezett, valami olyasmi módon, hogy "mit akarsz tudni Phoenixröl? Nincs itt semmi csak kavics meg kaktusz" --nem pontosan igy irta, de ez volt a lényeg. Hogy a Sonoran sivatag ilyen lenne?
Háát, aki így vélekedik róla---főleg ha Magyarországról jött ide valaki---az szerintem vagy hazudik és felvág vagy nagyon silány lelkületű lehet. Nem állnék le egy ilyennel még 3 mondat erejéig sem. A Sonoran sivatag több mint 560 féle növénynek és rengeteg állatnak ad otthont, a kaktuszok csodaszépek, föleg tavasszal-nyáron, amikor színes virágok nyilnak rajtuk. Piros, citrom, narancs, fehér, rózsaszín. A sivatag itt nem csak pusztaság! Hegyek között megbúvó kisebb-nagyobb tavak, némelyik sziklás, homokos parttal ahol sokan vízisielnek, vitorláznak, csónakáznak, pancsolnak, horgásznak
.....naés mondj mégegy helyet a világon, ahol azt látod amit itt Arizonában! ---na jó, Új-Mexiko környékén kívül.
Szóval ha ezt valaki egyszer látta és kopárnak tartja, annak valami probléma lehet a szemével vagy az agyával.
Csak nézzetek be a weblapom galériájába. Sonoran sivatag, Pleasant lake vagy bármelyik phoenixi albumba aztán szóljatok, ha találtatok akár egyetlen olyan fotot is, amin ez a fantasztikus táj kopárnak hat. (még foton is szép, nem még ha itt vagy és hallod, látod, érzed ezt a különleges hangulatot!)


Imádok itt élni, eXotikus, izgalmas, változatos, barátságos és gyönyörű vidék Arizona, Phoenix!

2010. március 6., szombat

Őrült amcsi liba a volánnál

Ma vásárlásból hazafele jövet rémísztö dolog történt velem....kezdö soför vagyok, de szerintem egy tapasztaltban is megállt volna az ütő...

A jobb szélső sávban jöttem egy keresztezödés felé, a keresztezödés elötti üzlet felöl jobbról hajtott kifelé egy nö egy pick-up track-kal, de megállt persze ahogy kell, én pedig nyugodtan hajtottam felé. Amikor azonban már csak néhány méterre voltam elötte, a hangsúlyoznám hogy SZŐKE HOSSZÚ HAJÚ negyvenes nő fogta magát és kihajtott elém az útra, s közben felém sem nézett, csak a másik oldalra bámult s közben csevegett a barátnőjével aki mellette ült. 
Ekkor már egészen közel voltam hozzá, hirtelen beletapostam a fékbe mint még soha, épphogy elkerültem az ütközést. 
Hihetetlen kuVaanyázásba és örjöngésbe kezdtem, mindenem remegett mint a fene, ráültem volna a dudára is nyomban, ha tudtam volna hol van...hehe...na mindegy....mondom kezdö vagyok. Még sosem kellett a duda de nem ott van ahol más autókon általában látni szoktam az biztos mert akkor ezen is megtaláltam volna.

Mindenesetre a gyomrom a torkomban volt, a szivem a seggemben és remegett még a fülem is.


A nöci egy pillanatra felémnézett meglepödve, aztán mosolygott egyet a barátnöjére és továbbhajtott, át előttem keresztben. Na akkor talán még idegesebb lettem mint elötte. A rohadt pofátlan üresfejű ribanc egy integetéssel sem jelezte volna hogy bocsi hülye voltam vagy valami.


Még akkor is remegtem amikor hazaértem. Hihetetlen hogy ilyet kiengednek az útra!!!!

És nap mint nap látok ilyen öntörvényű sofőröket. 55-ös táblánál én 60-nal megyek és még nekem villog hogy menyjek már, mit csigázok (nem tudott megelőzni), még én érezzem magam letolva hogy milyen lassú vagyok. Na aztán ahogy megelőzött csak abban reménykedtem hogy épp sebességmérés lesz arrafele, de nem volt....
A másik meg dupla záróvonalon szintén a megengedett sebesség duplájával elöz meg, aztán az elöttem lévö utánfutósat is, de azt már úgy, hogy nem sürün törödött a szemben jövö HÁROM kamionnal. Szegény utánfutós eléggé megrémülhetett, mert jól belelépett a fékbe, nehogy ez az idióta a motorháztetején kössön ki. Azt ne is mondjam, hogy az illetövel találkoztam a következő piros lámpánál.....nnna.....mire jó ez???

Hogy mi a véleményem ezekröl a sofőrökről? Őszintén szólva ha megdöglene még taposnék is rajta néhányat miközben folyna a könny a szememből a röhögéstől, nagyívben kakálok arra hogy mi lesz vele. Az viszont kissé felháborít, hogy az ilyen fenékfejek az én és a családom életét is kockáztatják! Annyi ilyen hír van a tv-ben! Piroson áthajt, semmi baja nem lesz, de az autóban aminek nekiment, meghalt egy nő a két kisgyerekével együtt. Ez pl tavaly nyáron történt itt nem messze a városban. 21 év körüli srác discoból hazafele tartott részegen persze.....de sorolhatnám az efféle híreket.


Ezért van az, hogy a normálisnál ha lehet még óvatosabban hajtok a kereszteződésbe például. De mindenhol figyelek, mert nagyon nem bízom senkiben sem hogy megáll a pirosnál vagy hogy megadja az elsőbbséget. Pláne, hogy errefelé nem nagy divat az irányjelzés sem. Szerintem ezeknek az embereknek a nagy része azt se tudja hol van vagy hogy mire való. Erre is volt példa már néhányszor, úgy kacsázott előttem a pasi egyik sávból a másikba irányjelzés nélkül mintha a tesztpályán bólyákat kerülgetne és csöppet sem zavartatta magát hogy más is van az úttesten nem csak ő. Azért arra kíváncsi lennék, hogy mi zajlik le ilyenkor a fejében....szerintem kong az ürességtől.

Pár hónapja egy forumban olvastam, hogy egy magyar srác kért segitséget amerikai-magyaroktól, hogy intézzék el neki a büntetését, mert hogy őt gyorshajtásért megbüntették Flagstaff környékén jó sokra mert jóval túllépte a seb.határt, de nem akar fizetni. Nos, nem értem hogy az ilyen miért sír? 
Ha bedugod a kezed a krokodil szájába miért csodálkozol hogy nem kiscica nyalogatja meg????
IDIÓTA!

2010. március 3., szerda

Néhány vicces pillanat

Ez a foto Carefree-ben készült, ott nézett szembe Tibi egy Gila Monsterrel. De ahogy az a képen látszik is, egész jól kijöttek egymással.....
Itt a lényeg ha feljebb nem látható:
És ime a kedvenc hegyem megmászásakor Tibinek problémája akadt a kaktuszokkal....

Ezekröl tudni kell, hogy igen fájdalmasan bele tudnak akaszkodni az emberbe egy halovány érintkezéskor is. Tibi nadrágját szó szerint a lábához tüzték a tüskék, és amikor probáltam lebányászni rola(nem a nadrágot, hanem a kaktuszokat..hehe) Akkor azok szépen végiggördültek a lábán, véres pöttyöcskéket hagyva maguk után. De Tibi férfiasan türte! Gratula Tibi!
És egy kis napozás a medencénél:

Goldfield Szellemváros

Tessék parancsolni! Ahogy igértem, itt van az elmult 4 hét történéseinek legjava!Aztán majd még irogatok hozzá! 


Már régóta meg szeretnék nézni egy szellemvárost, noha nem pont ilyet, hanem elhagyatottabbat, de ez is nagyon érdekes volt!A Goldfield Ghost Town Phoenix keleti részén van, tölünk 1 órás autóútra. 



Itt ülök a börtön és a bitófa árnyékában...

Szétnézelödés.....
A város egykor a környéken lévö rengeteg aranylelöhely miatt vált felkapottá, az aranybánya egy része még mindig látszik. Aztán ahogy az lenni szokott, az arany elfogyott, a város pedig kihalt. Érdekes kiruccanás volt! Több fotot a weblap galériájában találtok!

Ilyen a Grand Canyon amikor hó boritja

Iiigen, ide is Tibivel mentem, mert anyós koma túl hosszúnak vélte a 3 órás autóutat és elég korán is keltünk, Pisti pedig dolgozott sajnos. Most láttam a kanyont először hóval boritva . Legalább olyan szép mint nyáron. Örültként viselkedtünk, vagy legalább is én....de jól esett....és a hömérséklet különbség is érdekes volt, hisz itt Phoenixben napoztunk elözö nap, aztán mindössze másfél órás autóút után hófedte tájakon fotozkodtunk.

Flagstaff magasságában megálltunk egy szendvics és egy foto erejéig, itt már vacogás volt.
A Grand Canyon Nemzeti Park bejáratától néhány mérföldre megálltunk, innen sas repített minket a szurdokhoz:
Repülögép múzeum elött:
És íme, Niki újra a kanyonban virít:

És ezúttal Tibi is....
Nem, ez nem tízéves koromban készült, már 27 vagyok! Tudom, a látottak alapján nehéz elhinni, de igy van....Igen, örültem a hónak, de öszintén szólva elég is volt annyi......jó volt hazajönni a melegbe..
Gyönyörű ugye????
Ne bántsd a kígyókat......na ez jópofa.....méghogy én ne bántsam öket.....hmmm....
Szépségességes...
Itt próbáltam felnöttként viselkedni..


Na tessék....foglalj helyet a padon...ha nem látnád, ott van valahol a hó alatt...
A Desert View Pointnál:
Ismét eröt vett rajtam gyermeteg énem.....Teljesen normális vagyok, csak jól éreztem magam......hidd el.....
Nem akart aranyeret, csak a foto pillanatáig ült a padon....
De ne higyjétek hogy ö volt a gonosz....mielött elindult felém azzal a hógolyóval, kapott a nyakába egyet.....he he he....
Jó volt, és remélem nemsokára a családunk többi tagjával is bulizhatunk majd egyet a kanyonban!!

Phoenix belvárosi séta

 
Anyosfotozás..Ez a foto a HOOTER'S elött készült, persze hogy a drága férjemnek épp ott kellett pisilni menni....hmm....ááá...bizonyára nem a csajszik miatt...
 
Szevasz pópa!! Régi haverok....
 
Az ott a háttérben az egyik kedvenc épületem lenne....csak nem látszik...gondoltam a fotos is legyen ott egy képen, hát Tibi lekapott minket.
 
Az íz egye el de ku...va meleg van.....(idéztem, nem az én szavaim)(és még csak február van!!)
 
Kisfiuk a nagyvárosban